Kedves rokon, ne vedd zokon

Horváth Zsuzsanna

2019. november 19., 16:23

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Alapjában véve nem vagyok haragtartó, igyekszek mindenkivel jó viszonyt ápolni, és mindennemű félreértést letisztázni – de kerültem már olyan helyzetbe, amikor feleslegesen érveltem, az illető meg volt győződve a saját igazáról, ezért egyszerűen ráhagytam, és kizártam őt az életemből. Nem érdemes az ilyenekkel vitázni, mert – ahogy Woody Allen is mondja – levisznek a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. Szerencsére ez ritkán fordul elő, eléggé jó beleérző képességgel rendelkezem, így mindent megteszek annak érdekében, hogy ne fajuljanak el odáig a dolgok, ahonnan már nincs visszaút.

Különösen igaz ez a rokonok esetében. A végsőkig próbálok megértő és türelmes lenni, de amikor már visszaélnek a jóságommal, és különféle eszközökkel megkísérelnek manipulálni, az igazságérzetem és a józan eszem megálljt parancsol. Jelenleg épp egy ilyen történet kellős közepén vagyunk. Négy-öt évvel ezelőtt azzal keresett fel az egyik harmadunokatestvérem – akinek ezidáig nem jutottam eszébe –, hogy bejelentkezhet-e a mi címünkre, mert az albérletben, ahol a barátnőjével él, a főbérlő ezt nem engedélyezi. Megsérült ugyanis a munkahelyén, és mivel nem volt újvidéki lakcíme, nem tudott orvoshoz menni. Annak ellenére, hogy az édes nagynénje is itt él, fel sem merült bennem annak a gondolata, miért nem hozzá jelentkezik be. Egy jó ideig nem volt semmilyen gondunk vele, időnként összefutottunk az utcán, mert itt dolgozott a közelben, és szívélyesen elbeszélgettünk. Aztán munkahelyet váltott, és rövidesen a nevére szóló banki levelek kezdtek a postaládánkba érkezni. Egy ilyen véletlenszerű találkozás alkalmával csak legyintett, és azt mondta, nyugodtan dobjuk ki azokat. Ezt követően már egyre gyakrabban, és egy idő után már szépségápolási cikkeket kínáló katalógusok is landoltak a levélszekrényünkben. Kezdett bennünket bosszantani a sok küldemény, ezért felhívtam, de az a szám már nem élt, így kapcsolatba léptem vidéken élő nagyapjával. Elmondtam neki, miről van szó, és eljuttattam hozzá a leveleket. De semmi se változott. Ekkor már heti rendszerességgel érkeztek a küldemények, több banktól, úgy éreztem, lépnem kell, és felbontottam őket. Nem ért váratlanul, hogy adósságokat halmozott fel a fiatalember, amit elfelejtett kifizetni. Ismét felhívtam a nagyapját, és felhívtam az egyik bank központját is, hiszen hiába küldözgetik a figyelmeztetéseket, nem jutnak el a címzetthez. Azt a választ kaptam, én nem járhatok közben ez ügyben, csak az ügyfelük kérheti a leveleket más címre. Jó, ez valahol érthető is, de az már kevésbé, hogyan hunyhat szemet a bank afelett, hogy ily módon jogtalan kezekbe kerülnek a kliensük adatai. Arról nem beszélve, hogyan akarják behajtani rajta az adósságot, ha kézhez sem kapja a fizetési késedelemre vonatkozó felszólításokat? Ráadásul most már három bank és a szépségápolási cikkeket forgalmazó vállalat is az utolsó felszólítást küldte ki, amely után jogi útra terelik az ügyet.

A lakcímünkről való kijelentése nem hozott változást az ügyben, mert továbbra is a mi címünk szerepel a személyi igazolványában. Ez egészen addig így lesz, amíg ő maga nem jelentkezik át más címre, és kérvényezi a címcserét. A jelek szerint ez esze ágában sincs. Csúnya módon visszaélt a jóhiszeműségünkkel, a bizalmunkkal és a segítőkészségünkkel. Bizony, ilyen esetekben elvesztem az emberekbe vetett hitemet, és legyen szó bárkiről, a részemre megszűnik létezni.

Ismert az a mondás, miszerint a rokonokat nem lehet megválogatni, de a barátokat igen. És a házikedvenceinket is – teszem én hozzá. Most már értem, miért hagyta Karl Lagerfeld a macskájára a vagyonát.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége