A Balkán mindig is Moszkva fontos érdekövezetei közé tartozott. Oroszország ráadásul régóta szövetségesi viszonyt ápol egyik-másik térségbeli állammal, köztük Szerbiával. Meg is éljenezte legalább százezer ember Vlagyimir Putyint, amikor január derekán Belgrádban megjelent a Szent Száva-templomnál.
A sokaság akkor még nem tudta, hogy bő három héttel korábban a főváros szomszédságában, Zimonyban egy szokatlan látogatásra is sor került, amelynek főszereplője Georgij Kleban volt, aki hivatalosan a katonai attasé helyetteseként dolgozott az orosz nagykövetségen. Kiruccanását nem verték nagydobra, sőt szigorú titokban tartották. Valahogy azért mégis kitudódott, hogy 2018 decemberében egy nyugalmazott szerb katonatiszttel találkozott, akitől egy nejlonzacskót vett át, cserébe pénzt adott át neki. Orosz krémtortát ugyan nem vitt magával, ám a jó üzlet reményében egy üveg itallal is megajándékozta segítőjét.
A hazai titkosszolgálat azóta nyilván már megszámolta az összeget, a volt tisztet valószínűleg kérdőre vonták. Az orosz nagykövetségi beosztott, aki valójában kémtevékenységet folytatott, azonban már vagy fél éve elhagyta Szerbiát. Talán azért, mert Aleksandar Vučić államfő (januárban) szóvá tette az esetet a Putyinnal folytatott megbeszélésén. Nyilvánosan erről persze egyikük sem beszélt.
A zimonyi esetre akkor derült fény, amikor november 17-én egy közösségi oldalon megjelent a felvétel a találkozóról és a csereügyletről. Azóta Vučić azt is elárulta, hogy Kleban többször találkozott a szerb hadsereg kiszemelt tagjaival. Arról már korábban beszámolt, hogy külföldi hírszerzők igencsak aktívak Szerbiában. Az államfő azonban nem igazán érti, hogy Oroszország miért kémkedik a vele baráti viszonyt ápoló Szerbiában.
Máshol sem igazán értik, hogy mi lehet az oka az orosz titkosszolgálatok irántuk tanúsított megkülönböztetett érdeklődésének. Egy-egy ilyen akció indítékai azért előbb-utóbb kiderülnek.
A Moszkvával hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Athén tavaly például arra döbbent rá, hogy az orosz nagykövetség két diplomatája „a státusával össze nem egyeztethető tevékenységet” folytatott. (Hivatalosan a kémkedést szokták így körülírni.). Ezért fel is kérték őket a hazatérésre, két másik orosznak pedig ugyanezen okból megtiltották a belépést Görögországba. Athén azzal indokolta a döntését, hogy az érintettek megpróbálták megtorpedózni a görög-macedón megállapodást Macedónia névváltoztatásáról, ezáltal pedig az ország csatlakozását a NATO-hoz. A hatóságok szerint a kiutasított diplomaták görög tisztségviselőket akartak megvesztegetni és tüntetések szervezésére is készültek.
Orosz kémek bevetésére stratégiai és politikai célok elérése érdekében korábban is bőven akadt példa. (A gyakorlat más országoktól sem idegen. Sőt.). Montenegró 2016-ban két orosz állampolgár (lényegében katonai hírszerző) nevét (Eduard Sirokovét és Vladimir Popovét) tetette fel az Interpol körözési listájára államcsíny szervezésének vádjával. Az ügyészség Sirokovot azzal is meggyanúsította, hogy merényletet szervezett Milo Đukanović montenegrói miniszterelnök ellen, akit időközben az ország államfőjévé választottak.
A Nyugat-Balkánon, ahol az EU befolyása eléggé meggyengült, folyamatosan erősödik az orosz (és a kínai) jelenlét. A pozíciószerzésben a titkosszolgálatok kulcsfontosságú szerepet játszanak. Az orosz hírszerzés továbbra is élénken érdeklődik Észak-Macedónia és a boszniai Szerb Köztársaság iránt.
Persze nem csak a régióban, hanem másutt is aktív. Így az EU központjában, vagy a közösség fontosabb nyugati és keleti tagállamaiban. Az Unió külügyi szolgálatának (EEAS) belbiztonsági részlege szerint csak Brüsszelben 200 orosz és 250 kínai hírszerző működik. Az uniós hivatal idei jelentéséből az is kiderül, hogy a kémek többsége hivatalosan hazájuk diplomáciai, illetve kereskedelmi kirendeltségein lát el meghatározott feladatokat.
Az utóbbi időben az orosz kémszolgálatok, különösen a katonai hírszerzés és felderítés (GU), mintha túlzásba vitték volna a munkát. Erre utal legalábbis a hozzájuk kapcsolódó súlyos hibák, látványos kudarcok és lebukások sorozata.
Tavaly Hollandia különösen sikeresnek bizonyult az idegen, főként az orosz titkos ügynökök elleni hajszában. Az év végén maga a holland és a brit miniszterelnök erősítette meg, hogy a GU (áprilisban) megpróbálta lehallgatni a vegyi fegyverek betiltását ellenőrző szervezet (OPCW) hágai központját.
Az OPCW alighanem azzal bosszanthatta fel a Kremlt, hogy kimutatta azt a kémiai összetevőt, amellyel 2018 márciusában Angliában megmérgezték Szergej Szkripál volt orosz-brit kettős ügynököt és lányát. Bizonyítékokra hivatkozva London azt állítja, hogy a merényletet az orosz (katonai) titkosszolgálat hajtotta végre.
A rövid idő alatt történt lebukások nem csak a titkosszolgálatok, hanem Putyin tekintélyét is megtépázták. Az elnök, aki a szovjet időkben a KGB-nál szolgált, ezért tavaly szeptemberben magához rendelte Igor Korobov GU-vezetőt. A Kremlben lezajlott meghallgatás után a vendég állítólag rosszul lett, s orvosi kezelésre szorult. Ám ez sem sokat segített rajta, mert két hónappal később, 62 évesen elhunyt. A hivatalos közlés szerint a tábornoki rangú kémfőnök halálát „súlyos betegség” okozta.
