2024. április 25., csütörtök
SZABADKAI HISTÓRIÁK

A nagy sajtóper

1899. november 6-án reggel, amikor a ritka őszi köd mögül a felkelő nap fénye lassan beterítette Szegedet, szabadkaiak egész hada lepte el a Tisza menti várost. A Szabadkáról befutó vonatról hangos zsivajjal szálltak ki a másodosztályú fülkékből városunk polgárainak tömegei, a módosabbak pedig fiákerokon robogtak be a napfény városába, majd megszállták a kávéházakat, utána pedig a vendéglőkbe tértek be egy-egy adag halpaprikásra. Városunk polgárai azon a napon természetesen nem meghódítani jöttek Szegedet, nem is csak egy jó reggeliért, hanem azért érkeztek, mert a város adott helyszínt egy Szabadkát érintő fontos sajtópernek, amelynek egyik főszereplője maga a polgármester, Mamuzsich Lázár volt.

A sajtóper előzményei egészen 1893. szeptember 29-éig nyúlnak vissza. Ezen a napon jelentette be a polgármesteri hivatalnál Lévay Simon, hogy október 1-jétől ő lesz a Szabadkai Hírlap című politikai hetilap felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa. Lévay aztán a hetilap élén kíméletlen harcot indított Mamuzsich Lázár ellen, aki 1884 óta ült a polgármesteri székben. Az újság hasábjain ilyen sorok voltak olvashatóak a város első emberéről:

„Polgármesterünket, 25 évet meghaladott komoly megfigyelés és tapasztalati tények alapján olyan, a bérgyilkosság igénybe vételétől kezdve minden gonosz és alávalóságra képes egyénnek tartjuk, a kit közérdekből nem a polgármesteri állástól, de minden közállástól is távol tartani s onnan eltávolítani kell.”

De Lévay ennél is továbbment. 1895. november 30-án egy egész különkiadás jelentetett meg, amelyben a polgármestert támadták. A nagy sajtóper végül Lévay egy 1895. május 26-án megjelent cikkéből kerekedett, amelyben nem kevesebbet állított, minthogy az adója megállapítása körüli törvénytelenségekért maga Mamuzsich Lázár a felelős. A polgármester emiatt rágalmazásért és becsületsértésért beperelte Lévay Simont. Az ügy évekig húzódott, és több más sajtóper is lezajlott a két fél között. Közben 1899-ben Lévay Simon távozott a Szabadkai Hírlap éléről, és hamarosan a lap is megszűnt. Végül 1899. november 6-án került sor a nagy összecsapásra a szegedi törvényszéken. A két fél összesen 92 tanút jelentett be a tárgyalásra. A városban hatalmas érdeklődés kísérte a pert, ugyanis a Bácskai Hírlap értesülései szerint Mamuzsich Lázár kijelentette, hogy pervesztés esetén lemond hivataláról. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a per napján Szegedet valósággal ellepték városunk polgárai. A tárgyalás reggel kilenc órakor kezdődött és éjfél után fejeződött be. A tanúk közül végül tizenöt személyt hallgattak ki. A polgármester mellett olyan jeles személyek tanúskodtak, mint Vermes Béla, ifj. Vojnich Sándor országgyűlési képviselő vagy Kurucz Gyula tanfelügyelő. A tárgyaláson Lévay ügyvédje azt indítványozta, hogy a törvényszék nyilvánítsa elévültnek az ügyet, de a bíróság az indítványt elutasította. Az eljárás során nem nyert bizonyítást a cikk azon állítása, mely szerint a polgármesternek köze lett volna Lévay adóügyéhez. Így végül a törvényszék kimondta: Lévay Simon vétkes rágalmazás vétségében. Ezért pedig 50 forint fő- és 20 forint mellékbüntetésre ítélte, valamint 458 forint 60 krajcár perköltség megfizettetésére kötelezte.

A per után Lévay Simon súlyos anyagi helyzetbe került. 1900 elején ingóságát elárverezték. A hitelezők még nyugdíját is lefoglalták. Lévay nejével, Aradszky Juliannával, felesége nővérének egy kis szobájában húzta meg magát. 1900. április 30-án hajnalban a Szabadka–Szeged vasútvonalon a vasúti munkások megtalálták Lévay Simon vérbe fagyott holttestét. A rendőri vizsgálat megállapította, hogy a volt főszerkesztő a vonat elé vetette magát. A család azonban nem fogadta el, hogy Lévay öngyilkosságot követett el. Idegenkezűségre gyanakodtak. Olyan szóbeszédek is lábra keltek Szabadkán, hogy maga Mamuzsich Lázár tetette el láb alól régi ellenfelét.