2024. április 24., szerda

Ráfázott áfázók

Sokan felhagytak a piacozással a magyar vámosok szigorúbb ellenőrzése miatt – A tompai diszkontok drágábban kínálják a magyar árut

A kilencvenes évek inflációs időszakában a vajdaságiak nagy része Magyarországon adta el azt, amire keresletet talált. Az idő múlásával rendeződött valamennyire a hazai gazdaság, a magyarországi boltokban pedig nőtt az árukínálat, ami olcsóbbnak és változatosabbnak bizonyult az itteninél, ezért tömegesen vásároltuk a határ túloldalán kínált élelmiszert. Mostanra a két szomszédos országban kiegyenlítődtek ugyan az árak, de a változatosságra vágyó vevőkör igénye mit sem változott. Az igények kiszolgálása érdekében, illetve az ÁFA-visszaigénylés lehetőségét kihasználva, több száz vajdasági lakos vált piaci kereskedővé. Ennek köszönhetően minden magyarországi élelmiszer, higiéniai eszköz és állati táp jóval olcsóbb lett, mint a boltokban kínált termékek.

Évente kétszázezer magyarországi bevásárlóturista érkezik a szabadkai bolhapiacra (Gergely Árpád felvétele)

Évente kétszázezer magyarországi bevásárlóturista érkezik a szabadkai bolhapiacra (Gergely Árpád felvétele)

A bolti és piaci árak közti különbségek leginkább a luxuscikkekben mutatkozott meg. A 86 darabos mosogatótabletta 2100 dinárba kerül a boltokban, míg a piacon ugyanaz a termék 860 dináros áron vásárolható meg, a jobb minőségű 100 grammos instant kávéporért 510 dinárt kérnek az üzletekben, míg a piacon 250 dinárt.

A 750 grammos mogyorókrém 690 dinár, ha boltban vásároljuk, a piacon  500-ba került ugyanaz a termék. Természetesen nem csak az effajta áruk voltak olcsóbbak a piaci pultoknál. A bolti kolbász ára 840 dinár, a legnagyobb hidegekben is fagyoskodó árusok 480 dinárért kínálták ugyanazt a mennyiségű húsipari terméket. Az üzlet sajtkínálata is kétszer annyiba került, mint a kofáknál.

Másfél hónapja még ilyen árakon vásárolhattunk magyarországi termékeket a vajdasági piacokon. Az ÁFA-visszaigénylés tette lehetővé, hogy az árusok a több ezer féle élelmiszert, kozmetikai és a higiéniai eszközt áron alul kínálják, amelyeket a hozzánk Magyarországról érkezők is előszeretettel vettek. A törvény eddig is előírta, hogy a nem kereskedelmi mennyiségű árura legfeljebb 100 000 forint értékig kérheti vissza az áfát egy külföldi személy, hetente egyszer. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámosai ezt a jogszabályt most szigorúbban kezdték alkalmazni. Mindez azt vonta maga után, hogy kevesebb a magyar portékát kínáló árus, aki pedig megmaradt, az kénytelen volt emelni az árakon, de még mindig olcsóbban lehet tőlük vásárolni, mint a hazai megamarketekben.

A szabadkai ócskapiac egyik árusa lapunknak névtelenül nyilatkozva elmondta, minden termék árát legalább 10–20 dinárral kellett megemelnie a szorítások miatt.

A magyarországiak is örülnek a szabadkai piacon kínált olcsó magyar árunak (Gergely Árpád felvétele)

A magyarországiak is örülnek a szabadkai piacon kínált olcsó magyar árunak (Gergely Árpád felvétele)

– A legkeresettebb termékek mindig is a kutya- és cicakaják voltak. Egyszerűen sosem tudok ebből eleget áthozni a határon, szinte azonnal elkel, amint hazaérek. A száraz tápok, a konzervek és az állatoknak gyártott szalámik egyformán kelendőek. Érdekes, hogy még az emberi élelmiszerre sincs ekkora kereslet. Ezeken kívül természetesen mindenféle terméket árulok: sajtokat, hústerméket, tisztítószereket, levesporokat, mindent. Húsz éve foglalkozom piacozással. Legtöbbször a tompai diszkontokból töltöm fel az árukészletemet, de az is előfordul, hogy a Metro áruházban vásárolok – részletezte az árus.

