RÚZSFOLT

Étteremkóstoló

Horváth Zsuzsanna

2019. október 24., 23:56

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az elmúlt időszakban – külföldi vendégeink jóvoltából – több újvidéki étteremben volt szerencsém megfordulni. Na jó, nemcsak megfordultam, hanem ettem is, néhol igazán finomakat és jóízűen, máshol csak ímmel-ámmal. Egyes helyeken nemcsak a rosszul elkészített étel és a borsos árak vették el az étvágyamat, hanem a kiszolgálás is, de volt, hogy a konyha tisztasága hagyott némi kivetnivalót maga után. Így hát úgy gondoltam, felcsapok alkalmi étel- és étteremkritikusnak. Sajnos neveket nem említhetek, de remélem így is tanulságos lesz a mondanivalóm.

Forrás: Pixabay.com

Forrás: Pixabay.com

Amikor étterembe megyünk, elvárjuk, hogy minden kifogástalan legyen. Az étel, a hely és a kiszolgálás is. A Pašić utca közepe táján lévő vendéglátóegységről elmondható, hogy eleget tesz mindháromnak. A kerthelyiség egyszerűen tökéletes. A kényelmes ülőalkalmatosságok, a puha párnák, az itt-ott elhelyezett dísztárgyak, a meghitt fényű apró mécsesek mind az otthonosság érzetét keltik. A pincérek nagyon profik, kedvesek, és amit eddig egy étteremben sem tapasztaltunk, miután kihozzák a rendelést, többször visszatérnek megkérdezni, minden rendben van-e. Az általunk elfogyasztott gesztenyével töltött, dióba bundázott csirkemellfilé, a sült hal, a csevapcsicsa, a bécsi szelet, a rántott gomba, a különleges sült krumpli és a saláták ízletesek voltak, és ahhoz képest, hogy ez a hely nem pizzéria, ilyen finom pizzát még nem ettem a városban. Az étlapon hatalmas a választék előételekből, levesekből, főételekből, salátákból és desszertekből, úgyhogy kell egy kis idő, mire az ember eldönti, melyiket is válassza a hatalmas kínálatból. Desszertet ezidáig nem rendeltem étteremben, de ezúttal kivételt tettem, és megkóstoltam egy narancsízű belga csokitortát. Mondhatom, hogy bármelyik cukrászdában megállná a helyét, mind a kinézete, mind az ízvilága tekintetében. Ami az árakat illeti, magasabbak a bisztrókénál, de megéri egy-egy alkalommal ide betérni. És ami a legfontosabb: a mosdó tágas és rendkívül tiszta – erről jutott eszembe a tanács, mely szerint csak olyan étterembe érdemes leülni, ahol makulátlan a mellékhelyiség. Gondolom, ebben sok igazság van, mert ha törődnek a toalett tisztaságával, akkor a konyháét sem hanyagolják el!

A Laza Telečki utcában egymást érik az éttermek, de a leghíresebb az utca legelején található. Néhány évvel ezelőtt jártam már itt, akkor nagyon kellemes benyomásokkal távoztam, de ezúttal kis csalódást okoztak. Ugyanis az újvidéki módra (?) elkészített karaj valójában roston sült kötözött sonkaszelet volt, és a sültpaprika- salátában a paprikát nem tisztították meg, nem öntöttek rá sem ecetet, sem olajat, de még fűszert sem szórtak rá, úgy hozták natúr, ahogy lekapták a tűzről. Pedig a szakácsnak lett volna rá bőven ideje, mert nem igazán tolongtak a vendégek. A mosdóra ráférne a felújítás, és hogy bebizonyítsam, van alapja fenti állításomnak a toalettet és a konyhát illetőleg: épp nyitva volt az ajtaja, így futtában egy pillantást vetettem rá, és nem tetszett a lógó ajtajú és lerobbant konyhaszekrények látványa. Lehet, hogy egy bizonyos idő elteltével, adok még egy esélyt ennek az étteremnek, de az nem lesz egyhamar.

A Telep városrészben is van jó néhány étterem, amelyről ezidáig nem is hallottam. A Futaki és a Szabadkai utca sarkán található étterem rostélyos ételeiről ismert, ezért is mentünk oda. Nem rajongok a nyílt tűzön készült sült húsokért, de eleget tettem a meghívásnak. Az étterembe lépve eléggé váratlanul ért a nyers húsokkal teli hűtő látványa. Nem számítottam rá, és kissé el is ment az étvágyam, így csak egy fél adag, szalonnába tekert csirkemellfilé-razsnyityot rendeltem. Mint kiderült, jól választottam (annak ellenére, hogy a hatból az egyik nem volt jól átsütve), mert azok, akik a vegyes tálat kérték, olyan rágós húst kaptak, hogy otthagyták a tányéron, a romlott sült paprika salátával együtt. A mellékhelyiség kicsi és szűk, a konyha pedig egy légtérben van az étteremmel, így a vendégeknek betekintése van a húsok és a saláták elkészítésébe. Az viszont tetszett, hogy egyszer használatos papír asztalterítők vannak, amelyeket a pincér seperc alatt lecserélt.

A Péterváradi vár nagyon felkapott a turisták körében, amit a vendéglátóegységek alaposan ki is használnak. Csak egy üdítőre ültünk le, hogy gyönyörködjünk a kilátásban, de elszédültünk az árak láttán: egy sima Karađorđe-szelet 980 dinárba kerül! Ezt a luxust mi egyszerű földi halandók nemigazán engedhetjük meg magunknak. Most már egyáltalán nem csodálkozom azon, miért pont itt vendégelte meg államelnökünk a magasrangú vendégeit, és miért nem ülhettünk a terasz zárt részébe, miután biztonsági emberek jelentek meg, és rendőrautók biztosították a zavartalan utat a nagy múltú, királyi nevet viselő szállodába érkező eminens vendégek előtt.

A kegyes időjárásnak hála az újvidéki strandon élvezhettük a gyönyörű októberi napsütést, miközben megszomjaztunk, így elkortyoltunk egy frissen facsart narancslevet. Mondhatom, hogy a kis kávézóban sokkal finomabb volt és egy százassal olcsóbb, mint a várbeli elit étteremben, ráadásul valódi narancsból készült, és nem öntötték fel bolti narancslével.

Most, hogy belegondolok, nem kellett volna szó nélkül hagyni a felforrt sültpaprika-salátát, a sületlen húst, a felhígított narancslevet és a rum helyett pálinkával készített mojitó koktélt. Mindez alapos indok lett volna arra, hogy visszaküldjük az ételeket, italokat. Jogosan, hiszen nem azt kaptuk, amit rendeltünk. Utánanéztem, mikor küldhetjük vissza az ételt, és a következőket találtam: akkor, ha valami olyan került bele, amire allergiásak vagyunk; ha túlsütötték vagy nyersen szolgálták fel a húsételt; ha nem úgy készült, ahogy azt az étlapon leírták; ha nem megfelelő a hőmérséklete, továbbá ha agyonsózták, vagy valami fura dolog került bele, például egy légy vagy egy pók. Ez utóbbi csak akkor nem elfogadható indok, ha ezek a rovarok egyébként szerepelnek az étlapon.

Tudtommal Újvidéken még nincs ilyen jellegű étterem, de ha már így belemelegedtem a kritizálásba, utánanézek, és jelzem, ha ráakadok. Egy rántott pókcombot semmi pénzért nem hagynák ki, és lehet hogy bevállalnám a resztelt légyszárnyat is némi áfonyaszósszal.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége