2024. március 28., csütörtök

Száz éve született a „szuperdinár” atyja

Dragoslav Avramović negyed százada a szakadék széléről rántotta vissza a JSZK-t – A nép ünnepelte, Milošević elküldte

A szerbiai akadémikusok a napokban megemlékeztek Avram apó, az egykori JSZK megmentője születésének 100. évfordulójáról. Az újságcikkek, rádió- és tévéműsorok nyomán mostanság utcán, buszban, más helyeken is gyakorta hallani lehetett a nevét. Az emberek nosztalgiával beszélnek róla, hiszen a mai 40-esektől kezdődően felfelé nincs, aki ne emlékezne a Szerbia és Crna Gora államközösségében a '90-es évek elején kialakult monetáris káoszra, amelynek 1994 januárjában az akkor már idős, 75 éves Dragoslav Avramović pénzügyi szakértő, bankkormányzó vetett véget. Úgymond egyik napról a másikra kiegyenlítette a dinárt és a német márkát, és leállította a világtörténelem egyik legszörnyűbb hiperinflációját.

Sokan emlékeznek arra a részletre is, hogy Avram apó, ahogyan az emberek megbecsüléssel nevezték, egy közönséges vászonszatyorral a kezében közlekedett, nemcsak az utcán, hanem egy-egy tévés vendégszereplésre busszal, esetleg taxival érkezett, sőt a parlament épületébe is. Hivatali kocsija rangos állami tisztségviselőként sem volt. A szatyorban fontos dokumentumok lapultak. Így volt ez azon a hideg, téli napon is, amikor a JSZK Képviselőházának plénumán a szószéknél zsebébe nyúlt, kivett onnan egy fehéren csillogó fémpénzt, felmutatta, és azt mondta: így néz ki az új dinár. Ezt a kivételesen fontos pillanatot látni mi, parlamenti tudósítók is beözönlöttünk a nagyterembe – máskülönben inkább a sajtószobában írtuk a tudósításokat –, villogtak a fényképezőgépek, mindenki kíváncsi volt, de nem mindenki hitte, hogy ezzel vége lesz a soknullás őrületnek, és hogy az ország fellélegezhet. Akkor már éppen 40 hónapja tartott a hiperinfláció, a fedezet nélküli pénznyomtatás. 1994 januárjában 313 millió százalékos volt az infláció. 1993 decemberében egy közönséges boríték 3,5 milliárd dinárba került. Mindenki milliárdos volt, de alig tudtunk venni valamit, nemcsak azért, mert áru itt-ott volt a boltokban, hanem mert a fizetésünk percek alatt lett semmivé. A minap egy taxis elmesélte, hogy akkoriban született a fia, és mivel az örömteli esemény alkalmából már akkor is járt a családoknak némi segítség az államtól, ő is átvette az egyszeri támogatást, mire azonban eljutott a szomszéd utcában levő boltba, a pénzen már csak egy kis csomag száraz kekszet vehetett. Azt vitte haza, azzal ríkatta meg kismama feleségét.

1994 január végén tehát megkezdődött Avramović stabilizációs programjának alkalmazása, bevezették az új, konvertibilis dinárt, amely hivatalosan egy német márkát ért, és amelyet a nép csakhamar elnevezett Avramnak. Először a nyugdíjasok jutottak hozzá, majd aztán mindenki. A dinár árfolyamának rögzítése nyomán egy hét alatt nullára süllyedt az infláció. A közgazdászok ma is azt mondják, a hiperinfláció elleni legjobb védekezés a független központi bank. Avramović is ezt vallotta, független akart lenni, és kijelentette: nem fog pénzt nyomtatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy 1996 májusában leváltották a Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzói tisztségéről. Akkoriban minden közvélemény-kutatás eredménye arra utalt, hogy Avram apó veszélyezteti Slobodan Milošević népszerűségét… Menesztése után pedig megint a hatalom kedve szerint nyomtatták a bankjegyeket.

A Szkopjéban 1919-ben született Dragoslav Avramović szakértelmének köszönhetően a Világbank egyik igazgatói tisztségéig vitte. Az amerikai Rockwille-ben hunyt el 2001-ben.