2024. március 28., csütörtök

Nem a mi Orbanunk

A román államfő megnevezte miniszterelnök-jelöltjét: Ludovic Orban a Brassóban született, édesapja magyar, édesanyja román, tud magyarul – igaz, nem beszél – az unitárius egyháznál konfirmált.

Mindez igaz, de azért Ludovic Orban mégsem közülünk való.

Mindenekelőtt azért nem, mert a Nemzeti Liberális Párt elnöke inkább nemzeti (nacionalista), mintsem szabadelvű. Mert milyen liberális az, akiről már régebben felvetődött a kérdés: hol dolgozik, miből él? Ludovic Orban miután nem jutott be a parlamentbe, ugyanis nem rendelkezett állandó jövedelemmel, még a pártjában is az a pletyka járta, hogy helyi pártvezetők „fekete pénzéből” él. Végül a földgáz- és kőolajkitermeléshez fűződő „egyéb tevékenységekkel” foglalkozó  náznánfalvi Revicond Canaltech alkalmazta, miután váratlanul irodamunkákat végző munkapontot létesített egyenesen a távoli Bukarestben, Ludovic Orban lakhelyén.

Ludovic Orban legszívesebben elfelejtené félmagyar származását, több ízben tett sértő kijelentéseket a magyarságra. De ez némiképpen érthető! Apja otthagyta a családját, s ők édesanyjukkal Bukarestbe költöztek. Az is tény, hogy édesapja együttműködött a kommunista titkosszolgálattal, a Szekuritátéval. Mi több, amint a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács honlapján megtalálható adatlapjából kiderül, 1956 februárjában, hét évvel Ludovic Orban születése előtt századosi rangban helyezték tartalékos állományba. Sikkasztott új munkahelyén, a brassói vágóhídon ezért börtönre ítélték, ám néhány hónap múlva – szekuritátés háttere miatt – szabadon engedték.

Ludovic Orban a brassói egyetem járműépítő fakultását végezte el 1988-ban. A kézdivásárhelyi szigetelőgyárban kezdett el dolgozni, majd 1993-ban a Bukaresti Tudományegyetemen szerzett politikatudományi és közigazgatási diplomát. 1992-ben a Nemzeti Liberális Párt Ifjúsági Szárnyában kezdett politizálni, 2004 és 2007 között Bukarest alpolgármestere volt, 2007 áprilisa és 2008 decembere között a szállításügyi tárcát vezette. 2009 és 2011 között a Képviselőház alelnöke volt. 2016-ban lemondott pártja bukaresti főpolgármester-jelöltségéről, miután a Korrupcióellenes Ügyészség eljárást indított ellene befolyással való üzérkedés vádjával. A Legfelsőbb Bíróság 2018 márciusában jogerősen felmentette.

A liberális pártban rendre nekitámadt a regnáló pártelnökre, míg végül 2017 júniusában a párt elnökévé választották.

Pártelnöksége alatt a Nemzeti Liberális Párt magyarellenes politikai erővé vált, a kisebbségi jogok érvényesülésének gátjává.

Summa summárum: Ludovic Orban nem a mi emberünk, eddigi ténykedése nyomán a tévedés kockázata nélkül megállapíthatjuk, hogy miniszterelnöknek alkalmatlan.

Ettől még ő lehet a kormányfő, mert az új ellenzék és az új hatalom honatyái annyira szeretnék kitölteni mandátumukat – a busás fizetés és a különnyugdíj miatt, amely a kitöltött parlamenti mandátum után jár –, hogy még ha elsőre nem is, de másodszorra megszavazzák Orbant. Ha ő lesz másodszorra is Klaus Iohannis államfő jelöltje.

Egyvalami közös kettőjükben: Iohannis és Orban is románosította a családnevét, mintegy bizonyítékaként annak, hogy ők – akiknek kisebbségi gyökereik vannak – nagyobb románok a románoknál.