2024. április 25., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

Amióta az eszemet tudom, történelmi időket élünk, politikusaink szinte mindennap tesznek valami történelmi jelentőségűt. Történelemből erre a hétre is jutott néhány adag. Az újabb kori történelem e heti legfontosabb eseménye kétségtelenül a Belegrád–Zarajevó autópálya kiépítésének szimbolikus megkezdése volt, ami atatában nosztalgikus emlékeket ébresztett.

– Hallottad, Tematild, autópálya épül Zerbia és Bosznia-Hercegovina között – sóhajta a fater. – Emlékszel, régen, a testvériség-egységes időkben, az ilyen nagy útépítéseket ifjúsági munkaakció keretében oldották meg. A fiatalok utazhattak, ellátást kaptak, ismerkedhettek egymással, szabadidőben még különféle tanfolyamokat is elvégezhettek.

– Ki tudja, lehet, hogy most is így zajlanak ezek a munkálatok, csak másképpen hívják őket – jegyzé meg amama. – Az sem kizárt, hogy az autópálya kiépítésén dolgozók egy része egykor részt vett a munkaakciókban.

– Én mindent értek, csak azt az egyet nem – hüledeze az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, hogy a jószomszédi viszony fejlesztéséhez miért van szükség Törökországra.

– Erre nagyon egyszerű a válasz, zomzéd – legyinte a fater –, egy névtelen Facebook-betyár már rég megválaszolta. Mint írja, ötszáz év alatt a törököktől sikerült megtanulni a burek, a baklava és a tulumba készítésének fortélyait, az útépítést azonban aligha.

– Mondasz valamit, Tegyula – helyesele amama –, Belegrádban a Köztársaság tér felújításakor a dolgozók többet bíbelődtek a kőkockák lerakásával, mint amennyit a Pisti a Lego kockákkal valaha is játszott.

– Ki tudja, lehet, hogy nekik gyerekkorukban nem volt Lego kockájuk, és most pótolták be az élményeket – így atata.

A zerb–török jóbaráti viszonyokról pedig a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.

Megkérdi a montenegrói a zerbiait:

– Mondd, tudod-e már, jövőre hol fogsz nyaralni?

– Tudom! – mondja magabiztosan a zerbijánác. – Törökországban!

– Aúúú! – szisszen föl a crnagórac. – No de miért ott, amikor mi közelebb vagyunk?

– Egyrészt, szebb a tengerpartjuk, másrészt rendezettebbek a strandjaik, harmadrészt, kedvezőbbek náluk az árak, és nem utolsósorban: velük tovább éltünk egy közösségben.

No de atata nincs annyira elszállva ettől az újabb kori zerb–török jóbaráti viszonytól.

– Szép dolog a barátság – mondá gyanakvóan –, ám azt hiszem, itt több van az érdekből, mint a haveriságból, egyre több a török beruházás Zerbiában, no meg a zerb import Törökországból továbbra is meghaladja az exportot.

– Nem kell annyira szőrszálhasigatónak lenni, Tegyula – pirongatá meg az öreget amama. – Az a többlet a behozatali oldalon nyilván azért van, mert rengeteg török sorozatot importálnak a hazai tévécsatornák!

– És abba ne hagyják! – kiálta fel a Zacsek. – Addig, amíg a Boszporusz menti villákban és palotákban történő sirámokat figyeli, a zanyósom olyan csendben van, hogy időről időre be kell pillantani hozzá, él-e még. Amint kész az epizód, megkezdődik a panaszáradat: hol a dereka fáj neki, hol a csuklói. A múltkor a feleségem elkísérte az orvoshoz, a doki megkérdezte tőle, mi a panasza, mire ő:

– Doktor úr, annyira fáj kezem, hogy alig bírom tartani a cigarettát!

A zerb–török zeretetet, és a két nemzet közötti történelmien jó kapcsolatot tükrözte a héten a két ország államfőjének is a találkozója, amikor az Erdoğan és a Vučko, mint két megrögzött filatelista, bélyegeket cseréltek egymás közt.

– Most legalább megtudtuk, hogy mivel üti majd el az idejét a két atyafi, ha egyszer nyugdíjba vonul – jegyzé meg amama.

