Szentpétervár

Nagy Péter cár amszterdami útja után úgy határozott, hogy hasonló várost alapít a birodalma egyik legnyugatabbi, stratégiai jelentőségű pontján. A Néva torkolatát – egy mocsaras, hasznavehetetlen területet – választotta a cári Oroszország új politikai és művészeti fővárosának, nyugati bástyájának, vagy inkább a birodalom tágra nyitott kapujának. A cölöpökre épült település idővel az Észak fővárosává nőtte ki magát, ugyanis az egész világon nincs tőle északabbra fekvő milliósnál nagyobb város. Európában is feltornázta magát a fő városok közé, mivel London és Moszkva után a legnépesebb lett.

Sokan az Észak Velencéjeként is becézik, nem alaptalanul. A város területének egy részét a Néva vize lepi el. A több mint 40 szigeten épült Szentpétervárt 400-nál is több híd fogja egybe. Hetven vízi utcán vízibuszok szállítják a turistákat, az utasokat és az árut. Szentpétervárt a Néva köti össze a tengerrel, a folyó csaknem 30 kilométeren át mossa a város partjait. Egyik öblében horgonyoz a híres Auróra cirkáló, amely leadta az első lövést II. Miklós cár birodalmára és elindította Leninék diadalmenetét. Orosz viszonylatban nem messze a hadihajótól áll az égbe nyúló tornyáról könnyen észrevehető Péter-Pál Székesegyház – a cárok koronázási temploma, és II. Miklós utolsó orosz cár földi nyughelye. A lomha Néva másik partján vannak Szentpétervár leghíresebb látnivalói. A történelmi belvárost a Palota tér körüli épületek teszik egyedivé. A tér közepén áll a félszáz méter magas Sándor-oszlop, amely a világ legnagyobb, egy darabból álló gránitoszlopa (maga az oszlop 25 méter magas, 600 tonna súlyú és nincs rögzítve a talapzathoz, csak úgy odaemelték). A teret patkó alakban a Vezérkar épülete öleli körbe, hogy az Ermitázsnak otthont adó Téli palota uralhassa a teret. Ez a palota csak egy épülete az Ermitázs-komplexumnak. A csaknem négymillió műtárgynak otthont adó múzeum öt hatalmas épületből áll a Néva partján. A tárlat a világ három leggazdagabb képzőművészeti gyűjteményeinek egyike, és természetesen a Világörökség része.

A több kilométer hosszú Nevsky sugárút Szentpétervár leghíresebb főútja és ez a város legszűkebb központja. Az allé két oldalán sorakoznak a cári időkben épült paloták, a közintézmények, szoborparkok, éttermek és a világ vezető divatmárkáinak butikjai. A történelmi belvárosban áll Szentpétervár főtemploma, a 14.000 hívőt befogadó Izsák katedrális is. A templom kupolája a világon a harmadik legnagyobb kupola, és természetesen Szentpétervár legszebb kör-kilátója  – feltéve ha sikerül megmászni a 262 lépcsőfokot. A mintegy fél tonna arannyal díszített bazilika a Romanov dinasztia panteonja, 32 cár pihen itt. A II. Sándor cár elleni merénylet helyszínén áll az orosz építészet talán legszebb temploma, a Megváltó temploma a kiontott vér helyén, vagy rövidebben: a Vérző Megváltó templom. Az épület falait sok-sok ikonosztáz mellett állítólag 7500 négyzetméternyi mozaik díszíti, de rengeteg fajta ásványt is beépítettek az emléktemplomba. Mondani sem kell, hogy itt is zsákszámra használták az aranyat. Az öt hagymakupolás, jellegzetes orosz, élénk színű motívumokat hordozó templom sokat tudna mesélni. A háború éveiben például hullaháznak használták, gazdátlan is volt, raktár is, de még színház is. Napjainkban múzeum, melynek feladata a közkedvelt cár (aki mellesleg eladta Alaszkát az amerikaiaknak) kultuszának tovább éltetése.

Ha valakinek még maradt ereje régi-újat felfedezni Szentpéterváron, akkor üljön metróra. A város alatt 119 km hosszan kanyarog a földalatti, amely 67 monumentális megállójáról híres és több rekord is fűződik hozzá. Az ötös vonal átlagban csaknem 70 méter mélyen fut. Az Admiralteyskaya megálló 86 méter mélyen van, ezzel a második legmélyebb metrómegálló a világon. 136 méter hosszú mozgólépcső vezet le a mélybe.

Ha Oroszország kerül szóba, legtöbbünknek a hajdani piszkos, vodkás, Ladás, szegény Szovjetunió jut eszébe. A dicső Romanov-dinasztia után Lenin kommunistái, majd pedig Sztálin diktatúrája megpecsételték az orosz népet a civilizáltabb Európa szemében. A háromszáz éves Szentpétervár ma már modern metropolis földön, vízen, de még a föld alatt is.