2024. március 29., péntek

Mi fán terem az énekes?

A topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárban hétvégén került megrendezésre a Mi fán terem? programsorozat újabb állomása, melynek témája az éneklés volt. Gábor Zoltán énektanárt, szólóénekest Szenti Áron zongoratanár kísérte.

Gábor Zoltánnal a játékos előadás után arról beszélgettünk, hogyan készült fel erre a programra:

– A felkészülés folyamata klasszikus volt. Tehát ugyanúgy, ahogy minden másik koncertre, előadás előtt az ember leül, átgondolja, mit szeretne csinálni, hogy ki a célközönsége, milyen zenei igényekkel rendelkezik, és milyen igényeket kellene kiépíteni, illetve mire kellene mindenképpen a hangsúlyt fektetni. Emellett, mivel magyar gyermekeknek készült ez a műsor, értelemszerűen magyar nyelvű zeneszámok voltak a repertoáron (nem kötelezően eredeti magyar nyelven íródott művek). Például Mozart- és Beethoven-művek is elhangzottak, ezeken kívül Schubert Pisztrángja is, pont azért, hogy a világirodalmat is az ember ilyen szinten bemutassa, tehát tudjunk információt adni egyfajta igényesítés szempontjából.

Mennyire érdeklődnek a fiatalok, a gyerekek a zene iránt?

– Az éneklés nem ment ki a divatból, egyedül annyi gond van vele, hogy az emberek mostanság már nem szívesen vállalják fel egyáltalán magát az énektanulást vagy magát a hangszertanulást, hiszen ezek évekig tartó munkát igényelnek. Itt van az a bizonyos kütyü, ami megrontotta a XXI. század emberét, hogy miért szenvedjek valamivel, miért kell megtanulnom énekelni, ha csak egyetlenegy gombnyomás kell, és már szól is a neten a dal – abban az esetben, ha az ember hajlandó ezzel beérni, sokkal olcsóbban hozzájut az énekhez, a zenéhez, de mindig van olyan, aki óhajt énekléssel foglalkozni. Gyakorlatilag tisztában vagyunk azzal, hogy a művészetekhez munka és befektetés kell!

Hogy érezted magad a Mi fán terem? előadás ideje alatt?

– A mostani volt talán az egyik legnehezebb, mivel nagyon fiatal korosztály vett részt rajta, és teljesen máshogy kellett hozzáállnom ehhez az egészhez, ugyanis a koncertsorozat, amelynek lassan a végéhez közeledem – az interaktív zeneórák – a felsős diákoknak szól. Azonban nagyon szép volt velük dolgozni, de roppant nehéz is, őszintén, egy élmény volt a számomra!