Zrínyiek földjén II.

A csáktornyai tanítóképző intézet

Mák Ferenc

2019. október 29., 16:07

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A korabeli iskolai évkönyvek szerint 1879-ben alapos tévedés nyomán történt a maga korában kitüntetett küldetést teljesítő csáktornyai tanítóképző intézet megalapítása. A Margitai József igazgató szerkesztésében 1904-ben megjelent A csáktornyai m. kir. állami tanítóképző-intézet értesítője fennállásának XXV-ik évében (1903–1904) kiadvány Az intézet története címmel terjedelmes beszámolót közölt az iskola létrehozásának körülményeiről. Eszerint 1879. szeptember 20-án a Zrínyi várban, a tanítóképző intézet ünnepélyes megnyitóját követően megkezdődött a leendő muraközi és vendvidéki tanítók képzése, bár az akkor frissiben összeállított tanári testület tagjaiban mélységes mély aggályok támadtak az iskola eljövendő működését illetően. A magas és méltóságos vallás- és közoktatási minisztérium ugyanis eredeti szándéka szerint azért állította fel a képezdét alig néhány kilométernyire a horvát határtól, hogy Horvátországból magához szólítsa a horvát nyelvet beszélő növendékeket, akik megtanulván a magyar nyelvet, tanítói munkát vállalnának a Muraközben és a Vendvidéken. Horvátországból azonban egyetlen tanuló sem jelentkezett, Muraközből s a Vendvidékről is csak mindössze négy, vagyis a 25 növendék közül 21-en magyar ifjak voltak, akik a magyar nyelven kívül más nyelvet nem beszéltek. Ilyen körülmények között az intézet képtelen volt teljesíteni az indulásakor hozzá fűzött reményeket, mert a horvát és vend nyelv tudása nélkül „a Muraközben s a Vendvidéken a tanuló nemcsak hogy tanítani nem lett volna képes, de – mert a nép kizárólag horvát és vend ajkú – alkalmazást sem kaptak volna”. A magyar–horvát viszony – s benne az illyr mozgalom keltette politikai ellentétek – akkori ismerői módfelett szerencsésnek tartották az események ilyetén alakulását, ők ugyanis előre látták annak veszélyét, hogy ha a határszéli horvát és vend települések iskoláit a magyar nyelvet a képezdében megtanult, horvátországi születésű tanítók árasztják el, a vidéknek nemcsak „a magyar nyelvben való előmenetele válhatik kétségessé”, de a horvátországi születésű tanítók működése „a nép hazafias érzületére nézve is veszedelmessé lehetett volna”.

Ekkor a tanári testületben megszületett az elhatározás, hogy magyar növendékeket kellene a horvát és a „vele rokon” vend nyelvre megtanítani, akik azután nyelvismereteik alapján a nem magyar ajkú községekben tanítói állást nyervén, „a nép s a gyermekeik érzületére jótékony hatással lennének, s a magyar nyelvet a törvény követelményeinek megfelelően tanítani képesek volnának”. A miniszter méltányosnak ítélte a tanári testület javaslatát, s újabb határozatában elrendelte a magyar ifjak számára a horvát nyelv oktatását, és pedig abból a célból, hogy „a horvát és a vend községek nyelvét is beszélő tanítókat neveljen”. A rendelet nyomán a csáktornyai intézet iránt azonmód „kiváló érdeklődés mutatkozott”. Igazi, négy osztályos kiteljesedése 1882-ben következett be, amikor a miniszter azt a Samu Józsefet nevezte ki az intézet igazgatói székébe, aki korábban, az 1860-as évek során, az 1870-es évek elején kifejtett munkájával megalapozta és fölvirágoztatta Zenta város iskolai-oktatási életét. 1883. január 29-én már az ő vezetésével ülésezett a képezdében az országos oktatási bizottság, amely felmérte a Muraköz és a Vendvidék magyar oktatásának helyzetét.

A krónikák szerint tehát „A csáktornyai állami tanítóképezde 1879-ben azon célból állíttatott, hogy a horvát és a vend vidékek számára e vidékek lakóinak nyelvét is értő és beszélő magyar tanítókat képezzen”. Ezt a feladatát oly sikeresen végezte, hogy 1904-ben – fennállásának negyedszázados jubileumán – az összefoglaló jelentés szerint: a növendékek száma az intézet fennállása óta összesen 1857, a képesített tanítók száma 302. A világháború és az összeomlás azonban már nem tette lehetővé, hogy az ezt követő tizenöt évről szóló jelentés is elkészüljön.

Az 1903–1904. iskolaévről szóló értékelés kiemelte: „intézetünk horvátul beszélő növendékeinek Horvát-Szlavonországba való kiküldetése nagyobb méreteket kezd ölteni. A horvát bán Ő Exellentiája a kivándorolt és a társországokban letelepedett magyarok körében több vasúti, pusztai, református és falusi magyar iskola felállítását engedélyezte.” A csáktornyai tanítóképző intézet tanári testülete az útjukra bocsátott növendékek „lelkére kötötte a kivándorolt magyarság tanulóifjúságának magyar nyelvi védelmét, de egyúttal a magyar–horvát testvéri szeretet terjesztése és ápolását is”. A szlavóniai magyarok felé forduló érdeklődés érthető, hiszen 1904-ben alakult meg a Julián-egyesület, amely gondjaiba fogadta a szlavóniai szórványmagyarság sorsának alakítását.

Margitai József igazgató, a horvát–vend nyelv tanára a tanítóképző-intézet 25 éves fennállásának emlékünnepén, 1904. szeptember 6-án így üdvözölte vendégeit: „kik e falak között a Zrínyiek varázslatos emlékeinek hatása alatt tanultuk megszeretni a hazát, annak bérces-völgyes messze vidékeiről újra ide zarándokoltunk, hogy anyaintézetünk ünnepén, a költő-hadvezér szellemének áldozatot mutassunk be, és emlékoszlopának lépcsőjére letegyük a dicsőség jelvényét, a koszorút”. A csáktornyai tanítóképző-intézet 1879 és 1918 közötti működése során a magyar oktatóknak népes seregét bocsátotta útjára, akiknek tolla nyomán megszülettek a muravidéki és a szlavóniai magyar irodalom becses alkotásai.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége