Berzenczey Domokos (Lesnyek, 1879 – Szeged, 1939)építész, szakíró 1902-ben szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen, két évre rá már Zenta város főmérnöke lett, 1918-tól haláláig pedig Szeged városáé. 1928-tól az Alföldi Művészek Egyesületének, 1929–37-ben a Városi Mérnökök Országos Szövetségének elnöke, 1933-tól az Országos Középítési Tanács tagja. 1931-től szerkesztője a Szegedi Szemle, főmunkatársa a Városkultúra című lapnak. Városrendezéssel foglalkozó írásai szaklapokban jelentek meg. Mivel idén van születésének 140. és halálának 80. évfordulója, saját, illetve a zentai Történelmi Levéltár archívumából Tari László helytörténész állított össze egy kiállítást, amely a zentai városháza előtt novemberig tekinthető meg.
Zenta jeles városképformálójáról Tari Lászlóval beszélgettünk.
• Hogyan került Berzenczey Zenta főmérnöki tisztségébe?
– Székely főnemesi család sarja volt. Diplomálása után két évvel mint fiatal, tehetséges és rátermett szakembert máris megválasztották Zenta főmérnökévé, ami nagy kreativitást igénylő posztnak számított. Az igazi karrierjét tehát itt kezdte.
• Milyen munkákat végzett a városban, és miért bírnak ezek nagy jelentőséggel?
– Első komolyabb munkája a helyi vágóhíd megtervezése volt 1904–1905-ben, ezután pedig a gimnázium felújítása, melyet addigra „kinőtt” a város, és új épületszárnyakra volt szükség. Ezt szecessziós stílusban tervezte, amelyért elismerésben is részesítették az 1908-as londoni kiállításon. Aranyéremnek megfelelő diplomát kapott a tervrajzok és fényképek alapján, mivel funkcionalitása mellett igen szép díszesre is sikerült az új iskolaépület.
Ezek után sorjáztak a jelentősebbnél jelentősebb munkái. Ilyen volt például a Tisza-rakpart megtervezése, ami már jelentősen hozzájárult a helyi jellegzetes városképhez, és amit 1984-ben sajnálatos módon megemeltek, teljesen feleslegesen. Talán a legszebbre sikerült épülete az 1906 és 1908 között elkészült plébániapalota, melyben neoklasszicista és neoreneszánsz vonásokat ötvözött. Az ő nevéhez fűződik még az 1910-ben épült Szent Antal-templom, mely a téglaépítészet egyik remekműve, és az 1913-ban felavatott Thurzó Lajos általános iskola is. Ő tervezte a tanyai iskolákat is 1911-ben, a kevi ma is megvan és iskolaként működik, a tornyosiból pedig művelődési ház lett. A Munkástelep, ami egy téglalap alakú terület, és amely városrendezési szempontok alapján épült 1909–10 folyamán, szintén az ő tervei alapján készült.
Ez volt az első tervezett lakónegyed Zentán. Az itt található házak teljesen egyformának épültek, csupán a deszkaoromzatok díszei váltakoztak.
A közkórházat három ízben is megtervezte, de mivel a városrendezés többször is más elhelyezés mellett döntött, így ezekből a tervekből végül nem lett semmi.
• Hol, miben láthatjuk ma is a keze nyomát?
– Igazából itt-tartózkodása alatt ő koordinált minden fontosabb építkezést. Például a színházterem javítását – neki köszönhető a mai nap is látható szép mennyezet –, a járásbíróság épületének tatarozását, és sorolhatnánk még hosszan. Mint jól tájékozott ember, 1918-ban valószínűleg a világháború végkimenetelét látva távozott Szegedre, ahol hamarosan szintén megválasztották a város főmérnökének, és ott is számos jelentős épület viseli a keze nyomát.
Zentának mindenképpen ő volt az egyik legjelentősebb modern városképformálója, elég, ha csak a tiszai rakpartra és sétányra, a központra vagy a városházára gondolunk sok egyéb fontos munkája mellett, ezért a mai napig büszkék lehetünk rá.
