Laza, de vad ecsetvonások

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Csík Mónika

2019. november 14., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Bödőcs Tibor neve részint a stand-up comedy műfaj kapcsán lehet sokaknak ismerős, hiszen dumaszínházasként már évek óta mesél szülőfaluja, Búcsúszentlászló mindennapjairól a közönségnek; ugyanakkor tollforgatóként is megismerhettük a nevét, lévén hogy 2017-ben adta közre az Addig se iszik című irodalmi paródiakötetét, amellyel, ahogy egyik kritikusa fogalmaz, berúgta a magyar írásbeliség ajtaját. Első könyvének sikere igazolta, hogy Bödőcsnek van keresnivalója az irodalmi pályán (is), főként, mert van mondanivalója, hiszen a humor zalai nagyágyújának tarsolyában akad téma bőséggel. Bizonyítja ezt a közelmúltban megjelent Meg se kínáltak című regénye, amely a kötetcímek által is sugallt alkoholtematika vonatkozásában tekinthető az első könyv folytatásának, egyébként kompakt, önálló kiadvány, amelyben Bödőcs immár nem a magyar irodalom nagyjainak bőrébe bújva, s nem az ő stílusukat utánozva nyilatkozik meg, hanem egy alteregó: Magyar Oszkár szájába adja a szót, aki egyszemélyes hősként dumálja végig az egész regényt. Igaz, a regény, mint műfajmegjelölés némiképp túlzónak tűnik e kötet esetében, hiszen lényegében stand-up-párpercesek gyűjteménye, amelyek egy és ugyanazon kocsmapult mellett hangoznak el, néhány óra, legfeljebb néhány nap különbséggel, s nemcsak az előadójuk ugyanaz: Magyar Oszkár, azaz Oszi, hanem a hallgatóságuk is változatlan, Gyöngyi, a pultos lány személyében, aki az ideális közönség megtestesítője, hiszen nem szól közbe, nem akasztja meg a beszédfolyamot, legfeljebb egykedvűen töltöget a mesélő folyton kiürülő poharába. Két utántöltés vagy két cigiszünet között pedig parttalanul hömpölyög Magyar Oszkár élettörténete, az ötvenes éveiben járó szobafestőé, aki festőművésznek, saját bevallása szerint göcseji Rembrandtnak indult, mégis a piktorlétra tetején kötött ki. Ott egyensúlyozott végig néhány évtizedet, festett keresztül-kasul minimum három rendszert, illetve helyileg több kastélyt, kunyhót, templomot, kuplerájt, múzeumot és nyilvános vécét, a falak és mennyezetek legnagyobb szakértőjévé és árnyalatdiplomatává válva, elvégre neki megvan mindehhez a színintelligenciája. Miként a kötet recenzense, Szálinger Balázs írja: Oszkár személyében „az elesett magyar vidék fél térdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan fent, az talán mégsem olyan jó”. A monológfolyamból ugyanakkor az is leszűrhető, hogy e regény a „magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve, és amennyire nyomorult, annyira mulatságos is”.

Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 198 oldal

Humorban Bödőcs Tibor nem ismer tréfát, és nem kíméli sem a főhősét, sem a hallgatóságot, hiszen poént poén hátára épít, mintha attól rettegne, hogy az olvasó netán unatkozni kezdene, tehát, ahogyan egy lendületes dumaszínházas előadásban, itt sincs lejtmenet, pazar hasonlatok és humorbombák váltakoznak, miközben a szerző elveri a port lényegében a teljes huszadik századon, egészen napjainkig. Megelevenedik sajátos élettörténeti háttérként a magyar vidék, nyelvezetével, szokásaival, jellegzetes figuráival és említőneveivel. Feltűnik például a többi között Cápa Jancsi, Taflinás Géza bácsi, Spáros Irén, Bukszusos Feri, Ávós Sanyi, Flexes Imre, Tarzan Robi, Kolbász Bandi bácsi, Kultúr Mariska néni és Észidiszi, a villanyszerelő, illetve hozzájuk hasonlóan szóba kerülnek vállalkozók, politikusok, művészek, papok, a magyar grófi családok és a multik képviselői is, az időbeli fesztáv pedig nemcsak a rendszerváltásig, a világháborúkig és a Don-kanyarig nyúlik vissza, hanem a honfoglalásig, sőt, egészen a Pannon-tenger idejéig, amelyről például kisül, hogy azért tűnt el, mert kilopták belőle a sót, aztán meg kihordták belőle a vizet, hiszen az ember ősidők óta élelmes, és leginkább túlélni szeretne.

A néplélekről ezenfelül is kiderül egy s más, például, hogy „minden magyar hungarikum, és minden ember a világörökség része”, aztán hogy a többség felejteni jár a kocsmába, hiszen mindenkit „úgy tapos meg az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet”, és hogy mifelénk „boldognak lenni nehezebb, mint tornádóban dohányozni”. A boldogság meglelése azonban eleve reménytelennek tűnik e világban, amely Magyar Oszkár szerint olyan, „mintha valaki szívességből csinálta volna bontott égből meg maradék tengerből egy szebb bolygó ledózerolása után, hat nap alatt, és csak a szigszalag, a bálamadzag, a gumipók meg az irigység tartja össze”, s a teremtője se sokat bajmolódik vele, hiszen a kocsmapult mellől úgy tűnik, hogy „Isten, ha van is, elment borért”.

Nem csoda hát, ha a kocsmafilozófus az alkoholban fedezi fel a „csalóka napfényt”, amitől művészibbnek, színesebbnek tűnik az élet, amelynek még az értelmetlenségében is lehet olyankor gyönyörködni, esetleg felfedezni benne a művészi szépet, s „laza, de vad ecsetvonásokkal” örökíteni meg világunk fonákságait. Ehhez a kötetbéli Magyar Oszkárnak nemcsak a falfelületek, hanem a vászon, az ecsetek és a színek szolgálnak eszközül, Bödőcs Tibornak pedig a humor. Igazolja ezt a fülszövegben olvasható kurta életrajz is, mely szerint Bödőcs első szava a Švejk, az óvodai jele pedig egy részeg Hrabal volt, ugyanakkor a kötet-egész is igazolása annak, hogy a szerző ízig-vérig humorista, aki komikusból és íróból egy szép napon akár vallásalapítóvá is avanzsálhat, hiszen regényében már lehelyezte a zalabuddhizmus alapjait, ami szerinte nem egyéb, mint a természet részévé válva üldögélni, míg az orrlyukadból lassan kirepülnek a részeg darazsak.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége