A rendőrség épülete előtt várakozunk. Nermin Kljajić, az Unsko-sanski Kanton belügyminisztere fogad majd bennünket. A portás türelemre kér, a miniszternek ki kellett mennie a hivatalból, de azt üzente, hogy néhány perc múlva visszatér.
Rolival elszívunk egy cigit. A közeli szemafornál két rendőrrel beszélget néhány menekült. Érdeklődnek, hogy melyik út vezet Vučjakig.
A vučjaki alkalmi táborban nem maradhatnak télen az emberek (Tóth Roland felvétele)
– Ezen az utcán mentek végig, csak egyenesen. Amikor kiértek a városból, folytatjátok utatokat. Körülbelül tíz kilométer után érdeklődjetek a falubeliektől – mondja egyikük. Nem igazoltatják őket, nem kérdezik honnan jöttek. Illedelmesen megmutatják nekik az utat, mintha egyszerű turisták volnának.
Közben szól a portárs, hogy a miniszter vár ránk, de nem az irodájában, hanem a kormány szomszédos épületében. Egy fiatalembernek mutatnak be, aki készségesen leültet egy tanácsteremben. Magyarországot emlegeti, meg a magyarokat, elhangzik Orbán Viktor neve, meg a magyar sportról néhány szó. Elmondom neki, hogy mi magyarok vagyunk ugyan, de Szerbiából érkeztünk az ott élő mintegy kétszázezer magyar egyetlen napilapjától, a Magyar Szótól. Tudomásul veszi, majd megkérdezi, miben segíthet.
– A menekültekről, az itteni állapotokról készítünk riportot, ezzel kapcsolatban érdeklődünk.
– Boszniának sajnos semmilyen stratégiája, terve sincs a menekültválság kezelésére. Gondolok itt a Föderációra. Azt sem tudjuk, hogy az Európai Bizottság által jóváhagyott pénzeket hogyan osztják szét. Minden átláthatatlan, minden nagyon zűrös, a politika is, a közigazgatás is. Az EB 14 és fél millió eurót hagyott jóvá és utalt át Boszniának erre a célra, majd újabb 10 millió eurót. Tudja, mi ebből mennyit kaptunk?
Nermin Kljajić a kanton belügyminisztere (Tóth Roland felvétele)
Ale Šiljdedić: Most még uraljuk a helyzetet, de nem tudom, mi lesz majd télen (Tóth Roland felvétele)
– Mennyit?
– Semennyit. Pontosabban átutaltak az UNK kasszájába kétszer 10 ezer konvertibilis márkát, ami összesen 10 ezer euró. Ezt a Vöröskereszt kapta. Meg aztán kevéske pénzt, pontosabban támogatást kapott a rendőrség, néhány új kocsit, némi felszerelést. A pénzeket teljes egészében két nemzetközi szervezet kezeli, az IOM és a DRC (Danish Refugge Council). A pénzek útja teljesen átláthatatlan. Ezért kértük Bosznia-Hercegovina parlamentjétől, hogy ebben a kérdésben nyissunk vitát, tegyük átláthatóvá azt, hogy hova folynak el a pénzek, meg aztán foglalkozzunk országos szinten ezzel a válsággal, amely minket súlyt a legjobban, készítsünk tervet, miképpen kezelhetjük mindezt. Ez a vita azonban sehogyan sem akar megkezdődni, és nem is látom, hogy a jelenlegi politikai válság miatt belátható időn belül választ kaphatnánk kérdéseinkre.
– És küszöbön a tél.
– Igen, errefelé igen kemény telek vannak. Ilyenkor, legalább három hónapon át, a menekültek nem mennek sehova. Itt töltik a telet, Bihaćon, Velika Kladušán. Tavaly is így volt, az idén is így lesz, azzal, hogy most többen vannak. Pillanatnyilag, becslésünk szerint, a befogadóközpontokon kívül mintegy 3500-an, és ugyanennyien a befogadóközpontokban, amelyek mellesleg már most telve vannak.
– Tudomásom szerint vannak üres gyárcsarnokok, üzemek. Azokban nem tudnák elhelyezni őket?
– Sajnos mind magánkézben vannak. Azért mondom, hogy sajnos, mert az EB álláspontja az, hogy befogadóközpontokat nem létesít, azaz nem finanszíroz magántulajdonban levő épületekben. A községé az elhagyatott diákotthon, amelyet központtá alakítottunk. Ott vannak a családosok. És a Vučjak, amelyet a Vöröskereszt vezet, de ott áldatlanok az állapotok. A sátrakban nem telelhetnek át az emberek. A cazini központ, amely szálloda volt, magántulajdon, a Velika Kladuša-i Mira és a Bihaći BIRA is azok. Tervünk az volt, hogy a vučjaki táborban megfelelő körülményeket teremtünk, építésére kértünk is pénzt az EB-től, de pályázatunkat visszautasították. A szeméttelepen nem építhetünk, a lokáció nem felelt meg nekik. Találtunk egy másikat, Bosanki Petrovacnal, egy magánkézben levő teret, épületekkel.
