2024. március 28., csütörtök
SZABADKAI HISTÓRIÁK

A honvédőrnagy ajándéka a városnak

Múlt alkalommal a kaponyai emlékoszlop százhúsz évvel ezelőtti avatóünnepségét elevenítettük fel. Megírtuk, hogy a nagy eseményről még a kor egyik legnevesebb magyar hetilapja, a Vasárnapi Újság is tudósított, amely megemlítette, hogy az ünnepségen „nagy számmal összesereglett közönség sorában megjelentek a vármegye még életben levő régi honvédei is”. De nemcsak a vármegyéből, hanem sokkal távolabbról is jött egy honvéd, aki annak idején szintén részt vett a kaponyai csatában. Az ő történetét elevenítjük most fel.

Az 1899. december 3-ai avatóünnepség jeles vendége volt Lieszkovszky István besztercebányai nyugalmazott őrnagy, akit a többi honvédhez hasonlóan, hősöknek kijáró tisztelettel vettek körül városunkban. A szabadkaiak fogadtatása igen nagy hatást gyakorolt a felvidéki nyugalmazott katonára. Legalábbis erről tanúskodik egy írás a Bácskai Hírlap 1899. december 13-ai számából.

„Egy kis csomag érkezett tegnap Besztercebányáról Szabadkára a városi tanács részére. A csomagban egy nemzeti színű szolgálati kardbojt, és levél volt, Lieszkovszky István nyug. 48-as honvédőrnagy küldte ajándékul azon szép ünnepély alkalmából, amely f. hó 3-án lefolyt városunkban” – olvasható a szabadkai lapban.

A Bácskai Hírlap teljes terjedelmében közölte a levél tartalmát is.

„Tekintetes városi tanács

Szabadkán.

Elfelejthetetlen marad előttem a f. évi decz. 3-ika, midőn 50 év mulva Szabadka sz. kir. város polgársága által a kaponyai csárdánál lefolyt győzelmes harcz alkalmával hősiesen vívott s elesett honvédbajtársaim emlékére emelt szoborleleplezésnél a tek. tanácsnak nagyrabecsült meghívása folytán jelen lehettem, de a legboldogabb perczeim közé mégis azt számítom, hogy azt a harczszinhelyet, ahol mint gyermek, hazám szent szabadságáért és Szabadka sz. kir. város megmentéséért csekélységemmel közreműködhettem, ismét 50 év mulva láthattam. Nem mulaszthatom még felemlíteni azt a tiszta hazafisággal párosult magyar, kitüntető, meg nem érdemelt vendégszeretet, amelylyel az elkényeztetésig Szabadka sz. kir. város polgársága elhalmozott, engedtessen meg nékem viszonzásul, hogy én az 1849. év márcz. 5-én vívott ütközet befejeztével a csatatéren nyert, illetve kapott nekem legkedvesebb fiatalkori emlékemet, az idecsatolt szolgált jelvényt a városi muzeumba való elhelyezés végett áttegyem meggyőződésemnek azon biztosítása mellett, hogy ebbeli kérésemet a tek. városi tanács, mint magyar szellemtől áthatott polgárságának képviselője visszautasítani nem fogja már annyiból sem, mert ez a város történelmével némi összefüggést képez.

Egyébként áldást és boldogságot kívánok Szabadka szab. kir. város összes polgárságának – tartson meg szíves emlékében.

Hazafiui üdvözletem kifejezése után maradtam a tekintetes városi tanácsnak alázatos szolgája

Lieszkovszky István

m. kir. honvédőrnagy, 1848/49 honvéd.”

Lieszkovszky István egyébként 1830. szeptember 14-én született a Nógrád megyei Karancsberényen. 1848 tavaszán önkéntesként jelentkezett az 5. honvédzászlóaljba. A szabadságharc idején végig a délvidéki hadszíntéren harcolt. Október 6-án tizedessé léptették elő. Nem sokkal a kaponyai csata után, 1849. március 18-án hadnaggyá nevezték ki. Július végén lősebet kapott Titelnél, majd a péterváradi vár kórházába került. Itt is érte a szabadságharc vége. A kiegyezés után 1867 és 1869 között Nógrád megye hivatalnokaként dolgozott. 1869-ben honvéd hadnaggyá, 1871-ben főhadnaggyá, 1878-ben századossá nevezik ki, végül 1887-ben őrnagyi címmel vonul nyugállományba. Nem sokkal élte túl a szabadkai ünnepséget. 1900. szeptember 30-án hunyt el Besztercebányán. A városi tanács Lieszkovszky István kérésének megfelelően az ajándékot a városi múzeumban helyezte el.