2024. április 19., péntek
SYNERGY FESZTIVÁL, ÚJVIDÉK

A hátrányos megkülönböztetés áldozatai

(fotó: Dávid Csilla)

(fotó: Dávid Csilla)

Vastapssal jutalmazta a közönség a csütörtök esti Romano Nikolić zágrábi rendező által színpadra állított Nézzrám című előadást. Az újvidéki Nyelvi Kisebbségi Színházak Nemzetközi Fesztiválján a fiatal színész első ilyen jellegű művét mutatta be. A fesztivál az etnikai és a nyelvi kisebbséghez való tartozás témájára épül. Romano a kisebbségi létállapotból eredő élethelyzeteket és életérzéseket vitte színpadra.

Az identitás létünk központi témája. Mikor feltesszük magunknak a kérdést: ki vagyok én?, valamint hol a helyem a társadalomban?, akkor meg kell állapítunk, hogy a személyes és a szociális identitás egymástól elválaszthatatlan, hiszen a személyes identitás mindig a másokkal való összehasonlításban nyer értelmet. Amikor az egyén tudatában van annak, melyik társadalmi csoporthoz tartozik, és ehhez valamiféle érzelmi jelentés is társul, akkor beszélhetünk identitástudatról. Az etnikai identitás kialakulását azok a társadalmi egyezkedések formálják, amelyek legalább két fél (esetünkben a többség és a kisebbség) között zajlanak. Önkénytelenül is kategóriákat alkotunk, bizonyos helyzetekben az életkor, a nem, a faji hovatartozás is hozzájárul a kategóriák kialakításához.

A két amatőr színész, Melanija Mešić és Siniša Senad Musič a roma népesség kedvezőtlen társadalmi és gazdasági helyzetét, valamint az ebből a helyzetből fakadó megkülönböztetéseket mutatta be. Szemléltették a romák helyzetét az oktatás, a foglakoztatás, illetve a lakhatás területén. A roma lakosság túlnyomóan a társadalom legszegényebb, a leginkább kirekesztett csoportja. A roma és a többségi társadalom közötti különbség folyamatosan nő, elsősorban az oktatás területén érzékelhető elkülönülés miatt. Emellett a romák iskolai és munkaerőpiaci pozíciója is gyenge, ami a szegénység tartós fennmaradásához és mélyüléséhez vezet. Mindez gyakran párosul a romákat körülvevő negatív, nem ritkán ellenséges légkörrel, ami a többségi társadalom nagyobb része felől érkező előítéletekben és diszkriminációban testesül meg. A rendező elmondta: a munkafolyamat kezdetén sokat beszélgettek. A beszélgetések kiindulópontja az identitás kérdése volt. Az identitás fogalmával játszadoztak. Igyekeztek meghatározni annak határait, valamint azt, hogy milyen helyzetek alakulhatnak ki a másságuk miatt. Hozzátette: az előadás élő szövetként jött létre a két színész életének mindennapjaiból, akik merték vállalni saját identitásukat a közönség előtt. Az előadásban játszott történetek jelentékteleneknek tűnnek, de felszínük alatt roppant erőszak burjánzik.

– Az előadás nem csupán a romáknak szól, hanem mindazoknak, akiket valamilyen formában érint a diszkrimináció. Amikor az emberek megkérdezik tőlem, mit tehetnének a kiközösítés ellen, az elsődleges válaszom, hogy meg kell nézni a darabot – emelte ki Romano.

Az alkotói csapat először működött együtt ilyen felállásban. Az előadást ugyan már három éve játsszák Horvátországban, Melanija azonban először lépett fel.

– Már kiskoromban nagyon vonzott a színpadi szereplés. Örülök, hogy alkalmam adódott ebben a darabban játszani. Sajnos már gyerekként megismertem a kiközösítés érzését. Nagyon sok sérelem ért roma származásom miatt. Ennek ellenére nem olyan ember vagyok, aki feladja. Az előadásunk is teli van pozitív energiával, ez erőt ad mindazoknak, akiket valamiféle megkülönböztetés ért, hogy ne adják fel – mondta Melanija.