Ada után Pacsérra, a Moša Pijade Általános Iskola falai közé is megérkezett a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Mutogató elnevezésű-, folyamatosan megújuló komplex drámapedagógiás foglalkozásra alapozó sorozata. Az alsós osztályok diákjai a tanórákon átvett „száraz” tananyag élményszerű feldolgozásában vehettek részt Mácsai Mónika, drámajáték-vezető közreműködésével, aki a nyolcadikosok számára pályaválasztást segítő foglalkozásokat is tartott.
Mácsai Mónika vezetésével a pacséri alsós diákok arról tanulhattak, hogy köszönni tudni kell, és nem mindegy, hogy kihez hogyan szólunk (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– A programsorozat célja, hogy Vajdaság valamennyi magyar tannyelven is működő tanintézményébe eljusson, így kerültünk Pacsérra. Az alsósokkal Csukás István tanulságos olvasmányán keresztül barangoltunk az élmények világában kétszer 45 percen keresztül. Így például a köszönési formákat és lehetőségeket is számba vettük ilyen módon. Ha az idő rövidsége miatt konkrét szokást nem is tudtunk kialakítani a gyerekekben, mégis nagyon sokat jelenthet, alapozhat a későbbiek során. Reményeink szerint a gyermek az oktatási intézményben, a családban, az utcán szerzett addigi szokásait, tudását, tapasztalatát hozzárendelve átértékelheti, és pozitív irányba fejlődhet – tette hozzá Mácsai Mónika, akivel arról is szót ejtettünk, hogy a társadalmunk több rétű átalakuláson esik át, és ennek mentén teljesen lehetetlen vállalkozás lenne az 50 évvel ezelőtti tiszteletadásnak számító kommunikációs interakciókat elvárni. Viszont meg kell tanítani a gyerekeket úgy társalogni egymással, hogy az megbecsülést fejezzen ki, agresszió nélkül.
– A számítógépes, mobiltelefonos világ fukar kommunikációs formáitól nehéz elhatárolódni. Azt tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek nehezen tudják kifejezni a gondolataikat, talán ezért is visznek bele sok indulatot. Hiszen a viselkedési formáik bemutatják az érzelmeiket, de rá kell őket vezetni, hogy arra reakció is érkezik a másik féltől. Nagyon fontos megtanulni az érzelmeinket olyan módon kifejezni, hogy tudjuk, melyik formájára milyen reakció érkezik. Mit kapunk válaszul, ha a barátoknak lazán, vagy ha felnőttnek tisztelettudóan köszönünk. A foglalkozásaink során nem csak szárazon, hanem élményszerűen is megtapasztalhatják a gyerekek ezeket az interakciókat – mondta el Mácsai Mónika, aki elárulta azt is, hogy az idén az óvodásoknak és az alsósoknak szánt munka mellett a nyolcadikosokra is gondoltak.
– Ebben az évben első alkalommal a pályaválasztás, fészekhagyás előtti mesefeldolgozásokkal készültünk a nyolcadikosok felé, ami egyben a felnőtté válásról is szól. A népmesék újra értelmezése mentén úgy igyekszünk kialakítani ezeket a foglalkozásokat, hogy ők a saját egyéniségüket eszközként mankóul szolgálva ismerjék meg, mérjék fel a kapacitásukat. Olyan kérdéseket boncolgatva, mint például: „Két lábon állok-e a világban? Hogy is állok én egyáltalán a világgal? Milyen céljaim vannak rövid és hosszú távon? – tudtuk meg a foglalkozások vezetőjétől, aki elárulta azt is, hogy igyekszik megerősíteni a gyerekekben, hogy teljesen rendben van az is, ha még bizonytalanok a jövőjüket illetőleg, és az is, ha már vannak szilárd elképzeléseik róla. Hiszen minden döntés újraértékelhető, és mi magunk irányítjuk az életünk fonalát.
