Deli Andor fideszes európai parlamenti (EP) képviselő lett az Európai Parlament Montenegróval kapcsolatos éves országjelentés néppárti felelőse. Montenegró élen jár a csatlakozási folyamatban, hiszen a többi nyugat-balkáni tagjelölthöz viszonyítva a legtöbb megnyitott csatlakozási tárgyalási fejezettel rendelkezik. A képviselőt a rá váró feladatokról, a nyugat-balkáni bővítéspolitika fontosságáról és annak jelenlegi helyzetéről kérdeztük.
Önt jelölték ki Montenegró néppárti jelentéstevőjének. Milyen feladatok várnak most önre, mint néppárti jelentéstévő képviselőre, s milyen szerepük van a jelentéseknek a csatlakozási folyamatokban?
Deli Andor (Fotó: MTI)
– Kihasználnám a kérdést annak a felvázolására, hogy milyen a parlamenti ügymenete a tagjelölt országokra vonatkozó jelentéseknek, ugyanis nagymértékben eltér a szokásos parlamenti jogalkotási munkától. Az Európai Parlament egyik fő sajátossága, hogy minden megvitatásra váró joganyagnak személyes felelőse, ún. jelentéstevője van. Mivel a jelentéstevő egy adott frakcióból érkezik, a többi frakció is saját jelentéstevőt (ún. árnyék-jelentéstevő) állít annak érdekében, hogy kövessék és ellenőrizzék a jelentéstevő munkáját, és érvényesítsék a saját frakciójuk érdekeit a készülő anyagban. A Montenegróra, Szerbiára és a többi országra vonatkozó határozatok esetében a jelentéstevő dolga azzal kezdődik, hogy összeállítsa az Európai Parlament elé kerülő határozat szövegének első tervezetét, amelyre a többi képviselő módosító indítványokat nyújthat be. Figyelembe véve a beérkezett módosító indítványokat, a jelentéstevő kiegészíti az első javaslat szövegét. Ebben a munkában segítik a frakciók által kinevezett árnyék-jelentéstevők. Ezek az országjelentésekre vonatkozó határozatok az Európai Parlament fő eszközei, amelyekkel fajsúlyos politikai véleményt fogalmaz meg, nemcsak az illető ország vonatkozásában, de sokszor követelésekkel fordulva az Európai Bizottság és a Tanács felé is. Mint arról már számos alkalommal beszámoltam, amióta európai parlamenti képviselő vagyok, Szerbia esetében négy ilyen jelentésen vagyunk túl, és minden alkalommal sikerült elérni azt, hogy az általam beadott módosítók legnagyobb részét a jelentéstevő elfogadja.
Visszakanyarodva a kérdéséhez: az európai néppárti frakció engem azzal a feladattal bízott meg, hogy kövessem a Montenegróra vonatkozó parlamenti határozat kidolgozását, amellyel – nem mellékesen – egy, a szocialista frakcióból érkező jelentéstevő lett megbízva. Montenegró a tagjelölt országok közül élen jár a csatlakozási fejezetek megnyitása tekintetében, jóval megelőzve a második helyezettnek számító Szerbiát. Ennek tudatában hiszem azt, hogy intenzív munkát jelent majd az ország teljesítményének értékelése. Azon fogok dolgozni, hogy segítsem Montenegrót az EU felé vezető úton.
Többször is elhangzott már, mennyire fontos Európa jövője és biztonsága szempontjából a Balkán. Ön szerint pontosan ezért is elengedhetetlen a bővítés gyorsítása. Hogyan befolyásolhatná a balkáni bővítés az EU jövőjét és biztonságát?
– A 2015-ös migrációs áradat alkalmával láthattuk, mekkora jelentőséggel bír a nyugat-balkáni útvonal. Már akkor nagyon fontos volt, hogy az európai külső határvédelem kérdésében jó kapcsolatok alakuljanak ki a térség országai és az EU között. Mindez pedig hatványozottan volt érvényes az EU schengeni övezetének külső határát jelentő magyar–szerb határvonal esetében, amely egyúttal a mi magyar közösségünk életterét is jelenti. Azt is látjuk, hogy újból erősödik a migrációs nyomás a nyugat-balkáni útvonalon, az elmúlt fél évben több tízezerrel nőtt a görög szigeteken lévő migránsok száma. Ennek következményeként különösen nehéz menekültügyi helyzet alakult ki Boszniában, ahol egyes becslések szerint hét és kilencezer közé tehető a migránsok száma. Törökország pedig már jó pár alkalommal bejelentette, hogy megnyitja a kapukat Európa felé. Ha tudjuk azt, hogy jelenleg Törökországban kb. 3,5 millió menekült tartózkodik, akkor nem nehéz elképzelni, hogy mekkora veszélyeket rejt magában az, ha a nyugat-balkáni térség országait az EU magára hagyná. Senki közülünk nem szeretné a 2015-ös határhelyzet megismétlődését, hiszen az minden valószínűség szerint újból a mi vidékünkön csapódna le, annak minden káros hozadékával együtt.
Hogyan kommentálná, hogy az Európai Tanács nem engedélyezte Észak-Macedónia és Albánia csatlakozási tárgyalásának megnyitását?
– Pontosan az előző kérdésre adott válaszom kapcsán mondanám, hogy rendkívül kiábrándító volt, ami történt az Európai Tanácson. Három tagállam, Franciaország, Hollandia és Dánia voltak azok, akik blokkolták a döntéshozatalt. Fölháborító, hogy magukat nagy Európa-pártiként megélő politikusok ennyire rövidlátók legyenek. Nem beszélve a hatalmas politikai csorbáról, amely az EU szavahihetőségén esett. Ez a két ország már több mint egy éve vár arra, hogy megkapja a zöld fényt a tárgyalások megkezdésére. Hangsúlyoznám: csupán a tárgyalások megkezdéséről beszélünk, nem pedig arról, hogy ma-holnap ez a két ország teljes jogú taggá válik. A cél érdekében Észak-Macedónia még az ország nevét is megváltoztatta, s most miután elvégezte a rájuk szabott „házifeladatokat” kiderül, hogy maga az EU nem tartja be a már számos alkalommal adott ígéretét. Rendkívül nehéz lesz visszaállítani a bizalmat. Az euroszkeptikus erők pedig sajnos jogosan mondhatják, hogy lám, megmondtuk! Az európai politikai színtéren egyedül az Európai Néppárthoz tartozó pártok által irányított tagállamok, köztük Magyarország, voltak azok, akik mind egységesen és következetesen kiálltak a tárgyalások megindítása mellett.
