Martonoson is megemlékeztek az 1944-ben kivégzett helyi ártatlan áldozatokról. A hagyományos mindenszentek napi megemlékezést az idén is a temetőben, az áldozatoknak állított sírhelynél tartották, ahol Savelin Zoltán martonosi plébános megáldotta az emlékhelyet.
A martonosi megemlékezésen dr. Forró Lajos mondott beszédet (Fotó: Pintér Sarolta)
1944. november 21-én Martonoson Werner Mihály apátplébános mellett további huszonhárom ártatlan magyar áldozatot végeztek ki, akik azóta is a település melletti töltésnél, jelöletlen sírokban nyugszanak. A megemlékezésen beszédet mondott dr. Forró Lajos, a Délvidék Kutató Központ alelnöke, akinek nagyapja is az áldozatok között volt.
– Az 1944/45-ös események Martonost is súlyosan érintették. Itt is gyakorlatilag ugyanaz a forgatókönyv zajlott le, mint a Délvidék más településein. Összefogdostak a helyi magyar emberek közül jó néhányat, s aztán heteken, hónapokon át brutálisan kínozták őket a községháza pincéjében. Ezután a kiválogatott és már megkínzott embereket lekísérték a Tisza mellé, és ott egy jelöletlen tömegsírba lőtték bele őket. A martonosi áldozatok huszonnégyen voltak, november 21-én a vesztőhelyre kísérték őket, illetve az akkori plébánost, Werner Mihályt hetekkel előtte a saját udvarán gyilkolták meg – fogalmazott a megemlékezésen dr. Forró Lajos, aki elsők között rehabilitáltatta nagyapját a jelöletlen tömegsírból.
– Több mint tíz éve sikerült rehabilitáltatni a nagyapámat a bíróságon. Nagyon fontos, hogy ezeknek az embereknek megadjuk a végtisztességet. Nem állhatunk meg most, félúton, hiszen ezek az emberek hetvenöt éve jelőletlen tömegsírokban vannak. Utánam még nagyon sokan rehabilitáltatták a hozzátartozójukat. Európához közeledő országban az volna a normális, hogy ezeket az embereket kihozzuk a temetőbe, és itt tudjuk majd elhelyezni a kegyelet virágait. Ez lenne ennek a történetnek a befejező aktusa – tette hozzá a Délvidék Kutató Központ alelnöke.
Az emlékezés koszorúit az áldozatok hozzátartozói mellett elhelyezték a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács, a Délvidék Kutató Központ, a martonosi helyi közösség, valamint a magyarkanizsai önkormányzat képviselői is.
