GYŰRŐDÉSEK

Szabadkai lombhullás

Mák Ferenc

2019. november 4., 07:45

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A Csáth Géza bronzvállán lebegő pókhálón felakadtak a hervadt-sárga levelek. Meg-meglebbenti őket a langyos szél, s ettől a rezdüléstől a ferencesek templomának tornyában megkondulnak a harangok. Vendége van a városnak, az ősz terített asztalán sötét-smaragd szőlő, jáspisfényű körte várja az érkezőt, aki a terített asztal Őszi reggelije láttán elismerően bólintott: „A pompa ez, részvéttelen, derült, / magába-forduló tökéletesség.” Az októberi pompát, a föltárulkozó-fölcsillanó szépséget Kosztolányi Dezső Őszi koncert (1912) című poémájában így énekelte meg: „Gyümölcsös ősz… / te vérző, koszorús, / Én hódolója vagyok a gyümölcsnek. / Szeretem a virágok táncait, / De az érett gyümölcs mély szava bölcsebb. / Ő már a cél, a szín, a hervadás. / Nyarak alusznak benne s cukrok íze, / S remény, öröm, valóvá semmisítve.” Számára nem a tavasz, sem nem a nyár, de az ősz az igazi koszorútermő idő, ennek megéléséhez azonban kellő bölcsesség szükséges. Az a bölcsesség, amelyet először hajdani ifjúkorában Milkó Izidor hangjában-megszólalásában vélt felismerni. Már felnőttként írta róla: szabadkai elődje kevesedmagával képviselője volt egy nemes hagyománynak, a latin szellemiség tiszteletének. De nem voltak híján a latinitásnak akkoriban a főgimnáziumi tanárok, Iványi István, Toncs Gusztáv, Loósz István, Kosztolányi Árpád, Polyákovics Alajos és Sziebenburger Károly sem, Haverda Mátyás igazgatóval az élen. És persze közéjük tartozott Gohl Ödön, a „classica philologia” és a magyar nyelv tanára is, aki kiváló szakértelemmel rendszerezte messze földön híres érem- és pénzgyűjteményét, és aki a középiskola 1894. évi értesítőjében megjelentette A római birodalom pénzeiről című, figyelemre méltó, latin pompát idéző, régészeti tanulmányát.

Szabadka őszi verőfényben ragyog, de valahogy kócos ez az ősz, nyoma sincs már a megfontolt latinitásnak. A városháza zöld, sárga és vörös cserepeiben, a szökőkút kék zománcában, a szoborpark fölötti szivárvány boltozatában meglelem ugyan a derűt, de valahogyan nincs mélysége ennek a ragyogásnak. Pompásak a fények, elbűvölőek a színek, csak a mögöttük rejtőzködő nyugalmat nem találom sehol. Azt a továbbélő békességet, amely a varázsát a mögötte rejlő évszázadok derűjétől nyeri; valahogyan nincs forrása, eredete és nincs kiteljesedése, kifutása ennek a nyugalomnak. A régi nyarak idején a városban elcsöndesedett az élet, az ősz azonban meghozta a zsivajt és a lármát, a tehetős, földbirtokos családok ekkor költöztek vissza vidéki kúriáikból és palicsi nyaralóikból a városi palotáikba, s ettől kezdve itt zajlott a téli társas élet. A XIX. század fordulóján már határozottan differenciált társadalom közösségei társulatokba és egyesületekbe – mint a Nemzeti Kaszinó, a Népkör, a Polgári Olvasókör, a Gazdakör, a Bunyevác Kaszinó, a Kereskedők Egyesülete –, és a különböző dal- és olvasókörökbe tömörültek. Október jelentette az őszi vadászidény kezdetét is, ami azután január végéig tartott, s ami ugyancsak fényes és ceremóniás része volt a szabadkai társas életnek; a Vojnits Oszkár és Vermes Béla szervezte palicsi és a ludasi vízivadászatok igazi eseménynek számítottak ezekben az években. A színházi szezon is október elején kezdődött, és tartott egészen virágvasárnapig. Az 1890-es években Szabadka városa fővárosi színészeket is szerződtetett: a színpadon Molnár György mellett Blaha Lujza, Prielle Cornélia, Jászai Mari és Hegyi Aranka is fellépett, a színügyi bizottság élén pedig ekkoriban Sziebenburger Károly főgimnáziumi tanár és hírlapíró állt, aki Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosának szabadkai bemutatója után Bottyán generális címen megírta és színre vitette a maga „vita”-darabját is. 1899. év december 3-án a Nemzeti Kaszinó előtti téren a fél évszázaddal korábban, 1849. március 5-én a város védelmében vívott győzelmes csata emlékére, látványos ünnepség keretében avatták fel a közadakozásból épült kaponyai emlékoszlopot, amely azután központjává vált a nemzeti emlékezés mindahány ünnepének. A helyén ma idegen uralkodó alakja hirdeti a történelmi változások súlyát.

Azok között a tudós tanárok között, akik a XIX. és a XX. század fordulóján kialakították Szabadka művelődési életét, meghatározó szerepe volt Iványi Istvánnak, akinek történetírói munkái ma is frissek és elevenek, ítéleteire és meglátásaira ma is nyugodt lelkiismerettel rábízhatjuk magunkat. Mellette Toncs Gusztáv és Loósz István irodalomtörténeti kötetei őrzik megalkotójuk nevét és szellemét, tanúi ők egy szép és gazdagon virágzó korszaknak. Könyvek, hírlapok, tudományos dolgozatok és pedagógiai értekezések alkotói ők, melyek Szabadka és a vármegye szellemi életének elvárt igényeiről és igényességéről, a szellemi élvonalhoz való felzárkózás érdekében tett erőfeszítésekről árulkodnak, és mert a Deák Ferenc-i gondolat mentén, a nemzeti liberalizmus jegyében hittek Magyarország és a magyar nemzet jövőjében, könyvekbe öntötték mindazokat a gondolatokat, melyek egyfelől a saját életüket derűvel és lelkesedéssel töltötték meg, másfelől a gondjaikra bízott ifjúság jövőjét értelmes üzenetekkel irányították. Tanári és közéleti ténykedésükkel döntő módon formálták és alakították a vármegye legjelesebb városának szellemi életét.

Századukkal együtt eltűntek ők a múló időben, s bár jó rájuk emlékezni, a szabadkai parkokban korántsem az ő lépteik nyomát keresem. Sokkal inkább azt a magabiztos emberi és közösségi értékrendet, amelynek képviselői és hirdetői voltak ők. A latinitásnak azt a békéjét, amely derűt, reményt és hitet sugárzott magából, és rendet teremtett a mindennapok bonyodalmainak sorában. Az sem vigasztal, hogy e békét másutt is hiába keresném; úgy érzem, Szabadka méltó színhelye az emlékezésnek, a régi, koszorútermő idők megidézésének.

 

 


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége