A nagybecskereki katolikus temetőben ma megszentelték az első világháborúban elesett katonák tiszteletére 1932-ben állíttatott és a Szent György Lovagrend bánáti Priorátusa által nemrég felújított emlékhelyet.
Msgr. Tietze Jenő megszenteli az emlékhelyet (Fotó: Kecskés István)
Dulka Andor beszédet mond (Fotó: Kecskés István)
-Az Eucharisztikus Világkongresszusra készülve lovagrendünk indítványozta, hogy minden Priorátus vállalja fel egy elhagyatott, restaurálásra váró, út menti vagy egyéb helyen található kereszt felújítását. A kereszt újraállításához sokan hozzájárultak: lovagok és civilek egyaránt. A civilek közül megemlíteném Kecskés András urat, aki megvigyázta a corpust, és sokat segített a talapzat rendbe hozásában. A munka oroszlánrészét, a kereszt elkészítését, a letört karú corpus rendbe hozását és annak költségeit pedig a beodrai Dulka Andor lovag vállalta, mondja Konrád Emma prior.
A kereszt talapzatán egy 1932. november elsején fölállított, gót betűs tábla áll. Amelyen „az első világháborús hősök, akik itt várják a feltámadást”felirat és az állítónak a neve áll.
Megkoszorúzták az emlékhelyet (Fotó: Kecskés István)
-A Monarchia idejéről van szó, szerintem ebből a meggondolásból volt német nyelvű a tábla szövege. Mindenesetre nekünk további törleszteni valónk van, hogy egy emléktáblával világossá tegyük azt, hogy ez, ami megmaradt ebből a parcellából, ez az első világháborús hősök katonai temetőjének csak egy része. Tehát ez egy töredék-parcella, és hogy ebben a töredék-parcellában is, és ezen kívül is, nyugszanak a hősök, és hogy az utókor valamilyen módon hálás kegyelettel emlékezzen a továbbiakban - a magyar táblánál is, mondja Dulka Andor, aki alkalmi beszédében kihangsúlyozta, hogy semmi sem veszett el. Amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és a szerencse visszaadhatja. Visszaadhatja úgy, ha mi magunk is teszünk érte, hangsúlyozta.
A nagybecskereki katolikus temetőben a múlt század hatvanas éveinek az elején még több mint száz fehér márványkereszt állt az első világháborúban elesettek emlékére. Ezeket a kereszteket a hívek hozzájárulásával állíttatták, Jung Tamás püspök kezdeményezésére. Az egyház gondozta ezeket a sírokat. Megható volt, amikor egy egy-keresztnél halottak napján valaki gyertyát gyújtott, talán egy saját családtagjának az emlékére, aki idegen földben nyugszik.
- Ezerkilencszázhatvanhárom októberében elvették a temetőt az egyháztól és gyorsan, már 1964 elején felszámolták a katonatemetőt. A temető bejárata közelében levő sírhelyek kelendők voltak. Az egyházi anyakönyvekből látni, hogy az itt eltemetett katonák, akik a nagybecskereki kórházban haltak meg, különböző vallásúak és nemzetiségűek voltak. A történtek miatt egy tekintélyes ügyvédhez fordultunk, de ő azt mondta „jobb, ha hallgatunk”. Most eljött annak az ideje, hogy szólhatunk. Legyen ez a hely és a feszület a tanúságtétele annak, hogy itt nyugszanak azok a katonák, akik életüket adták a szabadságért az első világháborúban, mondta msgr. Tietze Jenő, prelátus, nyugalmazott nagybecskereki plébános, az emlékhely megszentelése alkalmával.
Az egybegyűltek elénekelték a nemzeti dalt, Az Úr imádságát pedig magyar, német és horvát nyelven mondták el.
