A New York Times több mint 400 oldalnyi, kiszivárgott kínai kormányzati dokumentumról közölt cikket, mely a Hszincsiangban élő muszlim kisebbségek (becslések szerint mintegy egymillió ujgur, kazah és egyéb nemzetiség) tömeges internálásának részleteit fedi fel.
Az iratokat a kínai politikai vezetés egyik, neve elhallgatását kérő tagja szivárogtatta ki a lapnak abban a reményben, hogy a benne foglalt információnak köszönhetően felelősségre vonhatóvá válnak a becslések szerint mintegy egymillió ujgur, kazah és egyéb nemzetiség tagjainak internálását megvalósító program felelősei.
A dokumentumokból egyebek mellett kiderül: a kínai vezetés házon belül elismerte, hogy a terrorellenes kampány részeként családokat szakítanak szét, és jóllehet a kormányzat valóban szakképzési programként (Peking szakképzési központnak nevezi az internálótáborokat) tálalta a hszincsiangi központok kialakítását, a javaslatot több tisztviselő is ellenezte, attól tartva, hogy balul sülhet el, illetve gazdasági károkhoz vezethet. Az iratok beszámolója szerint a területen gondot okozott például a termény betakarítása is, ugyanis a tömeges internálás következtében munkaerőhiány lépett fel. A hasonló esetekre való megoldásként a helyi tisztviselőknek kiadták: mindazoknak, akik panasszal élnek, mondják el, hogy legyenek hálásak a Kommunista Párt segítségéért, ellenkező esetben rosszabbra fordulhat a családjuk helyzete.
Keng Suang kínai külügyi szóvivő tegnap a The New York Times cikkére reagálva azt mondta, ez egy „ügyetlen fércmunka”, mely az iratok „szelektív értelmezésén” alapul. Szerinte az amerikai lap figyelmen kívül hagyta a Hszincsiangban folytatott kampány hátterében álló valódi okokat, ahogyan azt a tényt is, hogy a területen az elmúlt három évben egyetlen terrortámadás sem történt, ami Keng szerint az intézkedések helyességét igazolja. A szóvivő azonban nem kérdőjelezte meg a kiszivárgott dokumentumok hitelességét.