Az eladók azt mondják, hogy a vámosok ellenőrzése határátkelőnként változó, vagy vámosfüggő. A piacosoknak a magyar vámosok gúnyos megjegyzéseit is sokszor kell hallgatniuk.

– A szigorításokat jóformán csak a kelebiai határátkelőnél alkalmazzák, a horgosinál nem igazán. Emiatt felszabadult a tompai áfás sor, viszont a röszkeinél rengeteget kell várni. Érdekes ez, mert nincs egymástól messze a két határátkelő, a tompainál hetente csak egyszer vihetek át árut kis mennyiségben, míg a másiknál akár mindennap átjárhatok és több terméket hozhatok át. Igazából vámosfüggő ez a dolog, nincs szabályszerűség a horgosinál sem, sosem tudjuk, milyen hangulatú vámosra futunk rá. Lehet, hogy eddig szerencsém volt. A tompainál van egy vámos, akit mindenki ismer, ő amellett, hogy a mennyiséget ellenőrzi, nagyon csúnyán beszél velünk. Az áfát mindig háztartási mennyiségben lehetett visszaigényelni, minden termékből legfeljebb két-három darab lehetett az autóban, de az elmúlt évtizedben a kamionokkal tonnaszám szállítókkal nagyon elszaladt a ló. Várható volt, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik. Egyébként tavaly karácsony környékén is voltak ilyen ellenőrzések. Akkor mindent darabra számoltak és nagyon lassan haladt a sor, de az csak egy hónapig tartott. Nem tudom, hogy most erről van-e szó  ismét, vagy sem – mondta a nő.

A piacokon még mindig olcsóbb vásárolni, mint a hazai üzletekben (Gergely Árpád felvétele)

A piacokon még mindig olcsóbb vásárolni, mint a hazai üzletekben (Gergely Árpád felvétele)

A piacosok mindig is ismertek voltak találékonyságukról, még a mostani megszorítások idején is feltalálják magukat, alkalmazkodnak a helyzethez.

– Most olyan megoldást találtunk, hogy viszünk magunkkal valakit, akinek a nevére írathatjuk a visszaigénylési okmányokat. Ismerőst, barátot, rokont vagy gyereket visznek magukkal az eladók, hogy az egy személyre eső összeget eloszthassák maguk között. Mindenki az útlevelét adja, amikor le kell pecsételtetni az áfás papírt. Ha ismeretlen személyt kérnek fel erre a szívességre, az általában 1000 dinárt kér a szolgáltatásért. Nálam a szigorítás annyiban változtatott a munkafolyamaton, hogy valakit mindig kell utaztatnom magammal. Rokont viszek, aki nem kér semmit cserébe. Ugyanannyiszor járok át mint korábban, viszont azt látom, hogy azok, akik tonnaszámra viszik át a termékeket, még mindig a korábbi időszakhoz hasonlóan üzletelnek, ott állnak az áfás sorban. Tehát megoldják valahogy – nyilatkozta beszélgetőtársam.

Arra a kérdésre, hogy hogyan sikerül nagy tételben áthozni árut, egy másik hölgy válaszolt, aki elmondta, hogy vállalkozást kellett nyitniuk vagy találniuk valakit, akinek van vállalkozása, így vámot fizetve tudnak több portékát áthozni.

– Ők is az áfás sorba állnak be, pedig úgy volt, hogy a kamionosok sorába terelik majd őket. Mivel nem így történt, ezért minden áfázónak ki kell várnia, hogy a vámosok megszámolják a termékeiket. Miattuk is rengeteget kell várakozni – mondta a másik nő.

Az árusok helyzetét nem csak a jogalkalmazás nehezíti. A legtöbb kofa a tompai diszkontokban szerezi be viszonteladásra szánt portékáját. Ezek a  boltok azért nyíltak, hogy kiszolgálják a szerbiai vásárlókat. Az ottani eladók tökéletesen beszélik a magyar és a szerb nyelvet egyaránt. A két diszkont egymás szomszédságában található, közvetlenül a kelebiai határ mellett, Tompa külterületén. Nyitva tartásuk egyforma, tulajdonosaik különböznek, és napról napra barátságosan megosztoznak a szerbiai vásárlókon. Hogy mekkora ezeknek a bevásárlóközpontoknak a forgalma, azt legjobban a mindenki számára elérhető céges adatok szemléltetik. Míg a Tescónál az egy üzletre jutó árbevétel tavaly csak 3 milliárd forint volt, addig a Tompaker Kft.-nek 7,4 milliárd forint, a Határdiszkont Kft. pedig 7,5 milliárd forint értékben adott el különböző termékeket. Ezek az adatok is arról tanúskodnak, hogy a határ menti boltokból tonnaszámra szállítják ki Magyarországról az árut. A szigorítások óta ezekben az üzletekben minden drágább lett és a kínálatuk is szűkült.

