2024. március 28., csütörtök

Önéletrajz, vagyis CV

Nagy érdeklődéssel fogtam hozzá egy önéletrajz-elkészítési tanácsadó anyag olvasásához az interneten. Örültem, hogy az egész nap interneten lógó fiatalok számára közvetlenül komoly segítséget kínál fel a világháló az újabban szinte kizárólag CV néven emlegetett önéletrajz elkészítéséhez. Az önéletrajzok jelentősége igen felértékelődött az utóbbi évtizedek során, az állásjelentkezések megkerülhetetlen kelléke, és ahogy olvasom, gyakran egyben a siker forrása egy jól megszerkesztett életrajz.

Eszembe jutott, hogy pár évtizeddel ezelőtt, kezdő tanár koromban még nem volt így. Az állásba jelentkező fiatal elsősorban a személyes megjelenése által keltett benyomás alapján került esélyes vagy esélytelen pozícióba, életrajz pedig vagy kellett, vagy nem. A végzős diákjaimat nem egykönnyen tudtam rábírni arra, hogy – bár a tantervben nem szerepel – év vége felé szánjunk egy órát arra, hogyan készítsünk önéletrajzot. – Minek ez, tanárnő, úgyis tudjuk az életrajzi adatainkat – próbáltak kitérni a feladat alól. – Nem úgy van az – győzködtem őket –, fontos, hogy milyen adatokat tüntetünk fel, milyen a helyesírásunk, hogy néz ki külalak szempontjából, a terjedelme sem mindegy – sorolgattam azokat a szempontokat, amelyeket akkor észszerűnek láttam.

Elégedetten veszem tudomásul, hogy az idő – hogy úgy mondjam – nekem dolgozott. Nem végeztettem felesleges munkát a diákokkal, amikor az önéletrajzírás gyakorlása mellett kardoskodtam. Azt viszont fel kell ismerni, hogy az akkori kritériumok a mai igények mellett igencsak szerénynek és idejétmúltnak tűnnek. Az akkori önéletrajz egy olyan, kézzel írt dokumentum volt, amely néhány alapvető, könnyen ellenőrizhető, tény- és tárgyszerű információra szorítkozott (születési, esetleg családi adatok, iskolák, korábbi munkahelyek, és röviden megfogalmazva, hogy miért szeretne abban a munkakörben elhelyezkedni a jelölt), míg a mai önéletrajz majdhogynem egy műalkotás.

Nos, hogy mi módon konstruáljunk meg egy ilyen műalkotást, ehhez nagy segítséget kaphatunk az internettől. Jelen esetben az Instagram, vagyis Insta által javasolt tanácsokat próbáltam áttanulmányozni, és máris elkedvetlenedtem. Az útmutatás ugyanis olyan idegen szavak, kifejezések egész sorát tartalmazta, amelyek jó részének úgy kellett utánanézni, illetve kitalálni.

Nézzünk ezek közül néhányat! Az Instagram vagy Insta önéletrajz-készítésre vonatkozó útmutatása szerint nagyon fontos, hogy az önéletrajzunkban külön hangsúlyt fektessünk a Hard skills és a Soft skills kategóriákra. Önéletrajzunk tartalmazhat cover lettert, azaz motivációs levelet, amelynek a Soft skill kategóriában van a helye. Szétfilterezett fotót ne csatoljunk, kerüljük a partyfotókat, a szelfiket, szorítkozzunk az önéletrajzfotókra, amelyek szakértelmet kell, hogy sugározzanak. Hagyjuk el a Comic Sans betűtípust. Ügyeljünk arra, hogy a nem releváns, nem képhez illő hashtagek igen zavaró hatást keltenek. A Self Branding vagy Personal Branding is sokat segít a munkahelyszerzésben. Ha mindezt szem előtt tartva készítettük el a CV-t, valószínű, hogy a HR-es is szívesen olvassa majd.
Lehet, hogy a HR-es, egy adott cégen belül a személyi ügyekkel, állásügyekkel foglalkozó munkatárs (HR: human resource, emberi erőforrás) szívesen olvassa az ily módon készített önéletrajzot, a kizárólag magyar köznyelven értő és beszélő nyelvhasználó számára azonban – modern megfogalmazással élve – nagy kihívást jelent már magában a fenti útmutatás értelmezése.

Nézzünk ezek közül néhányat! Az Instagram (Insta) viszonylag széles körben ismertté vált szó, fényképek és rövid videók okostelefonon történő megosztásán alapuló hálózat. A Hard skills szakmai tudást, képesítést jelent, a Soft skills ennél nehezebben értelmezhető fogalom, puha faktoroknak is szokták nevezni, a szakmai képesítéseken kívüli rugalmasságra, nyitottságra, beilleszkedési, motiválhatósági, kreativitási képességekre utal. A szétfilterezett fotó – gyakran használatos fogalom az internet világában – olyan képet jelent, amelyet alaposan „megdolgoztak”, és az eredetitől már eléggé eltér. A selfie (szelfi) már ismert szó, önfotó, önkép. A partyfotó, illetve önéletrajzfotó két külön fotózási kategória. Értelem szerint a bulikon, különféle partikon készült fényképekkel komoly állásba nem sok eséllyel lehet jelentkezni. Az önéletrajzfotó sem mindegy, milyen, annak is már tekintélyes irodalma van, hogy a hivatalos kép hogyan sugározhat megnyerő megjelenést. A Self Branding vagy Personal Branding, az én-márka vagy személyes márka szintén nem túl könnyen értelmezhető fogalom: a személyes erősségekről, sikerekről szól, és arról, hogy ez mennyire illik bele az adott cég elképzeléseibe. Az nem egészen világos, hogy miért kell egyáltalán a közösségi hálókon elterjedt ún. hashtageket (# jellel ellátott, egy vagy több szóból álló kifejezéseket) beilleszteni egy munkavállalást célzó önéletrajzba, de ha ezekhez nem illő képeket csatolunk, az bizonyára nem szerencsés. És végül egy javaslat, amelynek megörültem: a Comic Sans, egy eléggé alkalmatlan betűtípus kerülésére buzdító útmutatás az én régi-régi, külalakra vonatkozó elképzeléseimre hasonlít talán.

Az eddigiek során mindig nagyon büszkék voltunk arra, hogy magyar emberek, bárhol is éljenek a világon, mindig megértik egymást. Nyelvhasználatunk igen nagy előnyének tartottuk ezt a sajátosságot, amellyel nem büszkélkedhet minden nyelv. Azt hiszem, ez a magyar nyelv minden rétegére vonatkozott. Vajon mennyire érvényes ez a jelenség manapság? Az idegen szavaknak és a nehezen azonosítható idegen fogalmaknak egy bizonyos számon felüli megjelenése igencsak megnehezíti a szövegértést. Jelen esetben az önéletrajz (CV) készítésének útmutatója (CV – curriculum vitae) kapcsán figyelhettünk fel arra a sajátosságra, hogy pusztán köznyelvi nyelvismeretünk alapján, első hallásra nem tudjuk spontán befogadni a közölt információkat, további utánajárást, hogy ne mondjam, jószerivel „szótárazást” igényelnek. Az eredményes és sikeres kommunikáció szempontjából ez pedig komoly gondot jelent.