Függetlenség nincs. Hogyan is lehetne, amikor a globalizálódásnak nevezett történelmi világfolyamat annyira összefűzte a világot, hogy egyetlen amerikai bank csődje az egész világra kiterjedő gazdasági válságot idéz elő. Amikor egyetlen, senkit semmire sem kötelező hitelminősítő intézet leértékelése tönkre tehet egy országot. Amikor az ország valutája elleni támadás nehéz helyzetbe hozhatja a világ bármelyik kormányát. (Magyarország kormányának sem az okoz gondot egy egyesek Magyarország káromlását tették hantájuk témájává, hanem az hogy a forint árfolyamának görbéjén a forint-dollár viszony túl éles cikcakkokat mutat és a dollár értékének minden leszorítására a dollár minden eddiginél magasabbra értékelődése következik, olyannyira, hogy a dollár ma kb. 30 forinttal drágább, mint tavaly szeptemberben volt. Ez kész csapás, mert az ország adósságát dollárban mérik.)
Függetlenség nincs. Pontosabban csak a hordószónokok hantájában van. Az emberiség egyik misztériuma, hogyan lehet az ország függetlenségének védelme jelszavával tömegeket mozgosítani és megnyerni. Mert ez része egy még nagyobb misztériumnak, hogy nemcsak erőszakkal, hanem önként vállalt kötelességből az emberek készek meghalni a hazáért. Mert komolyan veszik Petőfi figyelmeztetését: „Sehonai bitang ember Ki most ha kell halni nem mer, Kinek drágább rongy élete Mint a haza becsülete”.
Tételünk igazolására két ma időszerű nemzetközi témát választottunk. Az egyik az országok függetlenségének védelme Kínától. Az, hogy olyan sokan az országok függetlenségét féltik attól a hatalmas vállalkozástól, amelyet az új selyem út megépítése jelent. Az, hogy az Egyesült Államok politikát csinál az országok függetlenségének védelméből, olyanyira, hogy hadihajókat küld a kelet-kínai tengeren lévő szigetekhez, ahol feszültséget teremt az, hogy Kínán kívül több más ország is jogot formál az ottani szigetekre. Az Európai Unió a felvételre váró országok függetlenségét félti a kínai előrenyomulástól. Még leginkább a függetlenség védelme, amikor India gyarmatosítással vádolja Kínát.
Valójában arról van szó, hogy az Egyesült Államok tekintély-kérdést csinál abból, hogy az országok jobban függnek-e tőle, mint Kínától. Az EU attól tart, hogy ezek az országok az ő hatását mérsékelve kínai befolyás alá kerülnek. India konkurenciát lát a kínai befolyás terjedésében.
Ténylegesen a kölcsönös függöség viszonyának kialakulásáról van szó. Ez jobban látszik Oroszország esetében. Amikor Washington azért ellenzi az új gázvezetékek építését, mert attól fél, hogy Európa függővé válik Oroszországtól, akkor arról van szó, hogy többet akar eladni az ő fagyasztott gázából. Különben Európa annyira függ Oroszországtól, mint Oroszország Európától.
Itt is, ha úgy veszük Németország is függ attól, hogy Kína az 2015 évi 530 millió helyett ma már 14 milliárd dollárt ruház be náluk, de Kína is függ Németországtól. Még világosabb: azzal, hogy Kína bérbe vette a pireuszi kikötőt függővé tette Görögországot, de Kína ugyanannyira függ Görögországtól. (A sors fintora, hogy a kölcsönös függőség legnagyobb Kína és Szaúd-Arábia között, mert a tartályhajók egész flottája szállítja a szaúdi kőolajat Kínába.)
A kérdés lényege még jobban megvilágítható ha azt vizsgáljuk, ami napjainkban a Brexit körül történik. Egyrészt a függetlenséggel kapcsolatban az a lényeges, hogy Nagy-Britanniánál csak az a kérdés, hogy Európától függ-e jobban vagy az Egyesült Államoktól. Mert lehet, hogy túlzás amikor a The Guardian azt írja, hogy az EU-ból kiszakadva Nagy-Britannia ugyanolyan viszonyba kerül az Egyesült Államokkal, mint amilyen viszony Hongkong és Kína között van. De sok igazság van a lapnak abban a megállapításában, hogy „Britannia kockáztatja, hogy vazallusa lesz egy legszeszélyesebb, unilateralista beállítottságú államnak”. Egyszóval: függő viszonyba kerül az Egyesült Államokkal.
Másrészt a Brexit esetében még világosabban látszik, hogy a kölcsönös függőség megbontása kárt okoz mindkét félnek. Az egyik oldalon az Európai Unió csak megjátszotta, hogy nem sok kárt okoz neki Nagy-Britannia kiszakadása. Tény ugyanis, hogy a Brexit részben csökkenti az EU erejét ahhoz, hogy védje azokat az értékeket, amelyeket képvisel, Európa gyengébb lesz a „nagyokkal”, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával való versenyben. Részben erősíti Európa-szerte azokat a kiszakadási irányzatokat, amelyeket a függetlenségről szóló hanta gerjeszt.
Még nyilvánvalóbb, hogy a kiszakadás milyen károkat okoz Nagy-Britanniának. Még ha nem is nézzük a távlatban fenyegető veszélyt, hogy az ország szétesik. Mert a skótok új népszavazást rendeznek a kiszakadásról. Ismét napirendre kerül aztán az Írország és a Nagy-Británnia részét képező Észak-Írország egyesülésének kérdése. (Leo Varadkan Írország miniszterelnöke már kijelentette: „Meg kell nyítni az egyesülés távlatát”.) De máris ott vannak a már látható következmények. Az ország gazdasága már lelassult. A külföldi tőke menekül az országból. (Eddig 220 bank a bankszektor vagyonának 10 százalékát mentette át külföldre.) Óriási bonyodalmakra utal, hogy már június elsejéig 750 ezer európai polgárt kért tartózkodási engedélyt stb.
A következményekről még több jel tanuskodik. Már máskor is leírtuk, nehéz kiválni Európából, amikor a Nagy-Britanniában gyártott személygpkocsik minden alkatrészét Európában gyártják. Amikor az ország teherautóinak 85 százaléka átjár Európába. Csak a vegyiparnak 200 ezer teherautója jár állandóan Európába.
