2024. március 29., péntek

Flow

Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg a flow-élmény elméletét, amely a Wikipédia szerint így hangzik: „A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. A tudós szerint a flow-élmény egy teljesen összpontosult, a motivációt a maximumig fokozó élmény, melynek során az ember képes teljesen egy dologra figyelni.”

Nagy kincs, ha az ember olyan munkát végezhet, ami közben flow-élménye lehet. Iskolában valószínűleg nem túl gyakran élik meg sem a diákok, sem a tanárok. Velem megtörténik viszonylag gyakran, legutóbb két hete volt egy ilyen élményem, amikor azzal az osztállyal dolgoztam, amelynél négy egymást követő irodalomórát tartok.

Az elmúlt tizenhat év alatt – amióta tanítok – folyamatosan más módszerekkel dolgozom, függően a saját tudásomtól és a diákok igényétől. Mindenki tapasztalja, hogy évről évre nagyon sokat változnak a tinédzserkorú gyerekek, ebből kifolyólag nem lehet – vagyis nem érdemes, mert hatástalan lenne – ugyanúgy tanítani ma, mint tizenöt évvel ezelőtt. A mai diákok egy nagyon dinamikus, folyton változó világban léteznek, nem tudnak egyszerre egy dologgal foglalkozni, ezért a velük való munka úgy lehet igazán sikeres, ha valahogy a tanár megpróbálja az órán is különböző módokon felhívni és megtartani a figyelmüket. Ez nem egyszerű, nagyon alapos felkészülést igényel, de megoldható, és az élmény, amit együtt élünk át így az órákon, többszörösen megéri a fáradságot.

A fenn említett osztályban huszonnyolc diák van, és ezen az órán a téma a romantikus irodalom volt, két szerzőt tanultunk: Puskint és E. A. Poe-t. Az osztály egyik fele az egyik szerzővel foglalkozott, a másik a másikkal. Előzetes tapasztalatok alapján már tudjuk, hogy vannak, akik leginkább egyedül, vannak, akik párban, és vannak, akik csoportban szeretnek dolgozni, ezért óra elején megkérdeztem őket, hogy ki melyik munkaformát választja, és mivel úgy állítottam össze a feladatokat, hogy minden munkaformára készítettem többet, a kéréseik szerint osztottam szét őket. Nemcsak ez alapján találtam ki feladatokat, hanem aszerint is, hogy ki milyen érdeklődésű, tehát, aki szeret rajzolni, annak illusztrálnia kellett a verset, amit vettünk, aki komolyabban foglalkozik irodalommal, az az alapvers mellett egy kortárs átiratát is megkapta, hogy vesse össze őket, a zenei érdeklődésű diákoknak a vers ritmizálását kellett elvégezniük stb. Miután a csoportok, párok kialakultak, mindenki munkához látott, voltak, akik okostelefonnal, számítógéppel dolgoztak, voltak, akik rajzoltak, voltak, akik kérdésekre kerestek válaszokat közösen. Az én dolgom innentől kezdve az volt, hogy jártam körbe a csoportokat, párokat, egyénileg dolgozókat, melléjük ültem, és segítettem nekik egy-egy útbaigazítással, a kérdéseikre adott válasszal. Miután mindenki elkészült a feladatával, következett a bemutató, azaz minden diák, pár, csoportképviselő bemutatta, hogy mi volt a feladata, ezeket a beszámolókat pedig a csoportok pontozták. Az ilyen módon összegyűjtött és más egyéb munkákból származó pontok alapján előre meghatározott dátumon azután osztályzatot kapnak, amelyet beírok a naplóba. Ezzel a módszerrel el tudom érni, hogy az óráimon minden diák aktív, ami szintén nagy élmény a tanárnak.

Ez a négy óra folyamatos jelenlétet és koncentrációt igényelt, így, amikor szünetben bementem a tanáriba, nagyon furcsán éreztem magam, mert azt láttam, hogy a kollégák „dolgoznak”, és most épp szünetben „pihennek”, beszélgetnek, kávéznak, én pedig teljesen benne voltam az órai hangulatban, és olyan érzésem volt, mintha nem a munkahelyemen lennék, és nem dolgoznék, hanem valami izgalmas, érdekes dologgal foglalkoznék, és most idecsöppentem egy pár percre a tanáriba. Amikor ez tudatosult bennem, arra gondoltam, hogy ha nem lennének ilyen élményeim, és nem tudnám elérni, hogy a diákjaim is átéljék ezt időnként az óráimon, akkor nem is tudnám ezt a munkát végezni, és hogy milyen szerencsés vagyok, amiért egy olyan iskolában és olyan diákokkal dolgozhatok, ahol át lehet élni a flow-t.