2024. március 28., csütörtök

„Időnként kitörünk egy-egy kiállítással”

Balla Ákos Zwarával beszélgettünk retrospektív tárlata kapcsán

Október közepén nyílt meg a zentai Városi Múzeumban Balla Ákos Zwara tervező és festő, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szaka tanárának Xxxx+1 című retrospektív tárlata, mely az utóbbi húsz év munkáiból (rajzokból, festményekből, szobrokból és dizájnokból) mutat be egy rendkívül izgalmas válogatást, melyet a művész Szarka Mándity Krisztina muzeológussal közösen állított össze.

Az esemény kapcsán beszélgettünk Balla Ákossal művészi élettapasztalatról, korszakairól, alkalmazott technikáiról, a kiállítás történetéről és „meséjéről”, az urbánus környezet és a természet nyújtotta ihletről, valamint az alkotó jelenlegi munkáiról és további terveiről.

• 40+1 évesen – hogy a tárlatod címéhez igazodjunk – milyen élettapasztalattal rendelkezel emberként és alkotóként, és hogyan tükröződik ez a művészetedben?

– A tárlatra az elmúlt 20 év munkaiból válogattunk. Úgy gondolom, hogy a felnőtté válásom, művészetem igazi fejlődése akkor kezdődött, amikor felvettek Szegedre az akkor még Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, és elkezdtem a rajz–földrajz szakot. Zenta után átköltözni Szegedre nekem nagy váltás volt, rengeteg új inger ért, ez sokat számított, megnyílt a világ. Két év múlva aztán úgy alakult, hogy váltottam, és ezzel egy álmom teljesült, felvettek a Magyar Iparművészeti Egyetemre (későbbi MOME). Ebben az időszakban fejlődtem a legtöbbet, minden tekintetben, az egyetem minden pillanatát élveztem, közben művésztelepekre hívtak, megismerkedtem sok jó művésszel, mesterrel, rengeteget tanultam. Aztán jött az Extraform, a Bolyai TGK, megnősültem, gyerekeink születtek, lett egy csodás családom, ezek mind nagy dolgok. Az elmúlt 10 évben a Bolyai TGK igazán meghatározó volt az életemben a nagyszerű kollégák és diákok miatt. Ez, ami a Bolyai falai között történik, hatalmas dolog, hogy ilyen sokan együtt alkotunk, tanulunk, fejlődünk, és időnként kitörünk egy-egy kiállítással. Ez mind benne van a művészetemben.

• Húsz év alatt nyilván szinte megszámlálhatatlan munkád született: hogyan, milyen szempontok alapján állítottad össze az anyagot?

– Valóban rengeteg munkám van, nem volt könnyű a válogatás. Szarka Mándity Krisztina, a zentai múzeum művészettörténésze sokat segített ebben. Próbáltunk egy-egy időszak vagy sorozat meghatározó alkotásait kiválasztani. Olyan is bekerült, ami számomra nagyon fontos, különböző érzelmi szálak, események kötődnek hozzá. Vannak olyan munkák is a tárlaton, amelyek még nem voltak kiállítva, ez is egy szempont volt.

• Azon túl, hogy egy fiatalból éretté váló művész alkotásainak fejlődési ívét is nyomon követhetjük, miről mesél még ez a tárlat? Esetleg egy történetet is elénk tár?

– Mindegyik munkáról lehetne mesélni valamit, valami izgalmasat. A legújabb munkáim a legérdekesebbek ebből a szempontból, a vajdasági sorozat. Ezek mind megtörtént, vicces események, például a Nem a vágóhídra megyünk, csak sétálunk című alkotás. Egyik alkalommal, amikor Felsőhegy felé mentem, láttam, hogy egy ember madzagon vezet egy hatalmas disznót. Ez nekem annyira tipikus vajdasági helyzet volt, ahogy fel volt öltözve az ember, meg a manilamadzag, rögtön összeállt a fejemben a mű.

• Kísérletező habitusú művésznek tekinthetünk, és több műfajban is alkotsz. Rajz, festészet, szobrászat, dizájn... Létezik nálad közöttük fontossági sorrend? Mitől függ, hogy egy adott pillanatban ecsethez, szénhez, agyaghoz stb. nyúlsz-e?

– Nincs közöttük sorrend, mind nagyon fontos nekem, egyikből következik a másik, összefüggenek, hatással vannak egymásra. Egy pillanat alatt tudok váltani, átmenteni ötleteket egyikből a másikba. Szerintem az egyetemen is ezért voltam érdekes a tanároknak, ezért vettek fel, vagy azért emelkedtem ki a 300 másik jelentkezőből, mert nem tipikus dizájner voltam, ott volt a háttérben a festészet, a grafika, a szobrászat is.

• Édesapád – aki az első mestered is volt – témáiban a Tisza-part szerelmese, téged inkább az urbánus környezet foglalkoztat. A természet egyáltalán nem?

– Ez igaz, a város nyüzsgése, az épületek, utak adják magukat a konstruktivista stílust is tartalmazó munkáimhoz. Ugyanakkor nagyon fontos nekem a természet is, hiszen ott a szántóföldsorozat meg a vajdasági textúrák is.

• Jelenleg miken dolgozol, és mik a rövid és a hosszú távú terveid?

– Rengeteg új ötletem van, teli vannak a vázlatfüzeteim. Ismét tervezek az Extraformnak, közben dolgozok egy férfitáska-kollekción, tervben van még egy land art-sorozat, folytatom a vajdasági textúrákat is, és sorolhatnánk...