Mint az elmúlt évek szeptemberében és októberében, úgy az idén is megfigyelhető a zentai Tisza-parti gesztenyefák egy részének a másodvirágzása.
Az őszi virágzás a betegség jele (Gergely József felvétele)
Fél tucat öreg gesztenyefa, azok, amelyek már nyár végén elkezdték hullatni leveleiket, friss, zöld leveleket és szép fehér virágokat növesztettek a fakorona felsőbb ágain. Érdekes látni, hogy ugyanazon az ágon az érett gesztenyetermés mellett ott virítanak a fehér virágok. A járókelők amint észlelték a gesztenyevirágzást, azonnal találgatásokba kezdtek. Egyesek úgy vélik, hogy hosszan tartó, enyhe őszünk lesz. Mások a fák rendellenes viselkedéséből kiindulva éppen az ellenkezőjét sejtik, mármint hogy hosszú, hideg tél köszönt ránk.
A vadgesztenyefák őszi virágzása rendellenes jelenség, hiszen majd csak április végén kellene virágba borulniuk. Az Amerikából behurcolt vadgesztenyelevél-aknázómoly a fák leveleire petézik, majd a kikelő lárvák belerágják magukat a levelekbe, s emiatt a fa levelei már nyáron elkezdenek hullani. Főleg az öregebb fák már augusztusban őszi képet mutatnak. Amíg az egészséges fák zöldellnek, addig a fertőzöttek a lombjukat hullatják. E megzavarodott fák szeptemberben részben újra virágoznak, mert a korán megkopaszodott gesztenyék „azt hiszik,” hogy már túl vannak az őszi-téli nyugalmi időszakon. A rendkívüli virágzás miatt ezek a gesztenyefák legyengülve várják be a tavaszt, és később végkimerülésben pusztulnak el.
