2024. április 24., szerda
ZENTAI VÖRÖSKERESZT

Egy élet munkája

Néhány hete a Napsugaras ősz elnevezésű eseményükön a Vöröskereszt zentai szervezete megjutalmazta a legidősebb önkénteseit. Akkor csak azokat köszöntötték, akik jelen tudtak lenni a rendezvényen, ez azonban nem jelenti azt, hogy a többiek munkáját a Vöröskereszt ne becsülné meg. Éppen ezért a héten Tornyosra látogattak, hogy megjutalmazzák Kalmár Nándort és a Fehér családot.

Dr. Jung Németh Erzsébet családorvos, a Vöröskereszt munkatársa elmondta, hogy Kalmár Nándor mostanában a legaktívabb önkéntesük Tornyoson. Már hetvenéves elmúlt, ezért évek óta nem adhat vért, ám sokáig önkéntes véradó volt, és a Vöröskereszt szervezői munkájából is kivette a részét. A doktornő a Fehér családról elmondta, őket nemcsak azért illeti elismerés, mert a legidősebb önkéntesek közé tartoznak, hanem azért is, mert az egész család segíti a Vöröskereszt munkáját. Fehér Lajos és felesége, Katalin hosszú évekig voltak véradók, és amíg csak tehették, önkéntesekként is közreműködtek a Vöröskereszt munkájában, csakúgy, mint Gyöngyi lányuk.

– Véradóként és szervezőként is sokat tettek. Katóka néni azt is elmesélte nekünk, hogyan indultak Tornyoson a véradási akciók. Akkoriban a zentai kórházban sürgősségi véradás működött, vagyis ha valakinek vérre volt szüksége, hívták a hozzátartozókat, hogy segítsenek. Az ötvenes években a tornyosi plébánost Újvidéken műtötték, de azzal a feltétellel, hogy tíz személy adjon vért. Zabos Franciska, Katóka néni nővére volt az első, aki jelentkezett, és ő szervezte be a többi önkéntes véradót. Később a szabadkai kórházból is felkérték őket véradásra, amit többször is megszerveztek. Katóka néni másik testvére, aki szintén Lajos, lovas kocsival vitte a véradókat Csantavérre, hogy felülhessenek a vonatra, s aztán elsétálhassanak a kórházig. Látva a tornyosiak lelkesedését, a szabadkai véradó szolgálat úgy döntött, hogy ők fognak leutazni Tornyosra. A Zabos család tehát az elsők között volt, Lajos bácsi pedig a házassága révén lett önkéntes véradó, majd később szervező. Végül ő vitte el a babérokat, hiszen húsz évvel ezelőtt a tartományi Vöröskereszttől köszönőlevelet és ajándékot kapott a századik véradásáért. Lányuk is már ebbe nőtt bele – hangsúlyozta dr. Jung Németh Erzsébet.