2024. március 29., péntek

Trendet csinált

Politikai ellenfelei épp azt latolgatják, hogy mivel leckéztethetik meg Donald Trump amerikai elnököt, aki arra készül, hogy jövőre meghosszabbítsa mandátumát. Talán abban bíznak, hogy egy erőteljes politikai és jogi hadjárattal sikerül sarokba szorítaniuk, illetve meghiúsítaniuk 2020-as újraválasztását.

Közben Trump sem tétlenkedik. Ahol csak éri, ostorozza az ellenfeleit. Újabban a sajátjait sem kíméli. Nemrég lecsapott nemzetbiztonsági tanácsadójára is. John Boltont nemes egyszerűséggel egy rövidke Twitter-üzenetben tájékoztatta arról, hogy ki van rúgva.        

Sokan nem is bánták, hogy elküldte az illetőt, sőt a kevés észszerű döntései egyikeként könyvelték el Bolton felmentését. Alighanem jó okuk volt rá, hiszen ez az ember mindent erővel szeretett volna megoldani. Hitt abban is, hogy egy – globális kiterjedésű – nukleáris háborút meg lehet nyerni. Csakhogy ezzel a felfogásával, hozzáállásával nagyon sokan nem értettek egyet a Fehér Házban.

Bolton nem az első nemzetbiztonsági tanácsadó, akit a főnöke kirúgott. Korábban mások is így jártak, ám ő azzal lóg ki a sorból, hogy 17 hónapig láthatta el a feladatát. Mások jóval hamarabb kényszerültek elhagyni munkahelyüket. Hivatali elődje, Herbert Raymond McMaster tábornok már 14 hónap után repült, mert komoly vitába keveredett az elnökkel az észak-koreai és az orosz kapcsolatok kezelése miatt.

Ám még ez a bő esztendő is hosszúnak számít ahhoz képest, hogy egy másik hivatali elődje, Michael Flynn nyugalmazott tábornok alig 25 napig látta el nemzetbiztonsági tanácsadói feladatát. Az elnök három év alatt három főállású alkalmazottját cserélte le ebben a székben. Ha azonban az ügyvivőket is hozzávesszük, már öt nemzetbiztonsági tanácsadó kirostálásáról lehet beszélni.

Barack Obama, George W. Bush és Bill Clinton is megirigyelhetné ezt az eredményességet. Az ő elnöki mandátumuk alatt (összesen 24 éven át) ugyanis csak heten váltották egymást ebben a bizalmi állásban, illetve stratégiainak számító pozícióban.

Több vezető beosztású alkalmazottjától szabadult meg Trump. A nagy rendcsinálásból így már trend lett. Ez is bizonyítja azt a róla alkotott véleményt, hogy teljesen kiszámíthatatlan, megbízhatatlan és szeszélyes.

Sokan mégis úgy vélik, hogy Boltonhoz képest az elnök még egészen normális politikus. Az előbbi ugyanis egy elvakult fanatikus, aki – a realitásoktól elrugaszkodva – azt képzeli, hogy mindenkivel az erő nyelvén kell beszélni. Keményen oda kell csapni, tekintet nélkül a következményekre. Hidegháborús retorikája és radikális nézetei Washingtonban is megütközést keltettek. Igaz, szakmai felkészültségét senki sem kérdőjelezte meg.

Az alattomos és rendkívül cinikus Bolton az ezredfordulón került be az amerikai nagypolitikába. Olyan vaskalapos republikánusok (neokonok) társaságában, mint Dick Cheney, Donald Rumsfeld és Paul Wolfowitz.

A neokonok, vagyis az amerikai neokonzervatívok a mindenkor háborúzni akaró befolyásos alakok. Nekik a legfontosabb (a rendkívül erős hadiipari lobbi nagy örömére), ha valahol hadsereggel lehet támadni, bombázni, szankciókkal sanyargatni egy-egy országot, másokat pedig megutáltatni, közben minél jobban kiterjeszteni és megerősíteni az Egyesült Államok hegemóniáját.

Ez a félelmetes és hatalmas apparátussal rendelkező banda tehát erővel szeretné biztosítani Amerika globális uralmát. Korábban belerángatta az országot az afganisztáni, majd az iraki háborúba, Líbia szétverésébe és veszélyes külpolitikai kalandok sokaságába. Ezzel azonban nem az USA külföldi befolyását erősítette meg, hanem inkább rést ütött azon a békerendszeren, amelyet sokan csak Pax Americanaként emlegetnek.

A több felelős poszton (volt például leszereléssel foglalkozó helyettes külügyi államtitkár és hazája ENSZ-nagykövete) is megfordult Bolton 2006-ban lépett ki Georg W. Bush csapatából, majd 2018 tavaszán Trump kormányzatában vállalt magas politikai funkciót nemzetbiztonsági tanácsadóként. Furcsa fordulat ez az életében, hiszen új munkahelyén épp neki kellett volna konszolidálnia a helyzetet Afganisztánban. Ott, ahol neokon barátainak javaslatára avatkozott be (2001-ben) az amerikai hadsereg, akkora káoszt okozva, amelynek még nem látszik a vége.

Nemzetbiztonsági tanácsadóként neki kellett volna kezelni az Iránnal és Oroszországgal kapcsolatos problémákat is. Azt az állítólagos veszélyt, amelynek előidézésében anno a főszerepet játszotta a neokon héjákkal együtt.

Bolton ehelyett úgy gondolta, hogy bejutva a Fehér Házba befejezheti az évezred elején kezdett munkát, amelynek fő célja az USA kiszabadítása a fegyverkorlátozási és leszerelési megállapodások hálójából, az általa nagyon ellenszenvesnek tartott Oroszország és Kína feltartóztatása, az afganisztáni lázadók szétzúzása, Irán térdre kényszerítése és a diktátorok kifüstölése több országból.

Célkitűzéseivel Trump nem tudott teljesen azonosulni. Szerinte a konfliktusokat nemcsak fegyverrel lehet megoldani, és tartózkodni kell attól, hogy ilyenekbe nagyon belebonyolódjon az ország. A két koncepció ütközése elkerülhetetlenné vált. A nézetkülönbségek már tavaly ősszel nyilvánvalóvá váltak. Az idei tavasztól pedig már világossá vált, hogy Bolton napjai meg vannak számlálva. Nyártól már csak az volt a kérdés, hogy mikor lép ki. Szeptemberen ez megtörtént, bár nem a legelegánsabban.