Gyermekáldás előtt az egyik leggyakoribb kérdés, ami a leendő szülők felé érkezik, hogy fiút vagy lányt szeretnének-e jobban. Erre pedig általában az a válasz: „Mindegy, csak egészséges legyen.” Ez az egy mondat is jól mutatja, hogy legnagyobb kincsünk az egészség, amelynek megőrzése legfőképp a saját felelősségünk. Voltak azonban idők, amikor az egészség ritka vendég volt városunkban.
A Bácsmegyei Napló 1925. január 4-ei számában ismertette a szabadkai anyakönyvi hivatal megdöbbentő adatait, amelyek városunk akkori siralmas egészségügyi helyzetére világítottak rá.
„E statisztika adatai szerint Szuboticán az elmúlt évben az ujszülöttek negyven százaléka meghalt már a születést követő napokban, a nem csecsemő halottak harminc százaléka pedig husz-harminc éves korában tüdővészben halt el. Annál ijesztőbb a baj és annál könnyebben lehetne segíteni, mert a gazdag Bácska bőségesen élő és táplálkozó városában Szuboticán nem a nyomor a főoka az óriási csecsemőhalandóságnak és a tuberkulózis óriási aratásának, hanem a nemtörődömség, vétkes könnyelműség és tudatlanság.”
A neves szabadkai napilap nem elégedett meg pusztán a számok közlésével, hanem munkatársai igyekeztek választ is találni arra, hogy mi az oka a magas csecsemőhalandóságnak, és a tüdővész pusztításának. Az ügyben dr. Milutin Pavkovićot, a város tisztifőorvosát kérdezték, aki először a csecsemőhalandóság magas számának okát igyekezett megválaszolni.
„A csecsemőhalandóság valóban közel jár a negyven százalékhoz, aminek a legfőbb okát abban látom, hogy az anyák nem értenek a gyermekgondozáshoz. A legtöbb esetben a rossz táplálás okozza a csecsemők halálát, amelynek oka majdnem minden esetben: bélhurut. Szuboticán ugyanis teljesen érthetetlen módon az a szokás, hogy csecsemőknek – bár az anyjuk másfél, sőt néha két hónapig is szoptatja őket – már a második hónapban a legkülönbözőbb és legártalmasabb dolgokat adják enni. Az állami ambulancia gyermekvédelmi osztálya ugyan működik és a főorvos vezetésével két felügyelőnő felkeresi a szülő nőket, akiket tanáccsal és utbaigazítással látnak el, magán az ambulancián pedig időnkint mérethetik és megvizsgáltathatják a csecsemőket, ezt az intézményt csak nagyon kevesen veszik igénybe” – olvasható a tisztifőorvos nyilatkozata a Bácsmegyei Naplóban.
Dr. Milutin Pavković a tüdővész áldozatainak magas számát is a tájékozatlanságra vezette vissza, amely a rossz lakhatási körülményekkel párosult.
„– A tudatlanság és makacsság a főoka tüdővész nagy pusztításának is, bár e tekintetben túlzott a statisztika. A szuboticai lakásviszonyok nagyon kedveznek a tuberkulózis terjedésének, mert ismeretes, hogy alig van város, amelynek annyi nedves lakása lenne, mint Szuboticának. Majdnem mindegyik lakóház nedves és ehhez hozzájárul a tömeges lakás, amely még a módosabb bunyevácoknál is divatban van. Nagy családok laknak együtt egy földes alig szellőztethető, nedves szobában és saját prakszisomból tudom, hogy hiábavaló az orvos minden intelme és erélye, a családok egymást fertőzik meg.
– A lakásviszonyokon való javítás mellett elsősorban a lakosság gondolkozásmódjának a megváltoztatásával lehetne a halálozási arányszámon csökkenteni. A városi parasztság azonban szinte ragaszkodik a tudatlansághoz.”
