A szegedi nagytáj építészeti útmutatója címmel jelent meg Kerner Gábor műemlékvédelmi szakmérnök, néprajzkutató és dr. Szilágyi Mária műemlékvédelmi szakmérnök, építészmérnök könyve.
Gondi Martina, a VMMI igazgatója és dr. Szilágyi Mária a zentai könyvbemutatón (Horváth Zsolt felvétele)
A szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közös, Newtrad – A hagyományos építészet új perspektívája elnevezésű, határon átnyúló együttműködési projektjét, illetve az ennek keretében megjelent kétnyelvű (magyar és szerb) kiadványt néhány nappal ezelőtt Zentán is bemutatták. Dr. Szilágyi Mária a kutatás és a könyv kapcsán elmondta, új perspektívából próbálták vizsgálni a hagyományos építészetet, amit komoly kutatómunka előzött meg: levéltári kutatásokat végeztek, és számos helyszínt bejártak, majd ezek alapján vonták le konklúzióikat a népi építészet kapcsán.
A kutatás mintájaként egy Balaton-felvidéki építészeti útmutató szolgált, amely 2014-ben látott napvilágot Krizsán András Ybl-díjas építész tollából, számos szakember közreműködésével, illetve szakmai-társadalmi szervezetek támogatásával. A kutatás lényegében Magyarország déli területei mellett tartományunkban Bácska és Bánát területére is kiterjedt, ugyanis Szeged népének fontos szerepe volt a Délvidék újranépesítésében, főként a Temesi bánság betelepítésénél, ugyanis akkor jöttek létre azok a falvak, amelyeknek lakosságát szegedi dohánykertészek képezték.
A kutatáshoz a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet adta a hátteret, a szegedi múzeum pedig a szakmai hátteret. A kutatók 128 települést jártak be a két ország területén, ahol rögzítették, milyenek voltak azok a hagyományos háztípusok, amelyek a szegedi nagytájat jellemezték, valamint rögzítették a gazdasághoz és a gazdálkodáshoz kapcsolódó épületeket, sőt Csókán sikerült rögzíteniük a dohánytermesztés utolsó fragmentumait is. Természetesen rögzítették az átalakulás utáni helyzetet is, ugyanis a szocialista rendszer új háztípusokat hozott be, illetve az ezután elkezdődött, ám a gazdasági és politikai események miatt megakadt átalakulási folyamatokat is leírták. Ezt egyébként főleg Bácska és Bánát területén észlelték a kutatók – hangsúlyozta dr. Szilágyi Mária, aki elmondta, hogy itt a kilencvenes éveket követően az építészetre vonatkozóan semmilyen szabályrendszert nem fedeztek fel, ugyanakkor sok helyen megfigyelték az élni akarást, ahogyan azt is, hogy miképpen tud néhány hónap leforgása alatt eltűnni egy hagyományos utcakép, hogyan épülnek fel új épületek, amelyek tönkreteszik a hagyományos településképet. Ugyanakkor megfigyelték ennek az átalakulásnak a tragikus oldalát is. A társszerző leszögezte, hogy néhány helyreállított épületet is találtak, amelyeket jó példaként említettek meg a könyvükben.
A műemlékvédelmi szakmérnök kiemelte továbbá azt is, hogy a kutatás során számítottak arra, hogy a falvakban megtalálják a pozitív településfejlődési folyamatok jeleit, azonban nem sikerült rálelniük (főleg a szerbiai területeken) a tudatos településrendezési eszközök jelenlétére, és az illeszkedést szem előtt tartó kortárs épületek megjelenését is csak nagyon kevés esetben tapasztalták.
– Már az első falvak bejárása alkalmával tudatosult bennünk, hogy talán mi vagyunk az utolsó olyan kutatók, akik még teljes képet kaphatnak és adhatnak erről a területről, hiszen fénysebességgel tűnnek el nemcsak az épületek, hanem sokszor a teljes falvak is – jegyezte meg dr. Szilágyi Mária, hozzáfűzve, példának okáért az Egyházaskér körüli falvak szinte teljes egészében eltűntek.
A mű a helyszíni kutatásra alapozva, a hagyományos épületek példáin mutatja be a tájegység építészeti karakterét, ugyanakkor a mai funkciójú házak esetében is tanulsággal szolgál. Az azonos módszeren alapuló könyvek megjelenése óta eltelt időszak bebizonyította, hogy nagy szükség van ilyen útmutatókra. A könyvet ugyanis a házak építői, a tervezők és az engedélyező hatóság egyaránt használja a napi gyakorlatban. Az útmutató a vizsgált terület épített örökségének tükre, amely bemutatja az évszázadok során kialakult hagyományokat, sajátosságokat, valamint útbaigazítja az építészeket, hogy a hely és a tradíció megismerésével az adott tájba illő épületeket tervezzenek, ugyanakkor a házak egyszerre újak és izgalmasak legyenek. Ugyanezen elvek a már meglévő épületek felújításakor is kitűnően alkalmazhatók. Az útmutató célja, hogy segítse a helyi szervezeteket és az építészeket abban, hogy megőrizzék a tradicionális települések arculatát, olyan épületeket tervezve és építve, amelyek a hagyományos építészeti elemekre támaszkodva elégítik ki a mai ember igényeit.
A kutatók egyébként a projekt második felében az útmutató javaslatait egy parasztház felújítása során hasznosítják, amelyet a hely szellemében, a hagyományokat, valamint a mai igényeket is tisztelve és alkalmazva szándékoznak modernizálni.
