2024. március 29., péntek

Példamutató kezdeményezés

Somogyi Katalin és férje emlékművet állíttatott az 1944/45-ös vérengzések bácsföldvári áldozatainak – Avató november 2-án

Bácsföldvár egy új emlékművel gazdagodott a szabadkai Somogyi Katalin és férje, dr. Somogyi Sándor jóvoltából. A példamutató kezdeményezésnek köszönhetően az emlékmű a bácsföldvári katolikus temetőbe került. Ezzel az 1944/45-ös vérengzések ártatlan áldozataira emlékeznek. A házaspár emellett egy kiadványt is készíttetett, amely a bácsföldvári eseményekről szól. A részletekről Somogyi Katalint kérdeztük.

Somogyi Katalin (Fotó: Gergely Árpád)

Somogyi Katalin (Fotó: Gergely Árpád)

– Bácsföldváron születtem 1940-ben. A szüleim 1939-ben házasodtak össze, és édesapámat 1940-ban besorozták a régi jugoszláv hadseregbe. A német megszállás őt Bitolában érte, ott esett német hadifogságba. A fogsága alatt Bitolában maradt, nem is bántották, mivel szanitéc volt, és tovább végezhette a munkáját. Időközben visszacsatolták Bácskát. Apám elkezdte hangoztatni, hogy ő vajdasági magyar, a németek és a magyarok egy oldalon állnak, engedjék őt haza. Hat hónap után jött haza. Akkor már szaladtam, amikor először meglátott. Apámat 1943-ban elvitték a keleti frontra. Első osztályos voltam, amikor újra láttam. Nehéz ma elképzelni, hogy milyen keservesek voltak a háborút és az azt követő évek. Bácsföldváron nyilvános kivégzés is volt. Három embert végeztek ki, és az utcáról behajtották az embereket a községháza udvarára, hogy végignézzék. Nekem közeli veszteségem nem volt. Az anyai nagyapám egyik testvérét elvitték hét gyerek mellől. Az apai nagyapám testvére Újvidéken élt. Az ő 17 éves fia gimnazista volt. Elment tejért, és soha nem jött vissza. Felrakták egy kamionra, és elvitték – idézte fel a fájó emlékeket Somogyi Katalin. Mint hozzátette, a készülő kiadványhoz próbálta összeszedni a bácsföldvári áldozatok névsorát, ám szerinte ez nem végleges. Százhat nevet sorolt fel, de úgy gondolja, hogy az áldozatok számát nem lehet pontosan tudni.

A bácsföldvári katolikus temetőben található emlékmű (Fotó: Somogyi Sándor)

A bácsföldvári katolikus temetőben található emlékmű (Fotó: Somogyi Sándor)

Arra a kérdésre, hogy mi késztette arra, hogy felállíttassák a síremléket, a következőket válaszolta:

– Rájöttem arra, hogy a szülőfalum a Tisza menti magyarság utolsó települése. A Tisza mentén nincs több magyar, és már Bácsföldváron sincsenek sokan. Amikor ott éltem, a magyarok voltak többségben. A falu lakosságának 52-53 százaléka magyar volt, a többiek más nemzetiségűek voltak. Egy ilyen emlékmű meg kell, hogy maradjon bizonyítékként. Az emlékmű felállítását mi fizettük a férjemmel. A szervezésben és a brosúra előkészítésében kaptunk segítséget. Az emlékművet én terveztem meg, és egy óbecsei kőfaragó készítette el – tudtuk meg Somogyi Katalintól.

Az emlékmű felavatása november 2-án 11 órakor lesz a bácsföldvári katolikus temetőben. Beszédet mond Paskó Csaba kelebiai plébános. Dr. Horváth László bácsföldvári plébános és Paskó Csaba fogja felszentelni az emlékművet. A felavatást a Vajdasági Magyar Szövetség szervezi. Somogyi Katalin elmondta, hogy az avatásra mindenkit szeretettel vár.