A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Köszönetemet fejezném ki, hogy azt javasolta, ne büntessem a bűnös gyermekemet, hanem segítsek neki. Ha emlékszik rám, tudja, hogy egy egész családi dráma játszódott le az életünkben. Olyat tett a gyermekem, amit nem lett volna szabad, nem szeretném most részletezni, mi minden volt, a lényeg az, hogy már feje tetején állt a világom, amikor önhöz fordultam. Nagyon fáj az, ha igazságtalan valaki velünk szemben, s ő pont az, akitől a legtöbbet várjuk. Családi átok, esetleg rossz fényszögek, nem számít, honnan jön a negativitás, a lényeg az, hogy sokszor úgy feküdtem le, hogy nem szerettem volna soha sem fölébredni. Mivel ez nem történt meg, kiutat kerestem, s így kerültem önhöz. Persze, a rossz mindig csőstül jön. Pénzem kevés volt, tudtam, hogy a családom segítségére nem számíthatok, mert ők nem kérnének semmiféle mágiát és holmi „abrakadabrát”, azt is tudtam, hogy titokban kell önhöz fordulnom, és ezt meg is oldottam egy ismerősöm segítségével, akinek a címére rendeltem a rítusokat és a talizmánokat. Tehát, sikerült, hogy a gyerekemet megmentsem. Már ott álltunk, hogy soha többet ne jöjjön haza, ne keressük egymást és ne bocsássunk meg egymásnak semmiért. Úgy volt, hogy örök harag, megbocsáthatatlan dolgok történtek. Habár én akkor azt sem tudtam, hogy nekem is volt bűnöm, engem is bűnösnek látott a gyermekem, s ez táplálta azt a dolgot, amivel ő fájdalmat okozott nekem (és a többi családtagnak). Mielőtt önhöz fordultam volna, a család kiszavazta, hogy a „bűnös”, „eltévedt” báránykát kizárjuk otthonunkból.
Az igaz, hogy annyira rosszat tett, hogy az szinte megbocsáthatatlan, ám abba se tudtam belenyugodni, hogy haragban legyek gyermekemmel. Borzasztó rémálmaim voltak, s ekkor fordultam önhöz. Ekkor ön azt mondta, hogy nem szabad megengednem ilyet, hogy a gyerek és a szülő haragban legyenek. Ez egy több életen át folyó szenvedés. Azt mondta ön, hogy az embernek nemcsak ez az egy élete van, ez már tudományosan is be van bizonyítva, mondta is, hogy melyik könyvet kell elolvasnom ahhoz, hogy erről bebizonyosodjak, s mindannyian olyan családba születtünk bele, olyan körülményekbe és olyan személyekkel, ahol az életfeladatainkat kell teljesítenünk. Ha úgy halunk meg, hogy nem bocsátottunk meg valakinek, főleg közeli személynek, akkor azt a következő életben folytatjuk. Folytatjuk a gyűlöletet, a szenvedést, s mindezt jól fölfokozva. Mindaddig, amíg mindannyian nem tanultuk meg a leckét, az életfeladatot. Néha ez pár hónap, néha pár év, de sokszor akár pár életet is megkövetel ez a feladat. Ezenkívül adott ön néhány rítust, többek között volt egy olyan alfa szinten történő üzenet, amelyben a gyerekemhez fordultam, gondolatbéli üzenet formájában. Ez volt a leghatékonyabb. Azt mondta ön, hogy bizonyos törzseknél az a szokás, hogy egy bűnöst nem büntetnek, nem kövezik meg, hanem kiállítják a kör közepére, s a többiek fölsorolják, hogy mennyi jót tett életében. Ez a legaprólékosabban történik, dicsérik, minden jót felsorolnak róla. Fölsorolják azt is, hogy milyen elvárásokat támasztanak irányában, semmi szó nem esik a bűnéről. Ezzel megerősítik a pozitív energiákat nála, és teljesen minimalizálják a bűnét. Ezáltal egy pozitív reakciót váltanak ki benne, fölerősödik a „bűnös” hite, megerősödik az önbecsülete, amely leginkább sérülve van. Ezáltal hihetetlen fellendüléseknek lehetünk szemtanúi, az illetőben a mérleg nyelve átbillen pozitív irányba, s maga mögött hagyva minden bűnt, elkezd jó dolgokat produkálni. Hát pont ez történt a gyermekemnél is. A meditatív állapotban, amihez ön a rítusai során hozzásegített, dicsértem őt, fölsoroltam minden jót, amit életében tett, s ez jelentős eredményhez vezetett. Egyszerűen elhagyta az önpusztító szokásait, talpra állt, elindult egy új úton, ehhez a család támogatása nélkül nem lett volna képes. Hála önnek, talpra állt. Hála a barátnőmnek is, aki címére érkezhetett a levél, mert a családom akkor nagyon negatív időszakban volt, nem akartak hallani gyermekemről. A barátnőm kisegített pénzzel is, mert ugye, a kedves párom nem volt hajlandó, de lényeg az, hogy ma már azt mondhatom, hogy a párom is, a gyermekeim is, az unokáim is, mindannyian egy nagy, boldog családot alkotunk. A bűnös gyermekem teljesen kiszállt a bűn útjairól, s viselkedése egészen elfogadható, mind a család, mind a külvilág számára. Szerintem a büntetés még jobban belesodorta volna a bűnbe. Ezt is mondta, amikor a valóságban is elbeszélgettünk. Mielőtt elhagyta volna a családi fészket, amellett, hogy a rítusokat megcsináltam, odamentem hozzá, s elmondtam neki, hogy én őt nem látom bűnösnek, ez, ami történt, ez egy óriási hiba következménye, mert én tudom, hogy ő rendes ember. Ez igen sokat jelentett neki, ahogy ő elmondta, s én ezt még erősítettem alfa szinten és a rítusokkal. Közben fölvettem a harcot a többi családtaggal, akik őt ki akarták tagadni. És sikerült. Tudom, hogy akivel most nem békülünk meg, csak hosszabbítjuk a békülés időszakát, amely akár több életen keresztül is folytatódik. Sikerült bizonyítania, az egész család ma már hisz benne. Azóta egy év telt el. Hálás vagyok önnek, s a családi átok levétele is sokat segített. Ez alkalommal szeretném megrendelni a tükröket, mind a védelemre, mind a szerencse bevonzására. – Igen. Emlékszem önre, s tudom, azt mondtam, ha a gyermekünk a legnagyobb bűnt is követte el, akkor sem szabad megengednünk azt, hogy ne legyünk jóban. Akár drogos, akár rabló, sőt akár gyilkos, ő a mi gyermekünk! Mindezt megélhetjük úgy, mint életfeladatot, hiszen tényleg az. Akivel nem békülünk meg ebben az életben, azzal folytatjuk a vitát a jövő leszületésekben is. Az pedig, hogy a saját családtagunknak nem adunk esélyt, ha őt nem fogadjuk el, akkor nem sok jót várhatunk sem ebben, sem az elkövetkező inkarnációnkban. Mert bizony úgy lesznek jelen a legközelebbi szeretteink, mint a legnagyobb ellenségeink is. – Még egyszer köszönöm, hogy rendezni tudtam viszonyomat gyermekemmel, sőt az egész család is már elfogadta ismét őt, s küldje a tükröket, amelyekkel további előmenetelre számítok. A családi átok pedig véglegesen megtört a rítusok által. S ez az Alfa-szinti üzenetküldés tényleg isteninek bizonyult.
