A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Szeretnék néhány szót hallani arról, hogy mi is történik tulajdonképpen az emberrel, amikor meghal.
– A lélek elválik a testtől, és visszatér a szellemvilágba, ahonnan a születése előtt érkezett. Az ezüstszál – amely a tarkón keresztül összeköti a testet és a lelket – elszakad. A tudat megmarad, sok esetben hamarosan ki is szélesedik, csak a testi érzés, fájdalom szűnik meg. Mielőtt egy alagúton végighalad, s az alagút végén egy kinyíló „kapun” keresztül teszi meg a visszautat, melyet „fényként” szoktak emlegetni, lepereg előtte az élete. Mindez néhány pillanatig tart, de benne lesz minden fontos esemény, minden fontos érzés, emlékeztetve így a lelket, hogy mit is teljesített életfeladatából. Odaát a lelki segítői és az eltávozott rokonai, barátai várnak rá, hogy biztonságot nyújtsanak neki, s hogy segítsenek. A lélek elé érkező szellemi lényeket és megboldogult rokonokat, barátokat bizonyos esetekben a haldoklók is érzékelhetik már, olyankor, amikor a testi halál viszonylag közel van. A testtől való elszakadás ilyenkor lassan kezdetét veszi, s a haldokló számára már érzékelhetővé válnak azok a síkok is, melyek a többi ember számára még nem. Ők látják az elhunytakat, beszélnek velük, s ez akár pár hétig is eltarthat.
– Mi történik akkor, ha valaki nagyon nem akar meghalni, esetleg nem hisz a túlvilágban, vagy nem fogadja el a halált?
– Akkor az a szellem itt reked, a két világ között, a fizikai síkon.
– Nem tudom, hogy a párom átkelt-e. Meddig tart el az átkelés?
– Normális esetekben 40 napra van szükség ahhoz, hogy a lélek megnyugodjon, addig hol itt van, hol odaát. Addig nem kell bántani a holmijait, a bútorait, az otthonát. Azután viszont el kell rendezni a ruháit, nem jó több hónapig, netán évekig tartogatni a személyes holmiját. Egy-két ruhát vagy tárgyat meghagyunk emlékbe, a többit pedig elosztogatjuk. Az ékszer, a bútor, az ingatlan maradhat, sőt az a ruha is, ami az övé volt, s amit viselni fogunk, csak meg kell tisztítani energetikailag. Az ágy, amelyikben szenvedett, az ne maradjon meg, esetleg a matracot dobjuk el. A ruha vagy az ékszer, ami halála pillanatában rajta volt, az erős lenyomatban részesült, ezt ne használjuk többet, mert semmi jót nem hoz, csak a betegséget és a problémát örököljük vele.
– Értem. Tehát a lélek mindjárt tudja, hogy meghalt?
– Nem mindegyik. Főleg a hirtelen halált haló emberek lelkei, és azok, akik egy kicsit sem hittek a lelki világban, nincsenek tisztában helyzetükkel. Csodálkozva látják, hogy hiába beszélnek, hiába rángatnák meg valaki kezét, senki sem vesz tudomást róluk. Azután észreveszik, hogy „áthatolnak” szilárd tárgyakon, embereken, falon, lebegnek, repülnek, s ekkor kezdik megérteni, hogy valami nincs rendben.
– Van egy fontos kérdésem. Ott lesz-e mindenki, akit majd elvárok, ha meghalok: a réges-régi rokonok is, dédapám is, aki 50 éve halott, a néhány éve elhunyt párom, s a barátnőm is, aki az idén hunyt el?
– Az lesz ott, akit a lelki vezetőnk fontosnak tart, s az is, akit mi fontosnak tartunk, s az is, aki minket fontosnak tartott.
– És most jön a legfontosabb kérdés. Mi van akkor, ha az elhunyt szerettünk, akár a dédapánk, már újraszületett, mivel én hiszek a reinkarnációban? Ugyanakkor, én elvárnám, sőt tőle várnám a legnagyobb támogatást majd, ha meghalok, mert ő állt hozzám annak idején a legközelebb. Ő már biztos valahol a nagyvilágban új testben öltött lelket... Tehát ő nem lesz ott?
