Az 1991-es békemegmozdulás városunknak egy olyan pillanata volt, amikor mi írtuk a történelmet, mert nem akartuk, hogy sodródjunk a korral, az őrület korszakával – hangzott el a zentai városháza oszlopcsarnokában tegnap délelőtt azon a megemlékezésen, amelyet az 1991-es béketüntetések huszonnyolcadik évfordulója alkalmából tartottak meg.
A rendezvényen Juhász Attila magyartanár mondott bevezetőt (Máriás Endre felvétele)
A rendezvényen Juhász Attila magyar nyelv és irodalom szakos tanár mondott bevezetőt, amelyben kifejtette, vannak olyan időszakok, amikor a történelem alakítja az embert, ugyanakkor vannak olyan helyzetek is, amikor az ember alakítja a történelmet.
– Az 1991-es zentai béketüntetés volt a zentaiak számára az a pillanat, amikor politikai naivitásukat és ártatlanságukat veszítették el. A balkáni kuktafazék már rotyogott, a konfliktusok egymást érték. 1991 októberének végére a Jugoszláv Néphadsereg területvédelmi egységeinek részleges mozgósítását rendelték el községünkben. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez most nem csak egyszerű katonai gyakorlat lesz. Ez a mozgósítás eleve felemásra sikeredett. Csak azok engedelmeskedtek a behívónak, akiknek nem volt más választása, vagy akiket begyűjtöttek az éjszaka leple alatt portyázó behajtók. A többiek rokonokhoz, ismerősökhöz vonultak esténként illegalitásba. Ekkor indult meg Magyarországra, elsősorban a határ mellé, Szegedre az első emigrálási hullám is – emlékezett vissza Juhász Attila, hozzátéve, amikor kiderült, hogy a mozgósított tartalékosokat a baranyai régióba, Vukovár környékére akarják továbbvinni, akkor a szülők és a nők önszerveződve indultak Tornyosra, hogy visszahozzák szeretteiket, fiaikat.
– A mozgósítottak és a civilek karavánja csakhamar megérkezett a városháza elé, békét követelve. Békét akarunk! Ez volt a jelszavuk. Szabó János tartalékos tiszt vezetésével válságtörzs alakult az esti órákban. Követelték, hogy tartsanak referendumot, amelyen a polgárok véleményt mondhatnak a folyamatban lévő polgárháborúról. A válságtörzs a város vezetésével tárgyalt. A zentai tüntetés hatására Adán is feltámadt a népakarat, majd Temerinben kezdtek béketüntetést, és Oromhegyesen is tiltakozás kezdődött a háború ellen. Majdhogynem hiába történt a polgári engedetlenség, öt nap után a rendszer erővel tovább görgött.
Czegledi Rudolf is koszorúzott (Máriás Endre felvétele)
A szervezőket, a tüntető hadköteleseket meghurcolták, akiket vagy befogtak, vagy zsarolással belekényszerítették az angyalbőrbe, és mégis elvitték őket Baranyába. De legalább nem a frontra. Ez volt a közvetlen eredmény. De ami a legfontosabb, ez volt az első repedés Milošević rendszerén, amely végül épp ilyen tüntetések sorozatával dőlt össze – fogalmazott a megemlékezés szónoka, aki személyes érintettségéről is beszélt az egybegyűlteknek, majd a béketüntetéseknek emléket állító tábla történetét is ismertette.
– Az emléktáblát a történések tizedik évfordulóján avatta fel Nenad Čanak, a tartományi képviselőház akkori elnöke és Kasza József, a VMSZ elnöke, a szerbiai kormány alelnöke. Nem telt bele egy hét, és a városháza kupolájának külső oszlopán felavatott márványtáblát a vandálok leverték. Maradványait a zentai Városi Múzeumban helyezték el. Azt követően került ki a mai fémtábla, örök emlékezetül a zentaiak háborúellenes kiállása emlékére. Mai helyére a műemléképület rekonstrukciója rendelte. Az 1991-es békemegmozdulás városunknak egy olyan pillanata volt, amikor mi írtuk a történelmet, mert nem akartuk, hogy sodródjunk a korral, az őrület korszakával – szögezte le bevezetőjében Juhász Attila.
A megemlékezés zárásaként az egybegyűltek megkoszorúzták az 1991-es zentai béketüntetéseknek emléket állító táblát, amelynél Zenta község önkormányzata nevében Czegledi Rudolf polgármester, a Vajdasági Magyar Szövetség zentai községi szervezet nevében pedig Bodó József helyezte el az emlékezés virágait.
