2024. március 29., péntek

Szombat esti örömzenélés

Törökkanizsán megtartották a Pannon síkságon élő blues- és dzsesszzenészek első találkozóját

Évekkel ezelőtt egyik legszebb házibulis élményem volt az egyik haverom által meghirdetett szombat esti összejövetel, amely – mivel a vendégek között számos helybéli rock és blueslegenda is volt, akik eleve hangszerükkel „felfegyverkezve” érkeztek – nagyon gyorsan átalakult egyfajta házi örömzenéléssé. Azóta rengeteg víz lefolyt a Tiszán, s az akkori est résztvevői közül vannak, akik már az égi próbatermekben játszanak a gitárjukon, mások pedig a messzi idegenbe szakadva pengetik a húrokat, vagy pedig lenyugodva családot alapítottak, s hangszerüket letéve küzdenek a megélhetésért. Ugyanakkor, ahogyan múlnak az évek, a településeinken egyre kevesebb klubban csendül fel igazi blueszene. Ezen a helyzeten szeretne változtatni néhány kiváló vajdasági blueszenész, s szervezte meg Törökkanizsán a Pannon-síkság blueszenészeinek első találkozóját, hogy

szombat este a Tisza menti városka „Motoros Istállójában” (Moto Štalog) egyelőre családias, de egyben rendkívül hangulatos örömzenélés és társalgás keretében leróják tiszteletüket a blues és a dzsesszzene nagyjai előtt, és megpróbálják visszalopni a vajdasági zenekedvelők tudatába a két zenei stílust, amely lényegében nagyban hozzájárult a jelenlegi rock- és könnyűzene kialakulásához.

Ez a klub másfél évvel ezelőtt tárta ki kapuit, és idővel felmerült bennünk az ötlet, hogy összehívjuk a tartomány területén, illetve a környező településeken élő és zenélő gitárosokat, hogy egy örömzenélés keretén belül a blues és a dzsesszzene a térségünkben is visszanyerje az őt megillető rangját – nyilatkozta lapunknak Slobodan Subotin, művésznevén Basswing Boba, a rendezvény egyik főszervezője, a törökkanizsai Basswing dzsesszzenekar vezetője, aki egyben elmondta azt is, hogy rendezvényükkel egyfajta hagyományt is teremteni szeretnének, azzal, hogy jövőre több fellépőt is meg szeretnének hívni a rendezvényükre.

Az idei összejövetel valójában próba jellegű, kísérleti projektum, amelyen csak vajdasági zenészek lépnek fel, de az elkövetkezőkben, mivel a Pannon síkság területéről van szó, Horvátország és Magyarország egy részéről is szeretnénk meghívni fellépőket – csatlakozott a beszélgetéshez Nagy Tibor – Maha, az újvidéki Blueshalter zenekar vezetője, a vajdasági blueszene egyik legendája, aki elmondta azt is, hogy többek között Szabadkáról, Adáról, Moholról, Magyarkanizsáról és Zentáról is hívtak meg zenészeket a rendezvényre. Egyébként az újvidéki zenész szerint is tartományunkban a blueszene nem örvend akkora népszerűségnek, mint amekkorát megérdemelne, s érzése szerint az egykoron a blueszene szentélyének tartott zentai Mojo klub is a tulajdonosváltással kezdi elveszíteni identitását. Ezzel szemben a szűkebb Szerbia területén egyre több lehetőségük van a blueszenészeknek, s a fesztiválokon is egyre nagyobb teret adnak a blueszenének. Ugyanakkor beszélgetőtársunk szerint, ahogyan magának a Balkánnak megvan a specifikus zenei íze, úgy a vajdaságiak, egyfajta kisebbségként, másképpen érzik át a blueszenét, mint a belgrádiak.

Az övéké olyan megszokott és sablonos, számomra két-három meghallgatott szerzemény után már talán unalmas is, ahogyan próbálják egy az egyben leszedni a bluesnótákat. Nincs meg bennük a vágy, hogy saját magukat is beleadják a zenébe – ecsetelte beszélgetőtársunk, aki szerint a vajdaságiak másképpen élik meg az egészet és más a hangzásuk, mint a szerbiai blueszenekaroknak. Nagy Tibornak egyébként 2008-ban a napilapunk gondozásában jelent meg A gyógyírként ható blues című, a zenei stílus történetét bemutató könyve. A könyv magyar nyelvű változatának tartományunk területén nem volt nagy visszhangja, de bemutatták a Budapesti Könyvvásáron is, a kiadvány szerb nyelvű változata pedig Horvátországban és Boszniában is óriási sikert aratott.

Amikor Užicén volt bemutatóm, megismerkedtem egy amerikai gitárossal és megmutattam neki a könyvet. Ő belenézett, majd pedig megkérdezte, hogy most miért is mutatom meg ezt neki, mert nem tud szerbül. Majd pedig azt mondta, hogy ha ezt szépen lefordítod angolra, és eladod egy dollárért, a végén milliomos leszel – mesélte nevetve, s egyben hozzáfűzte, hogy most elkezdte írni a könyv angol nyelvű változatát, ami különbözni fog a magyar és a szerb nyelven megjelent könyvétől is.