– De igen, ott lesz, annak ellenére, ha új élete is van már. Ez úgy lehetséges, hogy a lélek megosztható. Egyszerre több helyen is lehet. Számtalan részre osztható. Ez olyan, mint például az angyal, az angyali segítség, hogy ne mondjam, isteni segítség. A legfőbb, Mihály arkangyal nevét vagy a gyógyító Raffael arkangyal nevét vajon hányan mondják ki egyszerre a világban? Hányan kapják egyszerre a segítő energiát? Az energia meg tud oszlani. Nos, egy átlagembernek nem kell ennyi részre osztania az energiáját, de arra simán képes, hogy lent éljen egy részével a Földön, egy kis részével pedig mindig a szellemvilágban tevékenykedjen, bevárjon valakit, vagy egyéb kapcsolatot tartson fenn, esetleg feladatot végezzen.
– Mennyi idő telik el a halál pillanatától az újjászületésig?
– Ez igen változékony. Van rá eset, amikor valaki még haldoklik, s már egy anya hasában lévő gyermek testét látogatja, mert ez lesz a következő teste, s a lélek tartósan a terhesség negyedik hónapjától muszáj hogy a testben legyen. Ám olyan is van, ahol évszázadok telnek el. Tehát hónapok, évek, évtizedek és évszázadok múlhatnak el. Egy biztos, akkor fog megszületni mindenki, amikor a csillagállások a legmegfelelőbbek ahhoz az élethez, amit az egyén kiérdemelt. A jutalmak és a büntetések megmutatkoznak a csillagállásban. Tehát nem véletlenül születik valaki akár 7 hónapra, másokat pedig nem véletlenül visznek túl, s a császármetszés ideje sem véletlenszerű. A sorsunk születésünk pillanatától elrendeltetett.
– S mit csinál egy szellem évtizedekig, évszázadokig a szellemvilágban?
– Mindenkinek megvan a saját dolga, a saját lelki csoportja, a szellem fejlettsége szerint. Vannak, akik új növények kialakításán dolgoznak, vannak, akik sokkal különbözőbb dolgokon.
– Értem. Most még csak egy kérdés. A párom már pár éve nincs köztünk, s engem bánt a lelkiismeret, ha néha boldog vagyok. Vajon hogyan kell, meddig kell gyászolni? Persze, hogy sajnálom, őt is, magamat is, a családomat is, hogy ő már nincs itt, de az élet folyik tovább, s ugye az sem volna jó, ha azóta csak a temetőt járnám, s elzárkóznék az élet örömeitől. Vajon látja-e ő föntről ezt, elítél-e, vagy jóváhagyná, hogy éljek boldogan nélküle is?
– Nagyon fontos kellő módon megérteni ezt a dolgot, s kellőképpen elbúcsúzni a halottól. Megvan a gyász ideje, amit igenis be kell tartani, de amikor ez az idő eltelt, akkor folytatni kell az életet, minden lelkifurdalás nélkül. Elküldöm önnek azt a szertartást, amelyben egy búcsúlevelet ír majd, megvan a kötelező és hatalmas energiákkal rendelkező szöveg, amely mellé saját szavaival is írhat valamit, amit nem mondott el neki, habár mondania kellett volna, amíg még lehetett... Ez a szertartás, a levél az elhunytnak rendbe teszi az energiákat, s újult erővel folytathatja az életet. Ez is egy életlecke volt, nem kell elbukni, ha ön nem tudná ezt elviselni, akkor nem is történt volna meg. Mivel ön túlélte, vannak önnek még feladatai is, de szeretheti és élvezheti ön az életet továbbra is, mert a túlzott kötődés fogva tartja a lelket, s ezzel csak árt az ő lelki fejlődésének, s egyben árt önmagának is, mert az itt maradt lélek öntől fogja elvonni az energiát, amely szükséges az ő fenntartásához, mivel neki nincs már teste, tehát engedje el, ez a levélszertartás segíteni fog.
– Köszönöm, küldje, tényleg itt van a búcsú ideje, nem akarom fogva tartani lelkének egy óriási részét, elengedem szeretettel.
