Szabadka egy idegenvezető szemével

Csütörtök este a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban Novák Attila idegenvezető, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatója Szabadka kincsei egy idegenvezető szemével címmel tartott előadást. Az idegenvezető előadásában városunk legnevezetesebb épületeit ismertette, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mennyire óvjuk értékeinket.

Novák Attila előadásának első részében Szabadka olyan neves épületein keresztül ismertette a város történetét, és a szűkebb belváros kialakulásának folyamatát, mint a Városháza, a Zsinagóga, a Népszínház, a Ferences rendház vagy éppen a Raichle-palota. Az idegenvezető elmondta, hogy városunk a folyóktól távol, egy kereskedelmi útvonal mentén alakult ki, azért, hogy a kereskedők számára szolgáljon pihenőhely gyanánt. Így a középkorban, mint a folyóktól távol eső település, nem is vált jelentős központtá. A fejlődés a törökök kiűzése után indul meg. 1743-ban elnyerte a mezővárosi, 1779-ben pedig a szabad királyi városi rangot. Hozzátette, hogy a köztudatban úgy rögzült, hogy a szabad királyi városi rangot Mária Terézia, mint ajándékot adományozta Szabadkának. Valójában a város polgárai busás pénzért, ötvenezer szürke marha árán vásárolták meg a neves rangot az uralkodótól. Ennyi összeget egyetlen magyar város sem volt kénytelen fizetni e címért, ami jól jelzi a város akkori helyzetét. Szabadkának azonban a szabad királyi városi rang sem hozta el a látványos fejlődést, ugyanis ekkoriban a fő kereskedelmi utak a folyókon voltak, így Szabadkát elkerülték. A robbanásszerű fejlődés végül csak 1869-ben indulhatott meg, amikor Szabadka megkapta első vasútvonalát. Az elkövetkező nyolcvan évben rohamtempóban épült fel a ma is látható belváros. Novák Attila elmondta, hogy annak köszönhetően, hogy ilyen rövid idő alatt épült fel a belváros, az itt található impozáns épületek és paloták hasonló stílusban épülhettek fel. Így végül a belváros úgy készült el, hogy épületei egy egységet alkotnak. Az idegenvezető szerint Európa városai között ez egyedülálló tendencia.

Novák Attila előadásának második felében arra világított rá, hogy mennyire nem őrizzük ennek az egyedülálló belvárosnak az egységét. Rámutatott arra, hogy a városban jelenleg is zajló és tervben lévő építkezési és bontási munkálatok közben Szabadka elveszíti pótolhatatlan kincseit. Többek között elmondta, hogy a mai Népszínház épülete eltakarja a Városi Bérpalotát és az egykori Szabadkavidéki Kereskedelmi Bank palotáját. Emellett a Népszínház, ahogy több más a közelmúltban emelt modern épület, egyáltalán nem illeszkedik be a városképbe, hozzátéve, hogy a turisták az olyan régi és egyedi épületekre kíváncsiak, mint például a Raichle-palota, nem pedig a modern épületekre, amelyeket a saját hazájukban is láthatnak. Novák Attila szólt az utóbbi napok híradásaiban gyakran szereplő City Light hirdetőtáblákról is. Szerinte ezek a hirdetőtáblák tovább rontják Szabadka városképét. A Sugárút korábban nevezetes kilátását eltakarják a hirdetőtáblák. Hibának nevezte továbbá azt is, hogy a magyarországi városokkal ellentétben Szabadkán a város nevezetes személyeinek szülőházát, lakóházát, neves történelmi emlékhelyét nem jelzik emléktáblák.

– Az a baj, hogy nem őrizzük eléggé, amink van, nem értékeljük, amink van. Szabadkán az emléktáblákból is kevés van. Szabadkán megfordulva az ember nem kapja meg azt a benyomást, hogy itt sok híres személy megfordult volna. Pedig a nagy történelmi személyiségek, írók közül sokan jártak nálunk. A városunkba látogatók, Szabadka értékeivel szembesülve, olykor értetlenül állnak az előtt, miért romboljuk kincseinket – zárta előadását Novák Attila.