Nagyon megunta már az orosz Gazprom, hogy Dánia még mindig nem engedélyezte az Északi Áramlat 2 gázvezeték átvezetését a saját felségvizei alatt. Pedig már régóta tanakodnak az ottani szakemberek. Az időhúzásnak politikai oka lehet. Alighanem a terv megvalósítását ellenző Washington javaslatára halogatja a dán kormány az engedélyezést.
A Kreml irányítása alatt álló Gazprom energetikai óriásvállalat türelme azonban elfogyott. Viktor Zsubkov, a cég felügyelőbizottságának vezetője a minap ezért megüzente: a tengeralatti gázvezetéket akkor is végigvezetik, ha Dánia nem egyezik bele. Ebben az esetben módosítják az útvonalat, s elkerülik a tervezett dán szakaszt, vagyis – kerülőúton – a nemzetközi vizekre viszik ki a csöveket.
Zsubkov szerint egy bő hónap alatt befejezik a munkát. A szakértők ezt nagyon optimista becslésnek tartják, s nem zárják ki a hosszabb (akár 6–9 hónapos) csúszást sem. A lehetséges új nyomvonalról azonban egyelőre senki nem tud semmit.
A Balti-tengert átszelő és már működő Északi Áramlat 1 évi 55 milliárd köbméteres szállítási kapacitását megduplázó második gázvezeték finn, svéd és német felségvizeken halad át, s persze a dán területeket sem kerülné meg, ha az ottani illetékesek engedélyeznék.
Az eredetileg 1230 kilométer hosszúra tervezett Északi Áramlat 2 vezetéknek eddig már 83 százaléka készült el. A dánok tétovázása, illetve a lehetséges kerülőút miatt azonban valószínűleg több tíz kilométerrel hosszabb lesz a csővezeték, amelynek kijelölt kiindulási pontja az északnyugat-oroszországi Uszty-Luga, végállomása pedig az északkelet-németországi Lubmin.
Az Északi Áramlat 2 azért olyan fontos Moszkva számára, hogy a segítségével juttassa el Európába az orosz gázt, és ne Ukrajnán keresztül, amellyel évek óta vitában és háborús konfliktusban áll, bár ez utóbbit tagadja. A vezeték kiépítésével Oroszország elvileg megszüntethetné Ukrajna tranzitország státuszát, s egyetlen útvonalra irányíthatná az Európának szánt gázszállítmányainak csaknem a 80 százalékát. Ezzel egy csapásra vezető pozíciót szerezne magának a német piacon, ahol az eddigi 40 százalékos részesedését több mint 60 százalékra növelné.
Az évi 55 milliárd köbméter szállítási kapacitású új gázvezeték építési költségét eredetileg 9,5 milliárd euróra tervezték. A költségek felét a Gazprom biztosítja, a többit pedig a német E.ON, Uniper és BASF/Wintershall cégek, valamint az osztrák OMV, a brit–holland Shell és a francia Engie.
Ha Dánia nem engedi át a felségvizei alatt a csövet, akkor a beruházás többe kerül majd. Elképzelhető, hogy ebben az esetben az Északi Áramlat 2 eredeti építési költsége 660 millió euróval is megnövekedhet.
Az észak-európai ország hatóságai már 2017 tavasza óta halogatják a döntést. Az oroszok szerint az időhúzás célja az lehet, hogy Dánia meg akarja akadályozni a gázvezeték kiépítését a tervezett határidőre. A Gazprom az idén áprilisban perrel fenyegette meg az EU-t a csúszás miatt. (Szeptemberben meg is indított egy eljárást az Európai Bíróságon, ám ezúttal más okból. Elsősorban az új uniós gázirányelvének néhány előírása miatt, amelyek a cég szerint veszélyeztethetik az EU-ban eddig befektetett eurómilliárdjait.)
A Gazprom azzal érvel, hogy Koppenhágának nincsenek észszerű indokai. Különösen azok után, hogy a minap beleegyezett a Norvégiából kiinduló és Lengyelországba tartó gázvezeték átvezetésébe dán területen. Moszkva ezért még bízik a kedvező megoldásban.
Nem tudni, hogy a Gazprom beváltja-e a fenyegetését az eredeti útvonal tervezetének megváltoztatásáról, hiszen majdnem egy évvel ezelőtt már megfogalmazott egy hasonló üzenetet. Azt is nyomatékosította ugyanakkor, hogy az Északi Áramlat 2 mindenképp megépül, hiába akadékoskodik bárki is. Igaz, az üzenet akkor igazából az Egyesült Államoknak szólt. Washington ugyanis nem szeretné, ha az oroszok megerősítenék pozícióikat az európai piacon. Sokkal inkább abban érdekelt, hogy minél több amerikai cseppfolyósított gázt adjon el az európai vásárlóknak.
Az USA fokozatosan, ámde eltökélten építi ki gázpozícióit az ókontinensen, ezért az oroszokat kellemetlen riválisnak tartja. Igyekszik minél jobban kiszorítani őket. Ezzel magyarázható az is, hogy az amerikai kormányzat az utóbbi bő egy évben egyre határozottabban követeli Németországtól az Északi Áramlat 2 építésének leállítását.
A munkálatokat kelet- és észak-európai, illetve balti államok is ellenzik. Elsősorban azt kifogásolják, hogy az új vezeték még inkább Oroszország kénye-kedvétől tenné függővé az európai gázellátást.