– Kétlem, hogy bármelyikük is efféle gondolatokat dédelgetne magában – kuncoga a Zacsek.

– Ki tudja, mit hoz a jövő – töprenge el bölcselkedőn a fater –, az is megtörténhet, hogy a Vučko példás pravozlávként egyszer majd kolostorba vonul megírni a memoárjait, érdemeiért a 800 éves zerb pravozláv egyház a héten ugyanis Szent Száva-érdemrenddel tüntette ki.

– A kettő nem zárja ki egymást – tromfola amama –, az önéletrajzírás közti szünetekben kiváló kikapcsolódás lehet a bélyegek rendezgetése. Képzeljétek, államiférfiúi tevékenysége során mennyit összegyűjt, meddig tart majd, mire mindegyiket beragasztja egy nagy albumba.

Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.

Egy fiatalember gyónni megy a paphoz.

– Atyám, én vétkeztem.

– Mi a vétked, fiam?

– A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe, és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok.

A pap ránéz a fiúra:

– Ez nem bűn, fiam, csak egyszerű tévedés.

Ám nemcsak a török sorozatokat kíséri nagy figyelemmel a Zacsek anyósa, hanem a Zadruga valóságshow-t is.

– Olyankor ugyan nem panaszkodik – meséle a Zacsek –, de nem is nyugodt, folyton valamelyik résztvevővel perlekedik fennhangon. Már többször rá kellett szólni, hogy anyuka, halkabban egy kicsit, a szomszédok még azt hiszik, hogy egymást közt civakszunk.

– Képzelem, milyen magas szintű kulturális társalgás folyik abban a rózsaszín luxusvillában – kuncoga a fater.

– Én ugyan nem követem – így a Zacsek –, csak olvastam a zújságban, hogy az egyik zadrugás csaj máris állapotos.

– Nahát! – hökkene meg amama.

– De ez nem minden! – mondá a zomzéd. – Ugyanannak a nőnek már egy korábbi valóságshow alatt is született gyereke.

– Ez aztán a teljesítmény! – csettinte az öreglány.

– Látjátok, okos elmék naphosszat azon töprengenek, milyen intézkedéseket hozzanak a natalitás serkentése érdekében, pedig lehet, elegendő lenne csak mindenkit bezárni egy időre egy valóságshow-ba – állapítá meg bölcsen atata.

– Szerintem ezen a téren a férfiakkal van a gond – somolyoga amama. – Nyilván emiatt a franciák kitalálták, hogy ezentúl nincs többé szükség a gyereknek apára. Egy készülő törvény lehetővé teszi majd a zösszes francia nőnek, zexuális irányultságától és családi állapotától függetlenül, hogy állami költségen testen kívüli megtermékenyítés útján anya lehessen.

– Tudom, hogy változik a világ, és azt is tudom, hogy manapság egy ötven évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnő tudományos fantasztikumban élünk, annyit azért hozzátennék a kijelentésedhez, hogy tetszik az nektek vagy sem, de legalább a megtermékenyüléshez egy ideig még férfira is szükség lesz – kukacoskoda az öreg. – Ami azonban bizonyos esetekben némi problémákat vethet föl! Például a törvény szerint, ha a gyerek egy lezbikus házasságban születik, akkor a keresztlevelében a két anya neve szerepel majd. Ami egyrészt felveti a kérdést, vajon a gyereknek joga van-e arra, hogy legyen apja, másrészt pedig biológiai értelemben egy nyilvánvaló hamisságot erősít meg egy hivatalos okmányban. Tudom, tudom, hogy a jogban sokszor nem az igazság, hanem a biztonság számít, de akkor is!

Mielőtt azonban még túlságosan belelovalta volna magát a kötözködésbe az öreg, a Zacsek a szavába vágott, és elmesélt egy idevágó viccet.

Két középkorú hölgy beszélget.

– Hazajött a lányod az önmegvalósítási útjáról Párizsból?

– Haza hát!

– És hozott valami szuvenírt?

– Hozott hát! Vasárnap kereszteljük!

Pistike, kockarakosgató bélyeggyűjtő