A múlt hétvégén rosszul lett a Vučko, és néhány napot a katonakórházban töltött. E sajnálatos esemény miatt egyes munkatársai – atata szavaival élve: rajongói –, az N1 újságíróját tették felelőssé, amiért a Krušik-afférral kapcsolatos kellemetlen kérdést tett fel az elnöknek.
– Nahát, Tegyula, már megint azokkal a fránya újságírókkal van a baj! – hüledeze amama. – Nem győzöm mondogatni, hogy ne olvass annyi újságot, még csak azt hiányzik, hogy valamilyen nyugtalanító hír miatt te is rosszul légy!
– Idefigyelj, Tematild! – mondá jelentőségteljesen atata. – Jól vésd az eszedbe, hogy itt két különböző dologról van szó! Az egyik az újságírói hivatás: az újságíró feladata, sőt kötelessége feltenni a kérdéseket, amikre aztán vagy kap választ, vagy nem. A másik dolog pedig valakinek az egészsége, ami a legdrágább kincs. Úgyhogy: az újságírók szabadon kérdezgessenek, a Vučkónak pedig mihamarabbi felépülést kívánok!
– Hétfő óta már dolgozik is az államfő – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Igen, de állítólag csökkentett munkaidőben, és változtatnia kell az életmódján – jegyzé meg amama. – Emiatt is óvlak a hírektől, Tegyula!
– Na de Tematild, találd már ki, mitől is tartasz igazából – szólítá fel az öreglányt a fater. – Attól, hogy rosszul leszek, vagy attól, hogy kevesebbet fogok dolgozni?
– Én csak aggódom, Tegyula – mondá sértődötten amama. – És elismered vagy sem, de istenigazából fel tudod magadat húzni egyik-másik tudósításon, percekig képes vagy válogatott szavakkal szitkozódni és dühöngeni! A köztünk élő orosz kémek is hogy felháborítottak!
– Hogyne fortyantam volna fel – fortyana fel a fater –, amikor mást sem hallani, minthogy orosz testvér így, oroszbarátság úgy, amottan meg csupán kőkemény érdekről van szó!
– De minderről akkor sem a munkájukat tisztességesen végző újságírók tehetnek – folytatá ott, ahol az imént abbahagyta a zomzéd Zacsek.
– Pontosan – bólogata amama. – A Vučko is szépen megmondta, hogy az újságíróknak semmi közük sincs az ő egészségi állapotához.
– Ennyi erővel – szövögeté gondolatmenetét a Zacsek – a végén még majd a firkászok lesznek a hibásak azért is, mert nem győzött a foci-válogatott, mert kiöntöttek a folyók, mert rossz volt a termés, vagy mert megdrágul a sertéshús…
– Valóban megdrágul – sóhajta fel atata. – Olvastam a zújságban.
– Látod, Tegyula?! – mondá zigorúan a mutter. – Ez egy olyan hír, ami téged nagyon megviselhet, de aggodalomra nincs ok, majd kevesebb disznóságot eszünk idén télen: nem lesz májas, hurka, szalonna, kolbász, svartli, hanem több zöldségfélét fogyasztunk majd. Az orvos is azt javasolta, hogy táplálkozzál egészségesebben.
– Mit tud az orvos?! – hörtyene fel a fater. – Elismerem, lehet, hogy a sok sertéshúsfogyasztás nem a legegészségesebb, de nemrég olvastam azt is, hogy egy kutatás bizonyította, hogy növeli a stroke kockázatát a vegán és a vegetáriánus étrend.
– Milyen jó, hogy ennyire tájékozott vagy – jegyzé meg csípősen az öreglány.
Amiről a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
A fiatal orvos tanácstalanul nézi a beteg leleteit, majd megszólal:
– Jó lenne, ha ezentúl kevesebb alkoholt fogyasztana!
– Antialkoholista vagyok, nem iszok egy kortyot sem.
– És hogy áll a dohányzással?
– Életemben nem dohányoztam.
– Önnek a zsíros koszt is árt. Ne egyen túl sok zsíros húst!
– Semmilyen húst nem eszem. Vegetáriánus vagyok.
– Azt a nemjóját! Valamit azért csak szeret!
– Igen. A cseresznyekompótot!
– Jó, akkor attól tiltom el!
Ám nem mindenkinek van szüksége dokira, hogy emlékeztesse egészsége megőrzésének fontosságára.
– Igaz, hogy leszámolásra kell számítani a zerb kormányon belül, Tegyula? – kérdé amama.
– Honnan veszed ezt a marhaságot, Tematild?! – hökkene meg a fater.
