Budapestnél, a Dunán bekövetkezett hajókatasztrófában a Hableány sétahajó elsüllyedt és az utasok közül sokan vízbe fulladtak. Hasonló folyami baleset történt a közelmúltban a Tisza Zenta alatti szakaszán, a 121-es folyamkilométer közelében, de szerencsére ennek a vízi balesetnek, amelyben egy uszály maga alá gyűrt egy horgászcsónakot, nem volt halálos áldozata, sem sérültje. Mindenesetre a baleset körülményei számos tanúsággal szolgálhatnak a sokszor szeszélyes szőke Tisza szerelmeseinek.
A zentai illetőségű horgászt ért baleset legfőbb tanúsága, hogy készületlenül soha ne szálljunk vízre a teljesen biztonságosnak vélt ladikunkkal, műanyag vagy fém csónakunkban. A vízi közlekedés szabályaira, a biztonsági előírásokat nem betartó horgász (nevét azért nem említjük, mert számos szabálysértést követett el) szerencsésen megúszta a megrakott uszályokkal történt ütközést, az utolsó pillanatban kiugrott a csónakból, és kiúszott a partra.
Lehetőleg ne álljuk el csónakkal az uszályok útját a Tiszán (Gergely József felvétele)
A szóban forgó személy engedély nélkül vezette nem bejegyzett csónakját, és a Tisza jobb partja, a bácskai oldal közelében, pontosan a folyami közlekedésre fenntartott vízi út közepén horgonyzott le – szabálytalanul. Nem fém horgonyt használt, hanem két kő- vagy betonnehezéket dobott be az öt méter mély vízbe, egyiket a csónak elejéhez, másikat a végéhez kötötte. Az ily módon rögzített vízi járműből pecázott az illető, s hogy volt-e kapása, nem tudni.
Egyszer csak kiabálást hallott a háta mögött, a Tiszán felfelé közlekedő, megpakolt uszályról figyelmeztették, hogy húzzon el a hajó útjából, mert baj lesz. Már vészesen közel járt a lehorgonyzott csónakhoz a lomha, de óriási tömegű, megrakott vízi jármű. A pánikba esett, az uszály útját csónakjával elállt horgász még le tudta oldani a csónak első rögzítőkötelét, de a másik nehezéktől már nem tudott megszabadulni idejében. Még volt annyi lélekjelenléte, hogy levetette a csizmáját és lábbeli nélkül ugrott be a Tiszába, és a hideg vízben szerencsésen partra úszott. Az uszály maga alá gyűrte a ladikot, amely motorostul, mindenestül elsüllyedt. Az illető, hogy mentse a menthetőt, búvárokat bérelt, hogy vegyék ki a csónakját, már ami megmaradt belőle, meg a dízelmotort, amit meg is találtak és partra húztak.
A zentai Tisza Mentőcsapat koordinátorával, Baranyi Nándorral a tiszai vízi baleset kapcsán arról beszélgettünk, hogy ő mint tapasztalt vízi mentő mit tart fontosnak, mi mindenre hívja fel a folyón horgászó, rekreációs tevékenységet folytató csónakázókat, üdülőket. A folyón, tavakon, csatornákon és más élő vízen, akkumulációs tavon stb. való közlekedés szabályai világosan és egyértelműen kimondják, hogy kizárólag műszakilag kifogástalan és előírásosan bejegyzett jármű közlekedhet, rajta a szükséges mentőfelszereléssel. Vízre szállni kizárólag mentőmellényben lenne szabad, ehhez képest, ha az ember a Tisza-parti strandról szemléli az egymást érő csónakokat, kisebb-nagyobb motoros hajókat, azt látja, hogy még véletlenül sem visel senki mentőmellényt.
A zentai révkapitányság legfeljebb, ha egyszer végez ellenőrzést évente a Tiszán, még üzemanyagra sem nagyon telik a költségvetéséből. Amíg nem szankcionálnak, mint a szomszédos Magyarországon, addig nem lesz rend a Tiszán, és mindenki életveszélyben van, akit esetleg baleset ér a vízen. A csónakban utazók mindegyikén legyen mentőmellény, mindig legyen kéznél vágóeszköz, lehetőleg a csónakhoz kötve, hogy ne pottyanjon a vízbe, ha kicsúszik az ember kezéből. A szabályosan, vasmacskával lehorgonyzott csónakot olykor nem könnyű kiszabadítani, ha nem sikerül felhúzni a horgonyt, el kell vágni a kötelét, amihez egy bója van kötve, így később ennek segítségével meg tudjuk találni és felszedni a horgonyt. Hogy csak néhány fontos dolgot említsünk a Tiszán bekövetkezett csónakbaleset kapcsán.