– Már nem azt hozhatom át, amit akarok vagy amire igény van a vásárlói körömben. Azt vásárolom fel, amit ezek a diszkontok kínálnak. Ha sikerül is leáfáztatnom mindent, akkor is emelnem kell az árakon a diszkont magasabb árai miatt. A vámosok önkényesen döntenek a papírok lepecsételéséről, ha úgy ítélik meg, hogy sok, ha két zsák kutyakaja van nálam, már nem téríthetem vissza az áfát. A hetet hétfőtől vasárnapig számolják, tehát ha hétfőn megyek, akkor nem mehetek pénteken, viszont ha pénteken megyek, akkor az azt követő hétfő már a következő hét kezdetének számít és szabadon áfázhatok – magyarázta a nevét nem közlő első hölgy.

A szabadkai ócskapiac több mint 2000 családnak biztosít megélhetést, melyek közül több százan magyarországi termékekkel kereskednek. A szabadkaiak és környékbeliek előszeretettel vásárolnak ott, de a magyarországiak által bolhapiacként is emlegetett vásárra több száz kilométerről érkező anyaországiaknak is megéri ott költekezni. Őket nemcsak a török és kínai eredetű olcsó ruhanemű érdekli, hanem a leáfázott magyar élelmiszerek is. Sokan közülük nem értik, miért olcsóbb nálunk megvenni ugyanazt a terméket, amit otthon is megvehetnek, de örülnek az alacsony áraknak. Egy statisztikai felmérés szerint évente 200 ezren látogatnak el a határ túlsó oldaláról, hogy elintézzék a nagybevásárlásukat. A turisztikai irodák is felismerték ebben a lehetőséget, ezért szervezett buszjáratokat indítanak Magyarországról a bevásárló turisták számára. Nem csak a Tržnica részvénytársaság csarnokaiban árulnak ilyen termékeket, a Szabadkai Piacok Kommunális Közvállalatához tartozó összes piacon találunk magyar árut forgalmazó eladókat, akik évtizedek óta ebből tartják fenn magukat.

– A vásárlók változatlanul jönnek, sokan utána sem néznek, mi mennyibe kerül máshol, de nem emelhettem jobban az árakon, mindent 10 dinárral drágítottam, mert sok minden már a boltokban is megvásárolható. A kisebb üzletekben is árulják a magyar termékeket, de nyilvánvalóan ők is feketén teszik ezt. Mindez azok miatt van, akik teherautókkal hozzák be az árut, túlzásba vitték, és szemet szúrt valakinek. Árusok sokasága hagyta abba a megszorítás miatt a piacozást, de nekem ez nem opció. Nagyon régóta dolgozom így, két gyermeket kell ellátnom egyedül. Nem hagyhatom abba – mondta egy tejpiaci árus.

A szigorúbb felülvizsgálatról a szerb vámosok is tudnak, az eladók szerint sokkal empatikusabbak lettek velük szemben, ezért mostanában nem vámolják meg őket.

– Amióta van ez a szigorítás, a szerbek alig néznek át bennünket. Már nem nagyon vámolnak. Korábban mindig áttúrták az autót és megnézték a mennyiséget. Mindig látták, mennyit viszek át és természetes volt, hogy megfizettették a vámot. Most azonban a vámosok a szerb oldalon tudják, hogy mit csinálnak a magyarok Tompán, és csak integetve átengednek bennünket, mint a turistákat – mondta az ócskapiacon áruló asszony.

Hogy milyen hatással lesz ez hosszú távon a magyar gazdaságra, azt nem lehet előrelátni, de a piacosok állítják, hogy a több tonnás forgalomkiesés jelentős változást jelez majd a mutatókon. Ezt bizonyítják a fent említett diszkontok éves árbevételei is.

– Hogy meddig fog ez így menni, nem tudom. Minden csoda három napig tart, szokták mondani. Ez egy kicsit régebb óta kezdődött ugyan, de feltaláljuk magunkat. A határmentiség ezt is megtanította nekünk – fejezte be legyintve a szabadkai tejpiacon áruló anonim beszélgetőtársam.