Arra sem kaptunk engedélyt, pénzt, mert az EB álláspontja, hogy magánkézben levő létesítményeket nem finanszíroznak. Akkor hogyan lehet befogadóközpont a másik három magánkézben levő helyen? Ez az EB kétszínűsége. És az IOM politikája. Nekik nagyon is megfelel, hogy a menekültek a városban legyenek elhelyezve, így többletköltségeik nincsenek, nem kell semmit sem beruházni az infrastruktúrába, nem kell pénzt kiadni az utaztatásra. Minden helyben van, ugyanakkor minden menekült lakott területen van, Bihaćon is, Cazinban is, Velika Kladušán is. Amit mi nem akarunk. És minden menekült a téli hónapokat majd ott akarja tölteni, ami lehetetlen. Az utcákon maradnak, lakatlan házakban fognak majd meghúzódni, feltörik azokat, mindent tönkretesznek, lelakják. Innen nagyon sokan dolgoznak külföldön, Horvátországban, Szlovéniában, de az Európai Unió más államaiban is. Ők ritkán járnak haza, házaik, lakásaik lesznek majd a menekültek célpontjai. Ha beszélgettek a polgárokkal, vagy akár a hivatalokban, a Vöröskeresztben, akkor biztosan mindenki félelemét fejezte ki arról, hogy mi lesz majd a téli hónapokban. Mi, a kormányban sem tudjuk, hogy mi lesz, nagyon aggódunk a polgáraink miatt, de a menekültek miatt is.
Pihenés a game előtt (Tóth Roland felvétele)
– Bosznia más területein nincsenek olyan helyek, ahol befogadóközpontokat nyithatnának, és azok finanszírozását támogatná az EB?
– Volnának, de! Egyrészt a menekültek Bosznia más térségében csupán egy-két napig tartózkodnak. Amikor Szerbiából vagy Montenegróból megérkeznek, valamennyien az USK-ba igyekeznek. A Boszniai Szerb Köztársaság vezetői hallani sem akarnak arról, hogy az ő területükön befogadóközpont legyen, sőt az ellen is tiltakoznak, ha olyan területre tervezzük, amely nem az övéké, de ott többségben szerbek élnek. Ez történt Bosanski Petrovacnál is. Dodikék azonnal tiltakoztak, amikor meghallották, hogy ezt a helyet javasoltuk. A többi kantonban is azt nézik, hogy minél előbb megszabaduljanak tőlük, a föderáció pedig, amint már mondtam is, mindezzel nem törődik, mossák kezeiket, hogy ez nem tartozik a hatáskörükbe.
– Ilyen helyzetben mire számítanak az elkövetkező hónapokban?
– Minden bizonnyal a rendőröknek több dolguk lesz. Romlik majd a közbiztonsági helyzet, több lesz a lopás, a betörés. Az emberek idegesebbek lesznek, valószínűleg tiltakozni fognak, a menekültek között is számíthatunk gyakori összetűzésekre, verekedésekre, késelésekre. Félő, hogy mindezekkel a gondokkal egymagunk maradunk, segítség nélkül nem tudunk majd ezzel megbirkózni. Ezek az állapotok kedveznek majd az embercsempészeknek, a drogkereskedelemnek, ami egyre gyakoribb jelenség, ugyanis egyre több a menekültek között, aki különböző drogokkal él, elsősorban marihuánával, kedvez az illegális kereskedelemnek, mindennek, ami nem jó, ami törvénytelen. Mindez elkerülhető volna, ha lenne az országnak feje, ha az Európai Unió is megértőbb lenne, megfelelő komolysággal kezelné a migránsválságot. Részünkről, a kormányunk részéről, az érintett hivatalok dolgozói, az érintett szolgálatok részéről mindent megteszünk, hogy békében, rendben átvészeljük a telet, de a mi lehetőségeink is korlátozottak.
Utcákon, tereken, parkolókban tanyáznak Bihaćon a migránsok (Tóth Roland felvétele)
Az USK rendőrségének szóvivőjétől, Ale Šiljdedić felügyelőtől sem kaptam derűlátóbb válaszokat. A Vöröskereszt titkárától, Selam Mičićtől sem, és mindazoktól az egyszerű polgároktól sem, akikkel az elmúlt két-három napban beszélgettem. A helyi újságban, a Krajina napilapban sem találtam egyetlen egy olyan írást sem, amely ezekre a gondokra ne világítana rá. És amikor a városban, ezen a szeptemberi, szinte nyári melegben végigsétál az ember, mondjuk egy turista, mindezt nem látja, nem érzi. Látja ugyan a sok menekültet, de inkább el van ragadtatva az Una folyó tisztaságától, minden szépségétől, látja a rendezett tereket, utcákat, parkokat, és nem sejti, hogy hamarosan mindez pokollá válhat.
Hazafelé jövet Bosznia szívét, Zenicát, majd a gyönyörű tájat figyelve csak annyit tudok mondani, kár ezért a szép országért, az itt élő, kedves, vendégszerető, egyszerű emberekért. Nagyon kár.
(Vége)
