Az utolsó helyig megtelt az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának moziterme szerdán délután. Az egybegyűlteket dr. Oszkó Beatrix, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vendégoktatója köszöntötte, és elmondta, hogy a különleges találkozó megvalósulására a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium Vendégoktatók a magyar kultúráért elnevezésű programja biztosított lehetőséget. A támogatásuknak köszönhetően az egyedi hangú énekesnő előző nap Hertelendyfalván lépett színre.
A koncerteken a vajdaságiak is átélhették azt a varázslatot, amelyet Palya Bea észrevétlenül is elhint a közönség felé. Önmagát gyúrja zenévé, a dalszerzéstől egészen az előadásig. Saját bevallása szerint ő egy egyszerű parasztleány, aki zenészekkel körülvéve nőtt fel, és aki még ösztönszerűen magában hordozza azt a felszabadító erőt, amellyel őseink éltek.
– A népzene lételemem. Az alap természetesen a saját anyanyelvem, de ma már a magyar mellett cigány, bolgár, indiai és szefárd népzenéből is táplálkozom. A népi kincs kimeríthetetlen, és magában hordozza azt az őserőt, amelyet manapság már tanítani kellene. Az egyszerű paraszt éneke nemcsak hangok sora volt, hanem a búból, bánatból vagy éppen örömből felszabadító erő. A sámán mormogása, amivel gyógyított.
És valóban: a vajdasági közönséget magával ragadta az énekesnő személyes varázsa, dalainak őszintesége és ereje. A koncerten a legújabb, Hazatalálok album néhány száma is elhangzott, de régebbi remekművek is felcsendültek. Palya Bea határozott „prímásként” irányította a világszínvonalú zenészeket maga körül, miközben a közönség felé a zeneművészet iránti alázatot sugározta. Hipnotizált. Női sámánként.