– Azt hallottam, hogy az építőügyis Zorana bejelentette, hamarosan bokszolni kezd – mondá az öreglány.
– Már megint túl sokat hozzágondolsz a hallottakhoz – legyinte atata. – Ilyen élénk fantáziával, Tematild nyugodtan dolgozhatnál a bulvársajtóban. A fittsége megőrzése érdekében a miniszter asszony bejelenti, hogy elkezd bokszolni, te csak az utóbbit hallod meg, és szenzációhajhász címmel bejelented, hogy a Zorana és mondjuk Ana kormányfő hamarosan ringbe szállnak. Amikor valaki cáfolni szeretné a kreálmányod, azzal védekezel, hogy nem te találtad ki, valóban bejelentette, hogy bokszolni fog.
– Így igaz, zomzédasszony – bólogata a Zacsek –, csupán arról van szó, hogy a miniszter asszony testedzéssel és megfelelő táplálkozással néhány hónap alatt leadott 18 kilogrammot.
– Példaként szolgálhat másoknak – állapítá meg malíciával az öreg.
– Én majd inkább elmegyek veled a Holdra, Tegyula – lelkesede amama.
– Már megint félrebeszélsz, Tematild?! – lepőde meg a fater. – Mi köze a kettőnek egymáshoz?
– Már hogyne lenne – így a mutter. – Te mondtad, hogy olvastad valahol, merthogy te a zösszes betűt elolvasod, mintha csak egy olvasó Chuck Norris lennél, hogy az amcsik 2024-re egy nemzetközi csapattal újra meghódítanák a Holdat. Gondoltam, bejelentkezünk, és majd élvezzük a földinél hatszor kisebb gravitációt. Képzeld, milyen romantikus lesz: kézen fogva ugrándozunk a Holdon!
– Hát az bizony nagyon klassz lenne, Tematild – mosolyoga atata –, csak arra kell majd ügyelnünk, nehogy elugrabugráljunk a Hold sötét oldalára.
– Nem kell annyira félned a sötéttől, Tegyula – csücsöríté ajkát az öreglány –, a szerelem úgyis vak.
– Az igaz, Tematild, de tudod, a házasság visszaadja a látás képességét – tromfola a fater.
– Csak arra vigyázzatok – szóla közbe a zomzéd Zacsek –, hogy a kruševaci David püspök meg a szerb pravoszláv egyház szinódusa meg ne hallja, hova készültök, és keresztbe ne tegyenek, ők ugyanis azt állítják, hogy az ember sosem járt a Holdon, mindez csak amerikai átverés. Elvetették azt a kezdeményezést, hogy Szent Száva érdemrenddel tüntessék ki az utolsó élő szerb nemzetiségű személyt, aki anno részt vett az Apollo-programban, mert, ugye, az illető mivel érdemelte volna ki e jelentős kitüntetést, ha az ember nem járt a Holdon.
– Érdekes, hogy az nem zavarja őket, hogy egy šumadijai favágó kétemeletes, összkomfortos kriptát épített magának – jegyzé meg a fater. – A 43 éves férfi úgy van vele, egész nap dolgozik, megérdemli majd a leendő kényelmet. „Végső otthonában” többek között heverőt, hűtőszekrényt, tévét, rádiót helyezett el.
– Szinte mindene meglesz, amire majd az örökkévalóságban szüksége lehet – kuncoga amama.
Amiről a Zacseknek két találós kérdés jutott az eszébe.
– Mi van kiírva az orosz temető kapujára?
– Fel! Támadunk!
– És a kínaira?
– Ki-Fing-Tunk.
Egyesek szerint az ellenzék is hasonlóan jár, ha nem vesz részt a tavaszra esedékes parlamenti választásokon.
– A közigazgatásügyis Ružić miniszter szerint a leendő választások bojkottálásával az ellenzék holt költők társaságává válik – mondá a Zacsek.
– Nahát! – kiáltá fel csodálkozva amama. – Én is szerettem anno ezt a filmet! Nem tudtam, hogy a szoci káderek is ismerik.
– Már hogyne ismernék, Tematild! – magyarázá atata. – A kilencvenes években biztos minden pártértekezlet után, mielőtt a Zlóbó elhagyta volna a termet, a többiek, az Ivicával az élen, felálltak a padokra, és Walt Whitman után szabadon úgy köszöntek el tőle, mint a diákok a Robin Williams által megformált tanártól a kultikus filmben: „O Captain! My Captain!”
Pistike, kém a Hold sötét oldalán
