A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács és a magyarcsernyei Ady Endre MME szervezésében tartották meg pénteken a magyarcsernyei művelődési otthonban, a Magyar Szórvány Napjának vajdasági, központi ünnepségét. Felléptek a környező települések hagyományápolói, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai, a rendezvény vendégei között volt Cserháti Eszter, a szabadkai Magyar Főkonzulátus konzulja.
Kiállítás megnyitójával kezdődött a rendezvény, a művelődési otthon előcsarnokában, melyen a magyarcsernyei fehérhímzést mutatták be. Kormányos Erzsébet, a helybeli kézimunka szakkör vezetője elmondta, hogy szeretnének fellelni a vidéken még több népi hímzést, azokat újratervezni és továbbadni. A kiállítás anyagáról Kürtössy Péter, néprajzkutató, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa szólt, kihangsúlyozva, hogy a hímzések egyben hidat képeznek múlt, jelen és remélhetőleg a jövendő között. A magyarcsernyei asszonyok ugyanazt a technikát és motívumvilágot használják, mint anyáik, akik szintén szüleiktől tanulták el, ki tudja hány és hány generáció óta.
Fotó: Kecskés István
-Népművészetünk bármely ágában benne vannak az ősök rejtett üzenetei, intései. Jó tanácsaik a szálak közé vannak szőve, fonva, faragva, hímezve. Intéseiket, tapasztalataikat, érzéseiket őrzik népdalaink, balladáink, meséink, tánclépéseink és dallamaink - mondta a néprajzkutató.
Az ünnepi műsor kezdetén Bíró László, ugyancsak Petőfi-ösztöndíjas felvezetésével, közösen elénekelték a Himnuszt, majd msgr. Bogdán József, magyarcsernyei plébános a közösség megmaradására, a szórvány- és szigetmagyarság szolgálatára adott áldást.
-Minden vasárnap bátorítom az ittmaradottakat, mert tudjuk, hogy nagyon sokan elmentek Magyarcsernyéről is. Es sokszor elmondom nekik azt a kis szép mesét, hogy a porszem arról álmodik, hogy egyszer egy szép kavics lesz belőle. Aztán egy szellő fölemeli a magasba és beleesik egy ásító kagylóba és sok-sok idő múltán ebből a porszemből gyöngyszem lesz. És én azt szeretném mondani a magyarcsernyeieknek és az itt összegyűlt embereknek, bárhonnan is jöttek, hogy ők az igazi gyöngyszemek, Isten fényes gyöngyszemei, és úgy is szeressék egymást, mondta a plébános.
Az egybegyűlteket köszöntötte Hódi Judit, az Ady Endre MME elnöke, aki kihangsúlyozta, hogy a magyarcsernyeiek nagy megtiszteltetésként fogadták a felkérést, hogy társszervezői legyenek e nagy ünnepnek. Mert egy ilyen eseménynek a szórványban óriási jelentősége van.
Fotó: Kecskés István
Fotó: Kecskés István
Ünnepi beszédet mondott Juhász Attila, államtitkár, aki kifejtette, az egyik legfontosabb a szórványközösségben, hogy összefogjunk, mert így lehet csak az élet akadályait leküzdeni.
-Egyértelmű, hogy a szórványban élő magyaroknak, nekünk itt Bánátban, mindenképp egy biztatás, bátorítás és egy elismerése annak, hogy számítanak ránk, hogy úgymond vezetve vagyunk. A műsorban pedig tanúbizonyságot is szerezhet majd a közönség és az ide ellátogató emberek arról, hogy az itteni kultúregyesületekben egy komoly, következetes munka folyik, mondta az államtitkár.
Sutus Áron példaértékűnek mondta a szórványban élő magyar közösségek tevékenységét a hagyományápolás, a megmaradni akarás, a hagyomány átadása és az utánpótlás-nevelés terén. Külön kiemelte a rendezvényeiket.
-Szívünk ünneplőbe öltözött, jövőt rajzoló bizonyossággal való hitben és hittel dobban.
Annak hitével, hogy sorsunk nem maradék-sors, de megkerülhetetlen állandóság.
A mai nap annak bizonyossága és annak ünnepe, hogy a bácskai és bánsági szántások, a szerémségi szőlőtőkék, a síkság, a domboldal és közös folyóink felett képződő köd nem homályosít, mind inkább a belekapaszkodást, a ragaszkodást regéli. Van helyünk a világban, itt, a Kárpát-medencében, itt, a Délvidéken, kicsiny szülőfalunkban: van feladatunk, van kiért és kivel! - mondta Sutus Áron.
A műsorban fellépett a csernyei Pitypang néptánccsoport, a Leánykórus és a Tulipán néptánccsoport, Csóti Erika és Kiss Roland szavalók, továbbá a szentmihályi Flaman István citerás, a tamásfalvi Széchenyi István MME Népdalköre, bemutatkoztak a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai, Mitru Barbara, Szabó Nóra és Bíró László és a Fokos zenekar.
