Kereken ötven éve annak, hogy először sikerült szöveges üzenetet küldeni egy rendkívül egyszerű hálózat egyik számítógépéről a másikra. Akkor még nem tudták, hogy ez a mozzanat jelentette a mai internetkorszak első lépését. Már az első netes kommunikáció sem bizonyult zökkenőmentesnek.
Ötszáz kilométert utazott két betű (LO) 1969. október 29-én helyi idő szerint 22 óra 30 perckor a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) SDS Sigma 7-es komputeréről a Stanford Kutatási Intézet (SRI) SDS 940-es nagyszámítógépéig. Amint megjelent az „üzenet”, a gép azonnal lefagyott. Kár, mert még három betűt szeretett volna továbbítani a küldő, aki eredetileg a LOGIN (bejelentkezés) szót akarta bepötyögni.
Így csak a LO lett az első szöveges üzenetváltás, amely egy kísérleti rendszerben történt mindössze két számítógép között, az Egyesült Államokban. (Egy órányi hibajavítgatás után végül sikerült átküldeni az eredetileg tervezett kifejezést is.)
A „kísérletben” résztvevők alighanem tudták, milyen áttörést értek el. Ám mások még nem is sejtették, hogy olyan jelentőségű új technológia korszak vette kezdetét, amely évtizedekkel később jelentősen átalakítja az emberiség gazdasági, társadalmi és kulturális életét.
A mai internet elődjének számító kezdetleges rendszer az amerikai védelmi minisztérium (vagyis a hadsereg) felügyelete alá tartozó egyik kutatásfejlesztési ügynökséghez (ARPA) tartozott. A komputerek egymás közti kommunikációjára létrehozott hálózat így az ARPANET nevet kapta. Már az első, félbeszakadt üzenete is jelzésértékű volt. Mintha a Teremtés könyvét idézte volna. Az ebben szereplő LO magyarul ugyanis azt jelenti, hogy íme, lám. A „komputeros” LO értelmét ma már talán úgy is le lehetne fordítani, hogy „Íme az internet”. Akkor még ez nagyon merész megoldás lett volna.
A számítógépek rendszerbe kötése azért volt fontos a Pentagon számára, mert ezáltal hatékonyabbá lehetett változtatni a fegyveres erők irányítását és kommunikációját. Bonyolult munka volt, sőt az ARPANET rendszert kezdetben hűtőszekrény nagyságú, 400 kilós minikomputerekből alakították ki, amelyek ára mai értékben kifejezve félmillió dollárnak felel meg.
Az első állandó kapcsolat 1969. november 21-én létesült az SRI és az UCLA termináljai között. Az első transzatlanti összeköttetésre azonban 1973-ig kellett várni.
Az ARPANET hivatalosan 1975-től állt „hadrendbe”, a katonai és civil felhasználás szétválasztására pedig 1984-ben került sor. A névcsere is abban az évben történt, amikor is az ARPANET-et internetre keresztelték. Az újítást először Vinton Gray Cerf használta, akit azóta sokan csak az internet atyjaként emlegetnek, bár ő maga (immár 76 évesen) a mai világhálót félelmetesnek tartja.
Az amerikai hadsereg 1990-ben megszüntette az ARPANET-et, ám az abból kifejlődött és minden kontinensre kiterjedő internet meghatározó részévé vált az emberek életének. Abban az időben még csak két számítógépet kapcsoltak össze egymás közti „beszélgetés” céljából.
Azóta hatalmasat változott a világ: jelenleg az internet végpontjainak száma már meghaladja a 22 milliárdot is, a kommunikációs hálózatot pedig csaknem 4,5 milliárd ember használja. A mai világháló, avagy a Tim Berners-Lee nevével fémjelzett „world wide web” 1988 és 1990 között alakult ki.
Az ARPANET korai megálmodói és fejlesztői közül már csak a számítógépes grafika atyjaként is tisztelt, 81 éves Ivan Sutherland mesélhet az indulásról. Négy másik társa a hőskorból ugyanis már elhunyt: J. C. R. Licklider 1990-ben, Wesley A. Clark 2016-ban, Bob Taylor 2017-ben, Larry Roberts pedig tavaly.
