Regisztán

Ha én felemelkedem, a világ beleremeg – áll azon a jáde kövön, amely Timur Lenk, Belső-Ázsia valaha volt leghatalmasabb uralkodójának sírján áll. Az emír Dzsingisz kán szellemi örökségét tovább éltetve barbár hordáival feltámasztotta a mongol birodalmat Európa és Kína között. Timur minden győzelmi trófeáját – selyemszövőket, üvegfújókat, ékszerkészítőket, építészeket, csempefestőket, mozaikrakókat, bölcseket – a mai Üzbegisztán területén levő Samarkandba hurcolta és tette a várost a Selyemút gyöngyszemévé, Ázsia főterévé.

Minden felszabadító és hódító hadjárata után hatalmas pompa fogadta Timurt, harci lovasságát és lovas íjászait a város főterén, a Regisztánon. A teret és környékét selyemmel és bársonnyal borították be, és kezdődhetett a napokig tartó mulatság. Az emír hamar hozzálátott, hogy nevét hallhatatlanná tegye a Perzsa Birodalom és az egész világ előtt. Az ő elképzelése volt a Regisztán kialakítása az 1300-as évek végén, de az épületeket csak unokája, Ulug bég építtette fel. Timur nevéhez fűződik viszont a Bibi-khanum (Pénteki mecset) megépítése, melyet anyósa tiszteletére emelt, építését maga irányította. A legenda szerint száz elefánt öt évig hordta a kőtömböket, hogy felépüljön a Kelet legszebb mauzóleuma. Indiából odahurcolt csemperakó mesterek díszítették ki az épület több száz négyzetméteres felületét kívül-belül. Az építéstörténelemben először itt alkalmazott építési és díszítési módszerek alapján épült fel később többek között a Tádzs Mahal is. Timur, a sánta, rengeteg épületet és családot tönkretett a Regisztán környékén, hogy felépíthesse birodalma új fővárosát. Új karavánszerájok, mecsetek, bazárok és paloták nőttek ki a terméketlen sztyeppéből.

Timur Lenk birodalmát utódai tovább építették, gazdagították. Minden későbbi kán és bég alkotott valami maradandót, de mindannyian ügyeltek arra, hogy építészetük és kultúrájuk ne térjen el a Nagykán által meghatározott irányvonaltól. A Regisztán körül felépültek azok a ma is álló épületek, mint például a Ruhabad, a Khazrat khyzr, a Shakhi Zinda nekropolis, vagy az Ulugbek csillagvizsgáló. A város 2750. születésnapján felkerült az UNESCO világörökségi listájára, Samarkand – a kultúrák találkozása megnevezéssel.

Timur életének főműve mégis saját mauzóleuma, a Gúr-i Mir, azaz a Királyi sír megépítése volt. Az emír még életében figyelmeztette népét, hogy senki se merészelje megzavarni örök nyugalmát, mert ha ezt megteszik, annak hatalmas háború lesz a következménye. 536 évvel halála után szovjet régészek nyitották fel először a szarkofágot. 1941-et írtunk akkor... A szarkofág fél évezrede egy 34 m magas dinnyekupola alatt nyugszik, amelyet egy 12 m magas kapun keresztül lehet megközelíteni. A kapu felett csempékből ez van kiírva: Boldog az, aki elhagyja a világot, mielőtt a világ elhagyná őt.