RÚZSFOLT

A nyugalom kertje

Csík Mónika

2019. október 29., 06:56

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Kivárom, hogy ereszcsatornánk sarkáig ballagjon az őszi nap, és csak miután felszárították a sugarak kertünk füvéről a harmatot, akkor látok neki a rózsabokrok rendezgetésének. A nyári virágözön már a múlté, de a vesszőkön még mindig hintál néhány rózsa, amelyek úgy érvényesülhetnek igazán, ha lemetszem körülöttük az elszáradt leveleket, virágfejeket. A levendulabokor is virul, hiszen az évszakot meghazudtoló módon új hajtásokat hozott, lila buzogányvirágjával üdvözölve a vénasszonyok nyarát, és persze a betelelés előtt még portyázó méhecskéket, amelyek megbűvölve keringenek az illatos virágok körül. Megkapálom hát és megöntözöm az ölnyi bokrot, hadd élvezze a szép időt, ameddig csak lehet. Talán lesz még pár kellemes nap a fagyok beköszönte előtt, néhány langymeleg délután, ajándékképpen növénynek, állatnak, embernek.

A csalánvirág legszebb színeiben tobzódik, idén sikerült megmentenem a hőgutától, eszerint jó ötlet volt hevenyészett árnyékolót állítani fölé a legforróbb napokban, hiszen a meleg enyhültével a növény újult erővel lombosodni, bokrosodni kezdett. Apró kis virágpöttyöket is hozott, sárgákat, akár a mézga, a kövér dongók szívesen lebzselnek körülötte, meg is hempergőznek a virágporban, olyképpen viselkednek, miként szabadon tartott, falusi tyúkok a meleg porban fürdőzve. Nemcsak a méhek és a dongók, hanem a csigák is vígan bitorolják a kertet. Síkos nyomaik megcsillannak a fényben. Különösen a meztelencsigáké feltűnő – széles, girbegurba sávok a kerti csap és a rozmaringbokor közötti kikövezett udvarrészen. Úgy tűnik, a csigák kedvelik a rozmaringbokor hűsét, félhomályos biztonságát, különösen amikor belöttyintek vödörnyi friss vizet a bokor tövébe, na akkor nekibuzdulva kajtatnak a nedves fűben, én pedig örömmel szippantok a víz nyomán felcsapó rozmaringillatba, ami régi gangok, száradó gyógynövénycsokrok emlékét idézi. Letűnt gyerekkorét ebben a későnyári őszben.

A felénk macifű néven emlegetett pampafű is virul – harsány zöldjében bugák vöröslenek. E tollszerű virágok épp, hogy megjelentek, szinte napok alatt hajtottak és bomlottak ki, s most, akár a leányok hosszú haját, borzolja őket a szél, szinte integetnek a rózsák tövében. Ez a Dél-Amerika pampáiról származó fűféle otthonos lakója lett a kertünknek, pedig pár éve, amikor az első töveket elültettük, nem sok bizodalmunk volt benne, hogy gyökeret vernek a kert végében, mégis szárba szökkentek, és egyre nagyobb területet hódítanak el a szintén terjeszkedő ibolyatelepek elől.

Néhány metszés itt, néhány kapavágás ott, pár kannányi víz, majd elégedett ücsörgés a kerti hintaágyban. Ez a félórás rituálé a napjaim fontos része, hiszen ezen idő alatt csak a növényekre s a körülöttük nyüzsgő apró állatokra összpontosítok, hátra hagyom a teendőimet, a gondokat, a bosszúságokat. Ilyenkor mindössze mi vagyunk jelen: a kert meg én. E néhány lépésnyi zöldfelület egyszerre a nyugalom szigetévé válik, a külvilág háttérbe szorul, s csak a színek és illatok dominálnak – a harmónia, melyből valamicskét igyekszek magammal vinni, hogy később, amikor beindul a napi pörgés, legyen miből erőt merítenem.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége