Mivel foglalkozik vajon a boldogságmenedzser? És a boldogságminiszter? Attól tartok, csak nagyon kevesen tudnának választ adni ezekre a kérdésekre. Az emberek jó része feltevésem szerint nem sokat hallott erről a szakmáról, illetve pozícióról. Én pár évvel ezelőtt egy női magazinban eléggé különös szövegkörnyezetben olvastam először arról, hogy létezik olyan ország, amelyben boldogságminiszter is van, ráadásul arról tudósított az írás, hogy a boldogságminiszter gyilkossági ügybe keveredett, és bíróság elé állították. Eléggé meglepő magatartás egy boldogságminisztertől, az biztos.
Több országban van boldogságminiszter, olyan országokban is, amelyekről nem is feltételeztük volna. India egyik államában például, vagy az Arab Emirátusokban, ahol, mint olvasom, meglepő módon (fejkendős) nő tölti be ezt a tisztséget (vagy töltötte be pár évvel ezelőtt). Boldogságmenedzser viszont Magyarországon is van, különböző modern cégek, az ún. startup szféra alkalmaz ilyen szakembereket.
Valójában szükség is lenne igen széles körben boldogságszakemberek alkalmazására, hiszen nemzetközi felmérések tanúsága szerint a magyarok igen rosszul állnak boldogság szempontjából. A legtöbb felmérés szerint a lista alján kullogunk (van olyan felmérés, mely szerint egyenesen a lista utolsó helyén szerepelünk). Az utóbbi években azonban sokat változott – pozitív irányban – a helyzet. Egy 156 országra kiterjedő 2018-as lista alapján Magyarország a 69. helyen áll. Szerbia sajnos hátrább van a sorban: a 78. helyet foglalja el. (E listán Finnország az első, a skandináv országok, Svájc, Kanada, Ausztrália van az élcsapatban, Burundi pedig a sereghajtó.)
De mivel is foglalkoznak a hivatásos boldogságszakemberek? A boldogságmenedzser (mood manager, happiness manager – angolul így nevezik ezt a munkakört) azzal törődik, hogy az adott vállalatnál, cégnél mindenki jól érezze magát. És mivel mindenki jól érzi magát, nem is akar hazamenni, hanem szívesen dolgozik tovább.
Számtalan módon – pl. csapatépítő tréningekkel – kívánják elérni a dolgozók jó közérzetét, és ez mindenkinek megfelel: jó a cégnek, hiszen így meg tudja tartani a dolgozókat, és természetesen jó a dolgozóknak, akik kiváló munkakörülmények között és nagyszerű munkahelyi légkörben végezhetik munkájukat. Mielőtt az újonnan megjelenő fogalom által jelzett szakma bűvkörébe esnénk – melyet, ahogy hírlik, jól fizetnek, de nem oktatnak egyelőre sehol –, az illetékesek fel szokták hívni a figyelmet arra, hogy ne álommunkára gondoljunk: nem mindenki képes mindig mosolyogva és kreatívan kezelni az állandóan felmerülő problémákat.
Nem ez az egyetlen szakma, amely már nevével is egészen új fogalmat jelöl, és a hagyományos munkaköri szemlélettől eltérő mentalitást jelez. Csak említsünk meg néhányat ezek közül: innovációs menedzser, felhasználóiélmény-tervező, adatelemző vagy a csak idegen formában használatos social influencer. Régebben talán nem is tudtuk volna elképzelni, hogy a boldogságot hogyan lehet objektíven mérni – ma az ún. boldogságindex alapján történik ennek a kimutatása. Sőt, újabban azt latolgatják, hogy az egyes országok besorolásánál nem az eddig szokásos GDP, az egy főre jutó bruttó hazai termék értéke lesz a meghatározó, hanem a boldogságindex alapján elért rangsor, mert ez hitelesebb képet ad egy adott ország állapotáról, mint kizárólag a gazdasági eredmények. A boldogságindex mutatói nemcsak az anyagi jóléttel foglalkoznak, de a vizsgált ország szociális helyzetét meghatározó sajátosságokkal is, mint pl. a születéskor várható élettartam, a szabadság, társadalmi támogatás és mások.
Az új szakmával, a boldogságmenedzser munkakörrel új fogalom került be nyelvünkbe. Szókincsünk azonban nemcsak a boldogságmenedzser szóval gazdagodott, hanem ezzel kapcsolatos számos más szóval is: boldogságminiszter, boldogságindex, boldogságszint, boldogságfokozás, boldogságprogram, boldogságkutatás. Ez utóbbi fogalom és főleg a mögöttes tartalom az utóbbi időben egyre nagyobb súlyt kap. Ennek hátterében az a gondolat áll, hogy a boldogság tudatosan elsajátítható, tanulható, s mivel az egészség, a munkavégzés, sőt az élettartam vonatkozásában is fontos szerepet tölt be, lehetőséget kell nyújtani, hogy az emberek minél szélesebb körben megismerjék és elsajátítsák azokat a módszereket, amelyek segítségével az adott, olykor nem éppen reményteljes helyzetükben is boldogabbnak érezhetik magukat.
