2024. április 20., szombat

„Felemelő érzés anyámmal szerepelni”

A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Újvilág című előadásában Greguss Lilla egy lázadó kamaszlányt játszik

A szabadkai Népszínház Magyar Társulata a Pass Andrea rendezésében készült Újvilág című előadással kezdte az évadot. Az Újvilág története Magyarországon játszódik, a múlt században. A főszereplője Kata, a 16 éves lázadó kamasz, aki szülei válása után anyjával egy lakótelepre költözik. Itt szélsőséges nézeteket valló fiatalokkal, skinheadekkel kerül egyre szorosabb kapcsolatba, és miközben a gyűlöletük harccá fajul, egyre durvább eszközökhöz folyamodnak. Az Újvilág célközönsége a diákok, velük beszélgetés is zajlik az előadást követően Az előadás szereplői Greguss Lilla, G. Erdélyi Hermina, Baráth Attila, Pálfi Ervin és Nyári Ákos.

Greguss Lilla, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium végzős diákja, évek óta a szabadkai Népkör MMK Fabula Rasa Színjátszó Grund tagja, a nyáron a Tanyaszínházban játszott, és első ízben szerepelt a Népszínház színpadán. Színészcsaládban nőtt fel, apja Greguss Zalán, a szabadkai Gyermekszínház színésze, és márt több mint tíz éve a Fabula Rasa csoportvezetője. Anyja, G. Erdélyi Hermina, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának tagja, akivel pedig együtt szerepelnek az Újvilágban. Greguss Lillával az előadás kapcsán beszélgettünk.

Összetett történetről van szó. Milyen instrukciókkal látott el a rendező?

– Amikor a szövegkönyvet olvasgattam, azt láttam, hogy sok benne a monológ. Ezeket külön próbáltuk. Ahhoz adott legtöbb útmutatót, hogy mit érezhet a lány. Mi az, amit nem mutat ki. Ehhez kellett a legtöbb segítség. Nem könnyű játszani Katát, pszichikailag, lélekben, hullámvölgyekkel teli utat kell bejárnom az előadás során. A próbákon ezt éreztem, de a bemutatóra minden a helyére állt. A legnehezebb az egyik pontról elindulni és megélni ezeket a hullámvölgyeket.

Mikor tudtad meg, hogy te leszel a főszereplő? Mit éreztél, amikor ez kiderült?

– A Tanyaszínházzal még Kavillón voltam. Megközelítőleg egy héttel a születésnapom előtt eljött Körmöci Petronella társulatigazgató, a kezembe adta a szövegkönyvet, amelyen az állt, hogy boldog 18. születésnapot. Ez lett az ajándékom. Elsírtam magamat, nagyon meghatódtam.

Lámpalázas voltál a bemutató előtt?

– A nyilvános főpróbánál még nem, pedig akkor látták az előadást először nézők. A bemutatónál viszont előjött bennem, hogy ilyenkor izgulni kell. Ez nem is volt igazi lámpaláz, inkább egy jó fajta izgalom. Egyébként nem vagyok túlságosan se izgulós, se lámpalázas. Tizenegy éve, hétéves koromtól rendszeresen játszok a szabadkai Népkör MMK Fabula Rasa színjátszó csoportjában, idén nyáron először pedig a Tanyaszínház munkájában is részt vettem.

Ez az első szereped a szabadkai Népszínházban. Mennyiben hozott ez neked új tapasztalatot?

– A Tanyaszínházban a színészek mindenféle háttértevékenységet is kifejtenek, ugyanakkor igazi színházi próbafolyamatok zajlanak. A Fabulában szeretem a játékosságot, a csapatmunkát, az együtt gondolkodást. Azért járunk oda, mert szeretünk ott lenni és közösen dolgozni az előadásokon. Amikor játszunk, mindent beleadunk, a szeretetünket is, hogy az előadás jól sikerüljön. A Népszínházban megint csak másmilyen volt a hangulat, egy kőszínházba léptem be, profi próbafolyamatban vettem részt, súgóval, ügyelővel, kellékessel, technikusokkal… Nagyon új volt nekem az, ahogyan a rendező hozzáállt az előadáshoz, de mindenképpen pozitív értelemben. Amikor a Fabulával ismét a Semmit játszottuk, már más dolgok lettek hangsúlyosak a számomra. Sokat tanultam ebből a próbafolyamatból.

Hogyan sikerült a próbákat összeegyeztetned az iskolával?

– Egy hónapig nem jártam, de a tanárok nagyon megértőek voltak. Most, hogy visszatértem az iskolapadba, megadták a kellő időt, hogy felkészüljek és behozzam a lemaradásomat. Még pótolok, de szerintem jól haladok.

Intenzívek voltak a próbák?

– Nagyon intenzívek, annyira, hogy szinte csak azzal foglalkozhattam.

Milyen volt édesanyáddal színpadra állni?

– Elmondhatatlan. A színpadon is anya-lányt játszunk, de mi egészen másmilyenek vagyunk. Az előadásban levő anya sem olyan, mint az én anyám és én sem vagyok olyan, mint Kata. A kapcsolatuk teljesen az ellentéte, mint a miénk. Ők folytonos konfliktusban állnak egymással, sokat vitatkoznak, ez pedig ránk egyáltalán nem jellemző. Felemelő érzés anyámmal szerepelni. Nagyon élvezem, hogy vele dolgozhatok. Többen is mondták, hogy jó bennünket együtt látni a színpadon. Szerintem az anyukám az egyik legelismertebb színésznő Vajdaságban. Az, hogy mellette állhatok a színpadon, nagy megtiszteltetés a számomra.

Az előadásban Nyári Ákos is szerepel, vele pedig a Fabulában is együtt játszottatok...

– Meg a Tanyaszínházban is. Két hónap Tanyaszínház után, mintha hazaértem volna Ákos mellé. Viccesen hangzik, de már ennyire megszoktuk egymást. Persze, vele is nagyon szeretek dolgozni.

Az Újvilág a diákokat célozza meg, és meg is szólítja őket...

– A délutáni játszásra csoportok érkeznek és utána beszélgetések zajlanak. Két pszichológusnő kérdezi a diákokkal arról, hogy őket mi fogta meg leginkább az előadásban. Mivel a produkció több témát is érint, a beszélgetés kimenetele valójában attól függ, hogy mi érdekli őket legjobban és a résztvevőktől függ, hogy akkor épp mi kerül előtérbe.

Az Újvilágon kívül hol láthat a közönség?

– A Semmiben. Ebben a hónapban 26-án is játsszuk a Népkörben 19 órától, de készül majd még Fabulás előadás.

Belevágnál-e a Népszínházban is egy újabb előadásba?

– Igen, nagy örömmel. Nemrég a Felolvasószínházban is részt vettem. A Fabulából ott volt velem Dedovity Tomity Lea és Dékány Máté is.

A gimi után színészetin tanulsz tovább?

– Igen, ezt már elhatároztam. Persze ehhez előbb fel kell, hogy vegyenek.