Zrínyiek földjén III.

A csáktornyai polgári iskola

Mák Ferenc

2019. október 29., 16:07

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A csáktornyai tanítóképző intézet 1879-ben a Zrínyi-vár falai között kezdte meg működését, s csak 1885-ben foglalhatta el 12 holdas kertjével együtt az önálló épületét. Ettől kezdve működése hosszú évtizedeken át zavartalan volt; gondos odafigyeléssel nevelte a horvát nyelv és kultúra ismeretére a növendékeket. Az 1890-ben közzétett A csáktornyai m. kir. állami tanító-képezde emlékkönyve az 1888–89. és 1889–90. tanévig című kiadványban Samu József igazgató így foglalta össze az iskola küldetésének lényegét: „Ezen intézetnek boldogult Trefort Ágoston miniszter intenciója szerint a többi képezdétől eltérőleg, különös czélja oly magyar tanítókat képezni, kik a horvát és a vend lakosok iskoláiban e nyelveket értő egyének, a magyar nyelvre való tanításra alkalmaztathassanak. Ez okból a horvát nyelv muraközi dialektusban, mint rendes tantárgy valamennyi növendékre kötelezővé tétetik.” A vállalt feladat azonban korántsem volt könnyű. „Az illirizmusért rajongó horvát túlzók az intézet keletkezését politikai tekintetből rossz szemmel nézték; nem is késtek az intézet keletkezése és céljainak megvalósítása elé különféle utakon és módon akadályokat gördíteni. Különösen fölkelté érzékenységöket, hogy nem az irodalmi horvát nyelv, hanem a muraközi horvátnép nyelve taníttatott az intézetben.” A horvátok ugyanis ekkor már a délszláv egyesülés igézetében politikai céljaik közé sorolták a horvát-szerb nyelv egységes érvényesítésének a szándékát.

A muraközi és a vendvidéki magyar oktatásért vívott – nem egyszer politikai méreteket öltött – küzdelemben a csáktornyai tanítóképző intézet tanári testülete maga mellett tudhatta a néhány évvel korábban, 1872-ben alakult helyi polgári iskola tanárait is. Az iskola 1873-ban megjelent, első tanévét összefoglalója, A csáktornyai községi polgári- és néptanoda értesítvénye az 1872/73. iskolai évről című közleményben megjelent A polgári tanodákról című tanulmány kiemelte: a polgári iskolák megalapítását az 1868. 38. t. c. tette lehetővé, mely kimondta: a gimnáziumok és a reáltanodák mellett – melyek az egyetemek előkészítő tanodáinak számítottak – Magyarországon szükség van azokra az iskolákra is, amelyek középfokon olyan képesítést adnak, mellyel azok számára, akik „a gyakorlati életbe lépnek, terjedelmes ismeretkörüknél fogva, úgy a tudomány, művészet, mint az ipar, gazdászat és kereskedés öntudatos védői, ápolói és fejlesztői leendnek”. A polgári tanodák tehát a gyakorlati élet számára nevelték a diákokat, ám azt is lehetővé tették, hogy a jobb képességű tanulók átlépjenek a gimnázium, vagy reáliskola megfelelő osztályába, hogy onnan haladjanak tovább az egyetemek felé. Az iskola „előkészítő” szándékát maguk a tantárgyak is bizonyítják; a tanulók a hit- és erkölcstan és a magyar nyelv mellett német nyelvet, földrajzot, számtant, mértant, természetrajzot, szépírást és éneket tanultak. Ugyanott az is olvasható volt, hogy a törvény elrendeli: a polgári tanodák „kellő számban és minden tekintetben a kor színvonalán álló tanerőkkel szerveztessenek. A kor színvonalán álló tanítók alatt oly fölvilágosodott férfiakat értünk, kik a lélektani törvényeket és a paedagogiai elveket az újabb tudományosság vívmányai után ismerik.”

Ilyen értelemben a csáktornyai polgári iskola is az oktatás igen magas színvonalát képviselte: megalakulásakor igazgatóként Várallyai Sándor, a földrajz és a latin nyelv tanára vezette az intézetet, őt azonban néhány évvel később, 1877-ben a pancsovai állami főreáltanodához helyezték át, helyébe Valló Vilmos, számtan, mértan, földrajz és a francia nyelv tanára lépett. A kiváló nevelők sorában azonban már ekkor ott tevékenykedett Zrínyi Károly a földrajz, a történelem és az alkotmánytan tudós tanára is, aki emelkedő pályája során néhány évvel később, 1907-ben Margitai Józseftől átvette a tanítóképző intézet igazgatói tisztségét. Az eseményről Fáklyásmenet Zrínyi Károly tiszteletére címmel a Muraköz című lap közölt beszámolót.

Zrínyi Károly 1890. decemberétől Margitai József felelős szerkesztő mellett maga is főmunkatársa, 1908-tól pedig felelős szerkesztője lett a Muraköznek. Újságírói munkáját lelkiismeretesen végezte, tolla nyomán olyan kiváló politikai írások jelentek meg, mint A magyarosítás (1898), és az Iskola és egyház a magyar nemzeti ügy szolgálatában nemzetiségi vidéken (1901) című, öt folytatásban megjelent értekezése. 1891-ben hosszú cikksorozatban értékelte A népszámlálás eredményét, melynek sorából kiemelkedett A népszámlálás eredménye – A szellemi műveltség című írása. 1905. október 1-jén A horvát uralom és az októberi diploma című tárcája alcímeként már ott szerepelt: Szemelvények a szerző sajtó alatt lévő Csáktornya monográfiája című munkájából, két héttel később viszont már a lap bejelentette: megjelent Zrínyi Károly Csáktornya című könyve. Szerzője fényes tanári, intézetvezetői és írói pályát futott be a Muraközben, neve egybeforrt a déli végvidék küzdelmes történetével. Alakját a történelmi Magyarország 1918-as összeomlásának eseményei elsodorták a közélet színpadáról.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége