Az idei évben van Király Ernő vajdasági néprajzkutató, avantgárd zeneszerző halálának századik évfordulója. Nemrégiben öt virtuóz művész Zentán is előadta azt a csodálatos válogatást a művész munkáiból, amelyet a születésnapjára állítottak össze, és idén márciusban mutattak be Újvidéken. A koncert apropóján egy interjúval is tisztelgünk Király életműve előtt.
Bolyos Miklóssal, a Vajdasági Rádió és Televízió zenei szerkesztőjével, Király Ernő munkásságának kutatójával beszélgettünk.
• Kérlek, mesélj Király Ernő jelentőségéről, úgy a néprajzi gyűjtéseit, mint a szerzeményeit illetően!
– Ő elsősorban rendkívül kísérletező szellemű ember volt, mindenben az újat kereste. Nem egy-egy adott kor szellemiségét próbálta felidézni, hanem abszolút a saját útján haladt. Népzenét is azért kezdett gyűjteni, mert úgy érezte, az az utolsó pillanat, hogy ezeket a zenei anyagokat meg tudja menteni. Valamiért felfedezte a népdalban rejlő ősiességet és érdekességet, a csak erre a vidékre jellemző jellegzetes motívumokat. Emellett persze az Újvidéki Rádió zenei szerkesztőjeként is felhasználta gyűjtéseit, hiszen olyan műsort kellett készítenie, ami a hallgatókat is érdekli.
Klasszikus zenei indíttatása pedig szerintem pont a népzenei érdeklődésére vezethető vissza. A korai művei, mondhatni, „iskolás” darabok, ami a legtöbb zeneszerzőre jellemző. Később azonban a gyűjtéseiből merített inspirációt, műveiben felhasználta a népzenei motívumokat is, és ezeket újraértelmezve el tudott kezdeni egy sajátos utat járni. Ennek eredménye az általa feltalált két hangszer is, a citrafon és a tablofon. Akár gyermekoperát írt, akár zongorára és énekhangra vagy vonóskvartettre alkotott műveket, mindegyikben tetten érhető a népi kultúra jelenléte.
• A kortárs zenére tett hatásáról mit tudnál elmondani?
– Királynak voltak olyan zenei megoldásai, melyek a maga korát meghaladták. Szabados György egyszer azt nyilatkozta róla, hogy ő a vajdasági John Cage, ami remek meglátás, hiszen az amerikai művészhez hasonlóan rendkívül kísérletező és motivált alkotó volt. Csak egy példát kiragadva megemlíteném, hogy talán az első személy volt, aki az emberi ének- és beszédhangot mint effektust alkalmazta zongorajáték közben. Ezt követően mintegy tíz éven át a zeneszerzők előszeretettel követték ezt az invencióját. Ami az új hangszerek kikísérletezését illeti, a ’70-es években ennek nagy lendülete volt, az elektronikát is ekkor kezdték el szélesebb körben alkalmazni. A citrafon is több citerából áll, rejtett hangjait pedig elektrotechnikai erősítéssel csalják elő. Ami a művész mai korra kifejtett hatását illeti, manapság is Európa-szerte többen érdeklődnek a munkássága iránt, és beépítik módszereit a saját zenéikbe, inspirálódnak általa. Mindazonáltal az avantgárd korszaknak annak idején volt egy íve, amely azóta lecsengett. Ugyanazokból a gyökerekből, a vajdasági magyar népzenéből ugyanakkor ma is táplálkoznak zeneszerzők, visszanyúlnak hozzá, kísérleteznek vele, elég, ha csak Mezei Szilárdot említjük a saját környezetünkben. A Király által feltalált hangszerek pedig a zene multimedializmusa szempontjából máig nagyon izgalmasak, de nem jellemző, hogy valaki ma is használná őket.
• Milyen Király Ernő hazai és nemzetközi elismerése?
– Emlékét intézményesen őrzik, amely iránt nemzetközi szinten is érdeklődnek a zenetudósok. Bízzunk benne, hogy mivel az évforduló kapcsán több helyen játszották és játsszák a műveit, megnő majd az érdeklődés iránta, és a mai kor embere is jobban megismerheti munkáit. Mert az nem kérdés, hogy a ’70-es és ’80-as években volt munkásságának a legnagyobb visszhangja az európai zenei térségben, és országunkban is más szelek fújtak még akkoriban…
