A 2008-as válság óta nem tapasztalt zuhanást produkáltak az amerikai tőzsdék október első hetében. Nekünk itt, Közép-Európában azonban sokkal inkább a német gazdaság lassulása miatt kell aggódnunk. A befektetők a terjeszkedési kilátások miatt aggódnak. Nem újdonság a jelenség, de egyre fokozottabb a hangulat az Amerika és Kína közötti kereskedelmi háború részvénypiacra gyakorolt hatása miatt. A tengerentúli tőzsdék október első napjaiban bekövetkezett jelentős esése után Ázsiában is estek a részvényindexek.
A tőzsdeindex egy olyan átlagszámítással kapott mutatószám, amelyet bizonyos szempontok alapján, a piacon forgó legfontosabb részvények átlagárából számítanak ki. Egyfajta gazdasági iránytű a mutatószám, mely megmutatja, hogy merre tart a gazdaság. A klasszikus közgazdasági elmélet szerint a tőzsde összeomlásáról akkor szoktunk beszélni, amikor a napi abszolút értékben számított 4 százalékot meghaladja a zuhanás. Fontos azonban leszögezni, hogy a 4 százalék nem egy tudományos képletből származó érték, hanem inkább egyfajta lélektani határérték.
2008-ban azonban – utólag ez már világos – kódolt romlás volt az egész pénzügyi rendszerben. Az egykori optimista hangulatban szinte senki nem számított arra, hogy be fog dőlni az ingatlanpiac. Most viszont több rizikófaktor mutatkozik. Még nincs szó pánikról, de sokan aggódnak, eluralkodni látszik egyfajta pesszimizmus.
AZ OLAJKOR ALKONYA JÖHET?
A világgazdasági folyamatok jövőbeni alakulását döntően befolyásolhatja az olaj árának alakulása. Érdekes megfigyelni, hogy a hagyományos módon végzett olaj- és földgázipari feltárások az elmúlt három évben hét évtizedes mélységbe süllyedtek. Elemzők szerint a 2008-as pénzügyi válság, illetve az olajárak 2014-es beszakadása miatt óvatosak a befektetők. Mások szerint az olajkor már többször is beharangozott alkonya most valóban be fog következni és ez az oka annak, hogy keveset költenek új lelőhelyek felkutatására.
Átrendeződést hozhat önmagában az a tény is, hogy Irán állítólag már eldöntötte, hogy új olajterminált létesít az Ománi-öbölben. Az exportszállítmányokat tölthetik a tankerekbe erről a terminálról, és ez az, ami óriási változásokat hozhat a kőolaj világpiacán. Ha megépül ugyanis a terminál, a hajóknak nem kell elmenni a Hormuzi-szorosig, amely geopolitikai értelemben a világ egyik legkényesebb pontja.
Az ehhez szükséges fejlesztéseket Irán rohamtempóban szeretné megvalósítani. Róháni elnök korábban azt nyilatkozta, a terminálnak 2021 nyarára el kell készülnie. Az IRNA, a teheráni hírügynökség információi szerint az első exportszállítmányoknak 18 hónapon belül el kell indulniuk. Mindez – ha megvalósul – kihat majd az olajárakra, és átrendezi az egész világkereskedelmet.
A kőolaj és más energiahordozók kitermelése mögött összetett gazdasági és nem utolsósorban politikai törekvések is meghúzódnak. A témakört nemcsak gazdasági, hanem politikai, technológiai és környezetvédelmi szempontból is érdemes megvizsgálni. Úgy tűnik, valóban nem lesz igazuk azoknak, akik a világ véges kőolajkészleteinek kimerülését jósolták. Ellenkezőleg! A kőolaj iránti kereslet egy szinten csökkenni kezd. Az utóbbi időszak történései egyelőre ezt az elméletet igazolják.
ADÓCSÖKKENTÉS LEHETNE A KÖVETKEZŐ LÉPÉS
Visszatérve saját „terepünkre”, melynek jövőjét a világgazdasági folyamatok döntően befolyásolják, egy nyugodtabb időszakra számíthatunk. A hazai fiskális politikában évek óta fegyelmezettséget tapasztalhatunk. Az idei költségvetés valószínűleg összességében is szufficites lesz, vagy csak nagyon csekély lesz a hiány. A gazdaság erőteljes növekedési fázisában a mozgástér felhalmozására törekszik a kormány. Az igazság az, hogy valóban egy érdemi mozgástér épült fel egy esetleges fiskális expanzióra. Az egyelőre nem látszik, hogy erre mekkora szükség lesz a német és az európai recessziós félelmek, a kínai–amerikai kereskedelmi háború, a Brexit továbbra is teljes bizonytalansága, további kötvénypiac és egyéb menedékinstrumentumok árazása alapján a piacok érdemi recesszióra való felkészülése közepette, mivel ezekre a folyamatokra alapvetően politikai és jegybanki döntések hatnak.
A világgazdaság annyira turbulens, hogy egy-egy Twitter-üzenet is képes globális folyamatokat megfordítani. Az idei 5 százalék körüli növekedés tükrében nincs szükség további keresletoldali élénkítésre. A most is zajló infrastrukturális beruházásokon túlmenően viszont a következő két évben a 4 százalék feletti növekedés fenntartásához már szükség lesz célzott kormányzati lépésekre. Erre az egyik leghatékonyabb eszköz egyértelműen az adócsökkentés, azon belül is érintve az élőmunkára rakódó terheket. A következő fázisban munkavállalói adócsökkentéseknek kellene végbemenniük, a kulcsfontosságú versenyképességi tényezők fejlesztésével párhuzamosan. A külföldi munkavállalás vonzerejét is csökkentheti az intézkedés, így hozzájárulhatna a visszavándorlás erősödéséhez, különösen a képzett, magasabb jövedelmű rétegeknél. Mindez összességében a költségvetésben jelentkező kiesést is mérsékelné a növekvő adófizetői bázis és fogyasztás kiszélesedése révén.
